Tom Marshall - Isten imádása és az érzelmek 4.

NYELVEKEN SZÓLÁS, GYÓGYÍTÁS ÉS CSODATEVÉS

Amit eddig szemügyre vettünk, megvilágítja a szellemi ajándékok néhány félre­értett szempontját is, különösen a nyelveken szólás ajándékánál. Itt azért foglal­ko­zunk a nyelvekkel, mert az a kommunikáció első és legfőbb kérdése, és amint már rámu­tattunk, a szellemünkkel kommunikálunk. Csak akkor érintkezem egy másik személlyel, amikor szellememmel megérintem a szellemét. Ezért lehetséges valóságos találkozás és igazi érintkezés szavak nélkül is. Találkozhatunk, szeretettel és együttérzéssel egymás felé nyúlhatunk, egymásra mosolyoghatunk és átölelhetjük egymást szavak nélkül. Gyakran ez történik mély érzelmek megnyilvánulásakor (például szerelem, gyász, együttérzés). Ha azonban húsz évi barátság során sohasem szólunk egymáshoz, kapcsolatunk nagyon korlátozott lesz.

            

Hogyan kell hát értenünk egy olyan tapasztalat valódi természetét, mint a Szent Szellembe való bemerülés: A Szent Szellembe való bemerülés nem a nyelveken szólás, nem is öröm, nem is béke, nem is erő, nem is szentség. Mindezek bármelyike kísérheti ezt az élményt, de önmagában e dolgok egyike sem jelenti azt. A Szent Szellembe való bemerülés lényegében két személy találkozása. Az egyik Személy a Szent Szellem Isten, a másik pedig emberi szellemünk. Teljesen igaz, hogy ebben az élményben, amikor szellemem találkozik a Szent Szellemmel, nem szükségszerű a nyelveken szólás. Történhet valódi találkozás és igazi kommunikáció nyelveken szólás nélkül. Amikor viszont szellemem Magával az áldott Szent Szellemmel találkozik, az én szellememnek van mondanivalója, ki kell fejeznie dolgokat,  amelyekre az elme nem talál megfelelő szavakat. A nyelveken szólás a Szent Szellem csodálatos ajándéka, amely megadja a szellemnek a maga kommunikációs eszközét.

 "Mert ha nyelvvel könyörgök, a szellemem könyörög..." (1Korintus 14:14.)

"Mert aki nyelveken szól, nem embereknek szól, hanem az Istennek... szel­lem­ben beszél titkos dolgokat."            (1Korintus 14:2.)

A nyelveken szólás legjobb teológiai leírását egyik barátomtól hallottam, aki akkor tért meg és telt be Szent Szellemmel, amikor darukezelő volt a wellingtoni rakparton. Szerinte a nyelveken szólás "szellemi áttétel, ami szellemünktől egyenesen a Szent Szellemhez jut el elménk sebességváltójának akadályozása nélkül." Ez szinte tökéletes meghatározás!

Amikor megértjük, hogy a nyelveken szólás nem több és nem kevesebb, mint kommunikációs eszköz, akkor azt is meglátjuk, hogy használatát nem szükségszerűen kíséri nagy felvillanyozottság. Néha nagyon izgatott leszek, amikor anyanyelvemen beszélek, viszont legtöbbször nagyon tárgyilagos vagyok. Néha, amikor nyelveken imádkozom, felkavart, vagy izgatott leszek, máskor pedig szellemem csak egyszerű, hétköznapi dolgokat mond Istennek.

            

A gyógyítás és a csodatevés ajándéka egy kalap alá vehető a nyelveken szó­lás­sal, mert ezeknél is a kommunikáció a központ, noha nem szavakat közöl, hanem erőt. A Szentírásban alapvető azonosság van a szavak és az erő között. Jézus szavait gyó­gyító erő követte; az Ő szavának hatalma volt a démonok fölött; az Úr együtt dol­go­zott az apostolokkal úgy, hogy Igéjét az azt követő jelekkel erősítette meg, stb.

A gyógyítás és a csodatevés ajándékának működéséhez két irányban kell a nyitottság magatartásának fennállnia:

1. Bizakodó várakozással kell nyúlnunk a Szent Szellem felé, Aki gyógyít vagy csodát tesz.

2. Nyitottnak kell lennünk afelé, aki felé szolgálunk, hogy amit kapunk az Úrtól, azt átadhassuk neki.

A gyógyítás ajándéka nem a betegekért való imádkozás azok gyógyulása érdekében – hanem azok gyógyulása. Jézus azt parancsolta, hogy hirdessük királyságát és gyógyítsuk a betegeket (Máté 10:7-8.). Ezért a gyógyítás ajándéka a beteg hitétől függetlenül is működhet, ezért tudnunk kell az Úr akaratát az adott helyzetben. A béna meggyógyítása a templom kapujában épp erre példa. Az apostolok, és talán Maga Jézus is korábban többször is elmentek mellette, mert úgy tűnik, a beteg rendszeresen ott koldult. Ez alkalommal Péter valami mást érzékel szellemében. Azt mondja a bénának, aki amennyire mi tudjuk, még csak nem is gondolt gyógyulására: "Nézz mi reánk!...Ezüstöm és aranyam nincsen nékem; hanem amim van, azt adom néked: a názáreti Jézus Krisztus nevében – járj!" (Ap. Csel. 3:6.).

A nyitottságnak ezzel a belső magatartásával elkerülhetetlenül érzelmileg hatnak ránk azok a szükségek, amelyekkel találkozunk. Jézus, amint látta a szükségben lévő tömegeket, könyörületre indult irántuk. Nagyon kétlem, hogy lehetséges gyógyító szolgálatot olyan szívvel végezni, ami nem indult könyörületességre. Valójában az irgalmas szív nagyon jó kezdete lehet a gyógyító szolgálatnak.