Peter Horrobin - A lehetséges démoni jelenlét néhány megfigyelhető tünete 7.

15.       Részvétel hamis vallásokban

A Sátánt azért dobták ki a mennyből, mert meg akarta szerezni magának azt az imádatot, amely jog szerint Istent illeti meg. Büszkesége oda vezetett, hogy kiesett a kegyelemből és a dicsőségből. E világ isteneként továbbra is imádókat keres magának, de a sátánisták kivételével, akik pontosan tudják, mit tesznek, azzal tévesztette meg az egész emberiséget, hogy létrehozta a vallások hallatlanul széles választékát, amelyek mindegyikének megvan a saját hitrendszere és viselkedési kódexe.

Annak ellenére, hogy Jézus világosan leszögezte: csak egyetlen út vezet az Atyához, és hogy ő az út, az igazság és az élet (János 14:6), a más hitrendszerek felállítói és követői mégis úgy gondolják, hogy igazuk van, különben nem köteleznék el magukat olyan mélyen hitük tantételei mellett. Jézus Krisztus kijelentése azonban felette áll minden trónkövetelőnek, aki az igazság trónjára pályázik, mert egyetlen világvallás alapítója sem állította soha magáról azt, hogy ő isten lenne, aki aztán szavaival és tetteivel igazolta is állításának igazságát.

Minden hamis vallás mögött van egy démoni erő, amely arra törekszik, hogy imádóit a fogságában tartsa. Ha valaki – akár csak futólag is – már beleesett valamilyen megtévesztésbe, akkor megnyitotta magát egy démon befogadására, amely megtartja őt abban a meg­té­vesz­tés­ben, amelyet a magáévá tett. Ha ez az ember közben Isten igéjének prédikálása és tanítása útján megtér és keresztény lesz, akkor is kizárólag szabadulás útján gyógyulhat meg annak a bálvány­imádásnak a következményeiből, amely minden hamis vallás velejárója.

16.       Irracionális viselkedés

Ha valaki az idő legnagyobb részében normálisan viselkedik, de időnként kitör belőle valami és irracionális, elfogadhatatlan magatartást tanúsít, akkor ennek a viselkedésnek kell hogy legyen valami oka. Egyszer szolgálatot végeztem egy asszony felé, akinek a férje csak egyetlen alkalommal viselkedett így. A házasságuk elején, vagyis csaknem húsz évvel korábban, az asszony egyszer odaégette az ételt, és amit utána felszolgált, azt a férfi elfogadhatatlannak tartotta. Minden normális férj elbagatellizálta volna az ügyet, és a helyzeten jót nevetve bátorította volna a feleségét. Nem úgy ennek az asszonynak a férje. Szokatlan módon kitört belőle az indulat, és mindenféle dologgal fenyegetőzött arra az esetre nézve, ha az asszony még egyszer ilyet tesz.

A nőt nagyon megrázta ez az eset, és attól kezdve mindig nagyon vigyázott, nehogy valamit elrontson. A félelem szelleme, ami ekkor belépett az életébe, gondoskodott arról, hogy mindig mindent úgy csináljon, ahogyan a férje szereti. A félelem szellemét az uralkodásnak a férfiban lévő szelleme irányította, ezért a férfinak soha többé nem kellett kimutatnia indulatait. A félelem szelleme elvégezte helyette a munkát. A gyülekezetben, barátai körében és a szomszédságban mindenkinek a szemében ő volt a mintaférj, felesége pedig a mintaszerű feleség, és azt hitték, hogy tökéletes keresztény házasságban éltek.

A gyakorlatban ez csak egy látszatházasság volt, amelyet annak a férjnek az irracionális viselkedésétől való félelem tartott össze, aki semmit sem tudott a szeretetről, akinek megvoltak a saját bajai, de senkit sem engedett olyan közel magához, hogy az segíteni tudott volna neki. Ennek rettenetes következményeit a feleségnek egész életén keresztül viselnie kellett, és azzal töltötte el éveit, hogy kiszolgálja férje akaratát, és soha nem mert a sarkára állni.

Az irracionális viselkedés kirobbanása mögött általában démoni erők állnak. Ezeknek – gyakran hosszú ideje eltemetett – gyökerei azonban gyakran múltbeli sérülésekbe és fájdalmakba, vagy a generációs vonalba nyúlnak vissza.