Tom Marshall - A lelkiismeret és az akarat 5.

A SZELLEMI AJÁNDÉKOK

            Amit eddig tanulmányoztunk, az kapcsolódik bizonyos szellemi ajándékok működéséhez is. Például, amit Pál megtapasztalt látomásában az Ap. Csel. 16-ban, a bölcsesség beszéde volt (1Korintus 12:8.). A bölcsesség, amint korábban már rámutattunk, célok eléréséhez szükséges. Ez irányító ajándék és mivel ilyen, engedelmességet igényel.

A bölcsesség beszédének megbízhatóságát, hogy valóban Istentől jött-e, többek között az is meghatározza, hogy az a személy, akin keresztül megnyilvánul, mennyire él maga is valódi, alázatos engedelmességben. Ha nem engedelmeskedsz Isten saját életedre vonatkozó akaratának, akkor sosem fogod megtudni Isten akaratát másvalaki életére vonatkozóan. A bölcsesség beszéde az érettek által gyakorolt ajándék, – s nem azok által, akiket még nem próbált meg az engedelmesség iskolája. Ha ezt megértjük, elkerülünk sok gondot és szívfájdalmat, amit az olyanoktól származó közvetlen próféciák okoznak, akik újak és még nem kipróbáltak a szellemi ajándékok világában. Kétségtelenül létezik irányító prófétai szolgálat, ami felfedheti Isten akaratát életünkre vonatkozóan, de ez az érettek szolgálata. Ma az Egyházban nincs sok próféta és közülük is azok a valódiak, akik már átestek Isten tűzpróbáján. A többiekkel kapcsolatban Isten válasza az "Uram, ez pedig mint lészen?" kérdésre: "mi közöd hozzá? Te kövess engem!" (János 21:22.).

            

Egy másik olyan szellemi ajándék, ami közvetlenül összefügg a lelkiismeret működésével, a szellemek megkülönböztetése (1Korintus 12:10.) A lelkiismeret szerepének korábbi tárgyalásakor rámutattunk, hogy a lelkiismeret bizonyságot tesz az igazságról, tanúskodik egy ember, vagy más szellem igazságáról vagy éppen hamisságáról.

Nem hangsúlyozhatjuk eléggé a tiszta lelkiismeret fontosságát a szabadító-szol­gá­latban, mert egy gonosz szellem jelenlétét végső soron nem a tünetek, hanem a meg­különböztetés ajándéka által tudhatjuk meg. Találkoztam már olyan meg­nyil­vá­nu­lá­sokkal, amelyek magukon viselték a démoni megszállás klasszikus esetének összes je­lét és mégis kiderült, hogy a dolog mély érzelmi sérülés, vagy értelmi feszültség ered­ménye volt. Máskor meg elmentem imádkozni valakinek a testi szükségéért és ki­derült, hogy egy démonnal van dolgom. A megkülönböztetés ajándéka révén tudjuk meg az igazságot egy szellemi helyzetről; és mivel a lelkiismeret tesz bizonyságot az igaz­ságról, a pontos megkülönböztetéshez tiszta lelkiismeret szükséges.

Szinte ugyanez érvényes a prófécia megítélésére is; valójában az 1Korintus 12-ben a megkülönböztetés ajándéka majdnem úgy kötődik a próféciához, mint a nyelvek ma­gyarázata a nyelveken szóláshoz. A prófécia három forrás egyikéből jöhet: a Szent Szel­lemtől, egyszerűen a szóló emberi szelleméből, vagy – ritkábban – egy meg­té­vesz­tő szellemtől. Akkor hogyan dönthetjük el, hogy egy prófécia valóban az Úrtól való-e, vagy nem? Az 1János 4:2. így szól:

"Erről ismerjétek meg az Isten Szellemét: valamely szellem Jézust testben megjelent Krisztusnak vallja, az Istentől van; És valamely szellem nem vallja Jézust... nincsen az Istentől."

           

Ez létfontosságú próba, de a legtöbb esetben ez nem sokat segít; tehát amikor el kell dönteni, hogy a ma esti összejövetelen az egyik testvértől elhangzott prófécia valóban az Úr szava, vagy csak az illető szelleméből származik, amiről pedig ő úgy gondolta, hogy az Úrtól van. A választ az 1János 4:6-ban találjuk:

"Isten gyermekei vagyunk, Aki tapasztalatból ismeri Istent, az figyel ránk; aki nem Isten gyermeke, az nem figyel ránk. Így kell megkülönböztetni a valódi szellemi kijelentést a hamistól." (1János 4:6. az angol fordítás szerint)

            János Evangéliumában és leveleiben a látás és hallás kifejezései a leggyakrabban szellemi látásra vagy hallásra vonatkoznak. A "figyel" igét is így használja itt János. Azt mondja, hogy az igazi szellemi kijelentést Isten népe nem csak fülével "hallja", hanem szellemével is. Ezért, ha tudni akarod, hogy egy prófécia az Úrtól származott-e, és nem vagy biztos benne, hogy csak a lelkiismeretedben hallottad-e, kérdezősködj! Tudd meg, hogy szellemi testvéreid "hallották-e", vagy nem. Ahogy a prófécia ajándékának működése erősen beleérző jellegű, a prófécia megítélése hasonlóképpen intuitív.

A prófécia megítélésének van egy további, nagyon fontos szempontja is. Lel­ki­is­me­retünket minél inkább kitesszük a Szentírás hatásának (a prófécia "igen bizonyos" be­szédének – Péter elnevezése szerint), szellemi érzékeink annál gyakorlottabbak lesz­nek az igaz és hamis, az isteni és az emberi megkülönböztetésében, amikor egy össze­jövetelen halljuk azokat.

Végül itt a hit szellemi ajándéka (1Korintus 12:9.). Azért említjük ebben az összefüggésben, mert a hithez mindig egyformán kell az akarat és az elme válasza is. Ha a hit sosem jut túl a puszta értelmi jóváhagyáson, sose fog hatni viselkedésünkre és sosem fog bibliai hitnek számítani. Az Igébe vetett hitnek mindig erős akarati tényezője van; ezért a bizalom és az engedelmesség mindig együtt jár: "Hit által engedelmeskedett Ábrahám, mikor elhívatott..." (Zsidók 11:8.). A hit ajándékával bíró ószövetségi szentek története azok krónikája, akik ezen hit alapján cselekedtek: Noé bárkát épített, Ábrahám felajánlotta Izsákot, Mózes átkelt a Vörös-tengeren, Gedeon háromszáz emberével harcolt, Dávid egy parittyával győzött Góliát ellen. Tehát ha a hit ajándékát kérjük, tegyük ezt azzal a világos megértéssel, hogy ehhez olyan engedelmesség kell, amit Péter mutatott be a templom kapujánál.

"...Ezüstöm és aranyom nincsen nékem; hanem amim van, azt adom néked: a názáreti Jézus Krisztus nevében, kelj fel és járj! És őt jobbkezénél fogva felemelé." (Ap. Csel. 3:6-7.)