Tom Marshall - A lelkiismeret és az akarat 4.

Mindennapos élethelyzeteinkben a minket érő körülmények és tényezők információit kapjuk meg. Elménk és érzéseink feldolgozzák ezeket az adatokat, elemzik, értékelik és megítélik őket. Szellemünk segítségével azonban egy másik forrásból származó adatokat érhetünk el: Isten szempontjából kapunk információkat arról, hogyan látja a dolgokat az isteni bölcsesség. Amikor jobb döntést kell hoznunk, mint amilyet az ideiglenes adatok alapján lehetséges, vagy amikor az érzékeink szerinti ismeret félrevezetne minket, az isteni bölcsesség úgy ér el minket, hogy a Szellem bizonyságot tesz lelkiismeretünknek. Néha lelkiismeretünk gátlást érezhet akkor is, ha elménk számára elég világosnak tűnik az a körültekintő cselekvéssor, amit meg kellene tennünk. Ekkor melyik forrásra figyeljen az akarat: az elmére, vagy a lelkiismeretre; külső körülményekre vagy a Szellem hangjára? Jézus az ilyen helyzeteket így kezelte:

"Én semmit sem cselekedhetem magamtól; amint hallok, úgy ítélek és az én ítéletem igazságos; mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, aki elküldött engem."  (János 5:30.)

Végső soron Jézus nem az érzékek bizonyítéka alapján döntött, hanem aszerint, amit szellemében "hallott", tehát lelkiismeretében. Ítélete mindig helyes volt, mert tökéletesen engedelmeskedett, s ezért tökéletesen is "hallott". Szeretnéd, ha ítéleteid mindig helyesek lennének? Kétségtelen, hogy soha meg sem közelíthetjük Jézus ítéleteit – nem azért, mert nem férünk hozzá ugyanahhoz a bölcsességhez, mert most Ő Maga lett nékünk bölcsességül –, hanem mert engedelmességünk tökéletlen és részleges. A Szent Szellem azonban érti mindezt és még mindig akar és képes vezetni minket, ha hajlandók vagyunk engedelmeskedni.

Az Ap. Csel. 16. részében találunk egy nagyon érdekes példát. Világos, hogy Pál nagyrészt ugyanúgy próbálta megtudni a Szellem vezetését, ahogy gyakran mi: próbálkozva és tévedve!

A 6. versben azt olvassuk: "Eljárván pedig Frigiát és Galácia tartományait, mivelhogy eltiltatának a Szent Szellemtől, hogy az Igét Ázsiában hirdessék." Pál a szellemében lévő gátlásra reagált? Eltiltattak, hogy Ázsiában hirdessék az Igét. Miért? A körülmények nem indokolták ezt, nem volt közvetlen irányítás, tehát máshol próbálkoztak. 7. vers: "Misia felé menvén, igyekeznek vala Bithiniába jutni; de nem ereszté őket a Szellem."

            

Ez nem tűnik olyan negatívnak; még sincs bizonysága annak, hogy a Szent Szellem hozzájárul terveikhez, tehát lemondtak terveikről.

Amikor azonban Tróásba értek, Pálnak látomása van egy macedón férfiról, aki így szól: "Jer által Macedóniába, és légy segítségül nékünk!"

"Mihelyt pedig a látást látta, azonnal igyekezénk elmenni Macedóniába, meg­ért­vén, hogy oda hívott minket az Úr, hogy azoknak prédikáljuk az evan­gyéliomot."  (Ap. Csel. 16:10.)

Igazuk volt. Ha viszont nem engedelmeskedtek volna a Szellem korábbi tiltásainak, nem tudták volna elfogadni és felismerni Isten vezetését, amikor az megérkezett.