Pál azt mondta, hogy Jézus a Fej, és az Egyház a Test. Mi Krisztus teste vagyunk, és ahogy az előző tanulmányban is írtam, a fejednek sincs más neve, mint a testednek. Te „egy” vagy. Figyeld meg, mit mondott még: „Vagy mi köze hívőnek hitetlenhez? Vagy mi egyezése Isten templomának bálványokkal?” Mi Isten temploma vagyunk, Isten bennünk lakik; nemcsak mint testületben, hanem mint egyénekben is. A magyarázó fordításban ezt olvassuk: „Milyen megegyezés lehet Isten temploma és a bálványok között, mert mi az élő Isten temploma vagyunk, ahogyan Isten mondta, hogy én bennük lakozom, velük vagyok, közöttük járok. És velük beszélek, bennük szólok, közöttük vagyok és én az ő Istenük leszek és ők az én népem.” Aztán visszalapozunk az 1 Korinthus 3,16-hoz. A magyarázó fordítás szerint ez így szól: „Vajon fel tudjátok-e fogni és megértitek-e (vagyis az egész korinthusi gyülekezet), hogy ti Isten szentélye, temploma vagytok és Isten Szelleme tartós lakozást vett bennetek, hogy otthona legyen bennetek. (Az Egyházban és az egyénekben egyaránt.)” A King James fordításban ez áll: „Nem tudjátok-e, hogy Isten temploma vagytok és hogy Isten Szelleme lakik bennetek.” Olvassátok el a magyarázó fordítást újra! Szeretem azt a kifejezést, hogy „otthona legyen bennetek”, írtam már korábban arról, hogy Isten a mi testünket az Ő otthonává teszi, és hogy Ő nem a kézzel épített Szentek Szentjében lakik.
Az Ószövetségben Isten jelenlétét bezárva őrizték a Szentek Szentjében. Emlékezzetek a szamaritánus nőre, aki a kútnál azt mondta Jézusnak: „A mi atyáink ezen a hegyen imádkoztak, és ti azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van az a hely, ahol imádkozni kell.” Mire Ő azt felelte: „Az Isten Szellem: és akik őt imádják, szükség, hogy szellemben és igazságban imádják.” Az ószövetségi parancsolat megkövetelte, hogy minden férfi évente legalább egyszer jelenjen meg Jeruzsálemben, az Úr előtt. Azt a kifejezést használták, hogy az „Úr előtt”. Jeruzsálembe kellett jönniük, mert Isten jelenléte ott volt bezárva a Szentek Szentjében, és senki sem mert közeledni az Ő szent jelenlétéhez, csak a főpap, és ő is nagy elővigyázatossággal. Ha bárki más behatolt volna arra a helyre, holtan esett volna össze. Van is feljegyzésünk arról, amikor néhányan megtették.
Mielőtt Jézus meghalt és azt mondta: „Elvégeztetett” - nem az Újszövetségről beszélt vagy a megváltás munkájáról, mert azt nem fejezte be azzal, hogy meghalt, hiszen még fel kellett támadnia, felmennie a mennybe, a mennyei Szentek Szentjébe a saját vérével, hogy örökkévaló engesztelést szerezzen a számunkra, végül az Atya jobbján helyet kellett foglalnia, hogy elkezdje közbenjáró szolgálatát, hogy közvetítő legyen Isten és ember között. Addig az Újszövetség még nem volt érvényben. Amikor azt mondta: „Elvégeztetett”; az Ószövetségre utalt. Arra, hogy az Ószövetség beteljesedett.
Ha folytatod az olvasást, meglátod, mi történt, miután kimondta ezt. Az a kárpit, amely elválasztotta a Szentek Szentjét a Szenthelytől, kettéhasadt a tetejétől az aljáig. A zsidó történetíró azt írja, hogy a kárpit 12 méter széles, 6 méter magas és 10 centiméter vastag volt. Isten jelenléte kimozdult a földön készített Szentek Szentjéből, és nem lakozik többé kézzel csinált szentélyben. Hála Istennek, hogy az Ő szent, isteni jelenlétét belénk helyezte. Ő bennünk van jelen. Sokszor átültetünk dolgokat az Ószövetségből az Újba, vegyítjük őket, és bizony nem sikerül megkapnunk az igazságot, csak egy keveréket. (Ha betont keversz de nem jól állítod össze az anyagát, egyáltalán nem fog kötni, hanem szétesik.) Azért nem nyerünk semmilyen eredményt, mert nem értjük meg Isten valóságos üzenetét.
