2013. február 6., szerda

David Yonggi Cho megtérésének rövid története


A koreai konfliktust követő zűrzavart a megélhetésért küzdők sokaságában éltem át. Szegény de kitartó lévén, naponta többféle állást is betöltöttem. Egy délután magántanulóként dolgoztam. Egyszerre csak ömleni kezdett valami a mellkasomból, és annyira megtöltötte, a számat, hogy fulladozni kezdtem tőle. Amint kinyitottam a szám, vér ömlött belőle. Megpróbáltam elállítani a vérömlést, de az csak folyt tovább a számból meg az orromból. Hamarosan vérrel telt meg a gyomrom meg a mellkasom. Amikor magamhoz tértem, forgott velem az egész világ. Súlyosan megrendült egészségemmel alig tudtam hazavánszorogni. Tizenkilenc éves voltam akkor. És haldokoltam.
            Megriadt szüleim azonnal eladtak annyit a vagyonukból, hogy elvihessenek egy neves kórházba gyógykezelésre. Az orvosi vizsgálat nagyon alapos volt. A diagnózis: gyógyíthatatlan tüdőbaj. Amikor meghallottam a kivizsgálás eredményét, akkor döbbentem rá, milyen nagy élni akarás volt bennem. És a végére jutottam a jövőre vonatkozó vágyaimnak, mielőtt még megízlelhettem volna a teljes életet. Kétségbeesetten faggattam a vizsgáló orvost: "Doktor úr, nem tudna mégis segíteni rajtam valamiképpen?" A válasza sokáig visszhangzott az emlékezetemben: "Sajnos, nem segíthetek. A tüdőbaj szokatlan formája ez, amely olyan rohamosan terjed, hogy nem tudjuk feltartóztatni. Három, legfeljebb négy hónapja van még hátra. Menjen haza, fiatalember. Egyen, amit csak megkíván. Búcsúzzon el a barátaitól.
            Teljesen egyedül éreztem magam, reménytelenül. A halálra felkészülten, három hónapra szóló naptárt akasztottam a falra. Mivel buddhista nevelésben részesültem, minden nap imádságban kértem Buddhát, hogy segítsen rajtam. De semmi reménységet sem kaptam, és az állapotom fokozatosan romlott. Mivel éreztem, hogy az életem egyre rövidebb lesz, föladtam a Buddhába vetett hitemet. Ekkor kezdtem el segítségért kiáltani az ismeretlen Istenhez.
            
Néhány nappal később egy középiskolás lány látogatott meg, és beszélni kezdett nekem Jézus Krisztusról. .....Értelmetlennek találtam ezeket a történeteket, nem hittem el, és a lányt sem vettem komolyan. Távozása megkönnyebbülést váltott ki belőlem.
            Másnap azonban újra visszatért. Újra és újra eljött, hogy zaklasson az Isten-emberről, Jézusról szóló történeteivel. Amikor már több mint egy hete járt a nyakamra, annyira kihozott a sodromból mindez, hogy durván ráförmedtem. Ő azonban se nem távozott el megszégyenülten, se nem viszonozta  haraggal a haragot. Egyszerűen letérdelt, és imádkozni kezdett értem. .....Ez a fiatal lány különbözött a többitől. Ez nem betanult vallásos történeteket ismételgetett nekem, hanem élte azt, amit hitt. Az ő szeretetén és könnyein keresztül megéreztem Isten jelenlétét.
            
Amikor kezet fogtunk a búcsúzásnál, nekem adta a Bibliát. "Kutassa az írásokat" - mondta. "Ha hűségesen fogja olvasni, megtalálja benne az élet igéit!"
......"Kisasszony, nem fogom olvasni ezt a könyvet.....- "Uram, ezek a nevek még semmit sem jelentenek magának, de később látni fogja mindennek a különleges jelentőségét." Így felbátorodva, ismét olvasni kezdtem a Bibliát. ...Rátaláltam egy kulcsfontosságú mondanivalóra: a Biblia egyre Jézus Krisztusról, Isten Fiáról beszélt. A halál közelsége ráébresztett arra, hogy nekem valami nagyobb dologra van szükségem, mint egy vallásra vagy egy filozófiára: valami olyasmire, ami még az emberi lét megpróbáltatásai iránt érzett szimpátiánál is nagyobb. Nekem egy személyre volt szükségem, aki részt vállalna a küzdelmeimből és a szenvedéseimből, és győzelemre vezetné az életemet.
            
A Bibliát olvasva fölfedeztem, hogy az Úr Jézus Krisztus ez személy. Jézus Krisztus személyisége nem hozott nekünk új vallást, új erkölcsi törvényt vagy új  szertartásokat. Mélységesen gyakorlati módon Jézus üdvösséget hozott az emberiségnek.
            Krisztus szerette a bűnösöket...Mélyen átéreztem bűnösségemet, és tudtam, hogy szükségem van a bűnbocsánatra.
            Krisztus meggyógyította a betegeket. ....Reménykedni kezdtem, hogy engem is meggyógyít.
            Krisztus békességet adott a nyugtalanoknak, önbizalmat, hitet és békességet adott azoknak, akik segítségért fordultak Hozzá. Ez a rendkívüli üzenet magával ragadta a szívemet.
            Krisztus föltámasztotta a halottakat.
            Számomra a legrendkívülibb Krisztusnak a démoni megszállottakkal szemben tanúsított könyörülete volt. ....Krisztus szeretetében erő volt, amely megérintette mindazoknak az életét és problémáit, akik hozzá jöttek.
            
Mivel bizonyossá váltam afelől, hogy Jézus Krisztus él, és mivel megragadott a szolgálatából áradó életerő, letérdeltem előtte. Megkértem Krisztust, hogy jöjjön a szívembe, adjon nekem üdvösséget, gyógyítson meg, és mentsen meg a haláltól. ....
            Attól a naptól kezdve úgy olvastam a Bibliát, ahogy az éhhalál szélére jutott ember eszi a kenyeret. A Biblia szolgáltatta az alapot mindahhoz a hithez, amire szükségem volt. .....Hat hónap alatt fölkeltem halálos ágyamból.
            Azóta hirdetem Jézus Krisztus dinamikus evangéliumát. Az a lány, akinek még a nevét sem tudtam meg, megismertette velem a legdrágább nevet, amellyel valaha is találkoztam.
            
Krisztus sohasem változik meg. Ő tegnap és ma és mindörökké ugyanaz. Krisztus hordozni akarja a terheidet. Jézus meg tudja bocsátani a bűneidet, és meg tud gyógyítani téged. Ő képes Sátán kiűzésére, és önbizalmat, hitet és békességet tud adni neked. A Szentlélek jelenléte által Jézus veled van ebben a pillanatban is. Krisztus vágyakozik arra, hogy meggyógyíthasson és megszabadíthasson téged a haláltól. A te élő Urad Ő. Higgy Jézus Krisztusban és várj Tőle csodát a mai napra.