A koreai konfliktust követő zűrzavart a megélhetésért küzdők sokaságában
éltem át. Szegény de kitartó lévén, naponta többféle állást is betöltöttem. Egy
délután magántanulóként dolgoztam. Egyszerre csak ömleni kezdett valami a
mellkasomból, és annyira megtöltötte, a számat, hogy fulladozni kezdtem tőle.
Amint kinyitottam a szám, vér ömlött belőle. Megpróbáltam elállítani a
vérömlést, de az csak folyt tovább a számból meg az orromból. Hamarosan vérrel
telt meg a gyomrom meg a mellkasom. Amikor magamhoz tértem, forgott velem az
egész világ. Súlyosan megrendült egészségemmel alig tudtam hazavánszorogni.
Tizenkilenc éves voltam akkor. És haldokoltam.
Megriadt
szüleim azonnal eladtak annyit a vagyonukból, hogy elvihessenek egy neves
kórházba gyógykezelésre. Az orvosi vizsgálat nagyon alapos volt. A diagnózis:
gyógyíthatatlan tüdőbaj. Amikor meghallottam a kivizsgálás eredményét, akkor
döbbentem rá, milyen nagy élni akarás volt bennem. És a végére jutottam a
jövőre vonatkozó vágyaimnak, mielőtt még megízlelhettem volna a teljes életet.
Kétségbeesetten faggattam a vizsgáló orvost: "Doktor úr, nem tudna mégis
segíteni rajtam valamiképpen?" A válasza sokáig visszhangzott az
emlékezetemben: "Sajnos, nem segíthetek. A tüdőbaj szokatlan formája ez,
amely olyan rohamosan terjed, hogy nem tudjuk feltartóztatni. Három, legfeljebb
négy hónapja van még hátra. Menjen haza, fiatalember. Egyen, amit csak
megkíván. Búcsúzzon el a barátaitól.
Teljesen
egyedül éreztem magam, reménytelenül. A halálra felkészülten, három hónapra
szóló naptárt akasztottam a falra. Mivel buddhista nevelésben részesültem,
minden nap imádságban kértem Buddhát, hogy segítsen rajtam. De semmi
reménységet sem kaptam, és az állapotom fokozatosan romlott. Mivel éreztem,
hogy az életem egyre rövidebb lesz, föladtam a Buddhába vetett hitemet. Ekkor
kezdtem el segítségért kiáltani az ismeretlen Istenhez.
Néhány
nappal később egy középiskolás lány látogatott meg, és beszélni kezdett nekem
Jézus Krisztusról. .....Értelmetlennek találtam ezeket a történeteket, nem
hittem el, és a lányt sem vettem komolyan. Távozása megkönnyebbülést váltott ki
belőlem.
Másnap
azonban újra visszatért. Újra és újra eljött, hogy zaklasson az Isten-emberről,
Jézusról szóló történeteivel. Amikor már több mint egy hete járt a nyakamra,
annyira kihozott a sodromból mindez, hogy durván ráförmedtem. Ő azonban se nem
távozott el megszégyenülten, se nem viszonozta haraggal a haragot.
Egyszerűen letérdelt, és imádkozni kezdett értem. .....Ez a fiatal lány
különbözött a többitől. Ez nem betanult vallásos történeteket ismételgetett
nekem, hanem élte azt, amit hitt. Az ő szeretetén és könnyein keresztül
megéreztem Isten jelenlétét.
Amikor kezet fogtunk a búcsúzásnál, nekem adta a Bibliát. "Kutassa az
írásokat" - mondta. "Ha hűségesen fogja olvasni, megtalálja benne az
élet igéit!"
......"Kisasszony, nem fogom olvasni ezt a könyvet.....- "Uram,
ezek a nevek még semmit sem jelentenek magának, de később látni fogja mindennek
a különleges jelentőségét." Így felbátorodva, ismét olvasni kezdtem a
Bibliát. ...Rátaláltam egy kulcsfontosságú mondanivalóra: a Biblia egyre Jézus
Krisztusról, Isten Fiáról beszélt. A halál közelsége ráébresztett arra, hogy
nekem valami nagyobb dologra van szükségem, mint egy vallásra vagy egy
filozófiára: valami olyasmire, ami még az emberi lét megpróbáltatásai iránt
érzett szimpátiánál is nagyobb. Nekem egy személyre volt szükségem, aki részt
vállalna a küzdelmeimből és a szenvedéseimből, és győzelemre vezetné az
életemet.
A
Bibliát olvasva fölfedeztem, hogy az Úr Jézus Krisztus ez személy. Jézus
Krisztus személyisége nem hozott nekünk új vallást, új erkölcsi törvényt vagy
új szertartásokat. Mélységesen gyakorlati módon Jézus üdvösséget hozott
az emberiségnek.
Krisztus
szerette a bűnösöket...Mélyen átéreztem bűnösségemet, és tudtam, hogy szükségem
van a bűnbocsánatra.
Krisztus
meggyógyította a betegeket. ....Reménykedni kezdtem, hogy engem is meggyógyít.
Krisztus
békességet adott a nyugtalanoknak, önbizalmat, hitet és békességet adott
azoknak, akik segítségért fordultak Hozzá. Ez a rendkívüli üzenet magával
ragadta a szívemet.
Krisztus
föltámasztotta a halottakat.
Számomra
a legrendkívülibb Krisztusnak a démoni megszállottakkal szemben tanúsított
könyörülete volt. ....Krisztus szeretetében erő volt, amely megérintette
mindazoknak az életét és problémáit, akik hozzá jöttek.
Mivel
bizonyossá váltam afelől, hogy Jézus Krisztus él, és mivel megragadott a
szolgálatából áradó életerő, letérdeltem előtte. Megkértem Krisztust, hogy
jöjjön a szívembe, adjon nekem üdvösséget, gyógyítson meg, és mentsen meg a
haláltól. ....
Attól a
naptól kezdve úgy olvastam a Bibliát, ahogy az éhhalál szélére jutott ember
eszi a kenyeret. A Biblia szolgáltatta az alapot mindahhoz a hithez, amire
szükségem volt. .....Hat hónap alatt fölkeltem halálos ágyamból.
Azóta
hirdetem Jézus Krisztus dinamikus evangéliumát. Az a lány, akinek még a nevét
sem tudtam meg, megismertette velem a legdrágább nevet, amellyel valaha is
találkoztam.
Krisztus
sohasem változik meg. Ő tegnap és ma és mindörökké ugyanaz. Krisztus hordozni
akarja a terheidet. Jézus meg tudja bocsátani a bűneidet, és meg tud gyógyítani
téged. Ő képes Sátán kiűzésére, és önbizalmat, hitet és békességet tud adni
neked. A Szentlélek jelenléte által Jézus veled van ebben a pillanatban is.
Krisztus vágyakozik arra, hogy meggyógyíthasson és megszabadíthasson téged a
haláltól. A te élő Urad Ő. Higgy Jézus Krisztusban és várj Tőle csodát a mai
napra.
