A gyógyszer
De természetesen Isten is tudja azt, hogy sokan nem azért nem térnek meg, mert nem akarnak, hanem azért, mert nem tudnak, ugyanis az akaratuk fölött démonok gyakorolnak hatalmat. Ezek a démonok akadályozzák meg õket abban, hogy megszentelõdjenek, és Isten országának a jelenléte kiépüljön az életükben. Sõt talán olyan is van, akinek a sok kudarctól már teljesen elpárolgott a hite arra nézve, hogy belõle lehet még valaha „normális keresztény”. Pedig igenis van megoldás, és nem kell tehetetlenül végignézni, hogy valaki démonok miatt elszakad Istentõl. És nem kell megtanulni együtt élni az irracionális szenvedésekkel, fájdalmakkal és gyötrésekkel. Jézus Krisztus ugyanis a démonoktól is képes megszabadítani bennünket, mert a feltámadása által minden hatalmat megszerzett ahhoz, hogy a démonokat kivesse az életünkbõl.
De mondhatná valaki, hogy Jézus messze van, a démonok pedig túl közel! Nos, erre a Bibliának az a válasza, hogy Jézus neve által tud felszabadulni az életünkben az a hatalom, amely a szabadulásunkhoz szükséges. Az a lényeg, hogy igazán megértsük Jézus nevének a tartalmát. Jézus neve nem egy üres szó csupán, amit, úgymond, illendõ beleilleszteni az imáinkba, hanem ez a név valóságosan hordozza a menny minden erejét. Használata során az ügyünkben Jézus személyesen jár el! Éppen ezért nem szabad önmagunkra koncentrálni! A szabadulás nem elsõsorban a mi erõnk próbája, hanem Jézus erejéé, amely a neve által szabadul fel ott, ahol hisznek benne. Nem szabad abból kiindulnunk, hogy mi hogyan érezzük magunkat, hanem minden esetben abból kell kiindulnunk, hogy Jézus jó állapotban van, övé minden hatalom, és a neve használatakor személyesen maga a Mester konfrontál a démonokkal!
Péter az Ékes-kapunál nem foglalkozott azzal, hogy a negyven-ötven fokos kánikulában szakadt róla a veríték, és ráadásul nem is ima-összejövetel után volt, hanem még elõtte. Ugyanis tudta, hogy a sánta meggyógyítása nem az õ erejének a próbája. Éppen ezért nem a saját állapotával volt elfoglalva, hanem Jézus nevét helyezte elõtérbe, mivel tisztában volt vele, hogy az nem egy üres szó, hanem nagyon is tartalmas valóság („amim van, azt adom”).
Amikor Pál apostolt Jeruzsálemben a római katonák megkötözték, és már éppen meg akarták korbácsolni, Pál nem a maga erejére támaszkodva úszta meg az ostorcsapásokat, hanem azzal, hogy bejelentette: õ római polgárjoggal rendelkezik. Erre a szóra a római katonák ütésre lendült keze azonnal megállt a levegõben, és Pál apostol megkínzása elmaradt, mert a katonák tisztában voltak azzal, hogy e szó mögött milyen hatalom áll.
Ugyanígy van ez a démonokkal is, amikor valaki hittel alkalmazza velük szemben Jézus nevét. Jézus neve ugyanis a keresztények mennyei polgárjogát hordozza, mindazzal az erõvel együtt, amit a menny képvisel. Ez az erõ pedig sokkal nagyobb, mint Rómáé volt a maga idejében. Ezért nagyon fontos tudatosítanunk, hogy Jézus Krisztusnak adatott minden hatalom a mennyen és a földön, és ennek a hatalomnak a démonok kénytelenek engedni. A problémákat sokszor az okozza, hogy a keresztények papagáj módjára használják Jézus nevét, és nincs látásuk arról, hogy Jézus az õ neve hittel történõ kimondása esetén személyesen intézkedik ügyükben. Amikor pedig ezt valaki szem elõl téveszti, azonnal elkezd önmagára figyelni, és úgy érzi, hogy a szabadulása a saját erejének a próbája.
Jézus Krisztus a Szent Szellem által ma is meg akar szabadítani bennünket a démonoktól. Ennek elsõ lépése az õszinte bûnbánat, majd a gonosz szellemeket meg kell tagadni, és végül kilélegzés, kifújás által ki kell vetni magunkból. Ennek hatékonyságát tudja növelni, ha van egy szabadulási szolgálatot vezetõ személy, aki Jézus nevében felszólítja a démonokat a távozásra. A szabadulás során elõfordulhat, hogy egyes démonok távozását heves külsõ reakciók kísérik. Például az érzelmi területet megkötözõ démonok sokszor sírás kíséretében mennek ki. Gyakran elõfordul kiabálás, sikoltozás, ordítozás, rángatózás, köhögés, hányás, köpködés, vagy akár ásítozás is. Lényeges dolog azonban, hogy ilyenkor az ember a várható végeredményre tekintsen, és ne azzal törõdjön, hogy a dolog esetleg nem túl esztétikus. Szokták mondani, hogy a szülés sem éppen esztétikus, de amikor megszületik a baba, az új élet öröme elhomályosítja a megalázó gyötrelmeket.
Forrás: Új Exodus magazin, 2003.
