A legmagasabb fokú hithez vezető 5. lépés, hogy tudnunk kell: a Szent Szellem valóban bennünk lakik. Az 1 János 4,4 azt mondja: „...nagyobb az, Aki bennetek van, mint az, aki e világban van.” Mindazokból a nagyszerű igazságokból, amelyek a megváltással kapcsolatosak, ez a tetőpont, hogy Isten miután újjáteremtett, a sajátjaivá is tett bennünket. Valójában a testünket tette otthonává. 2 Korinthus 6,16: „Mert ti az élő Istennek temploma vagytok, amint az Isten mondta: Lakozom bennök és közöttük járok; és leszek nékik Istenük és ők én népem lesznek.” Ő már nem a földi Szentek Szentjében lakik. A mi testünk lett a temploma. 1 Korinthus 6,19-20: „Avagy nem tudjátok-é, hogy a ti testetek a bennetek lakozó Szent Szellem temploma, amelyet Istentől nyertetek; és nem a magatokéi vagytok? Mert áron vétettetek meg; dicsőítsétek azért az Istent a ti testetekben és lelketekben, amelyek az Istenéi.” Olyan emberekké kell válnunk tehát, akik rendelkeznek azzal a tudással, hogy Isten a testükben lakozik. El kell fogadnunk, hogy a Biblia igaz, és hogy nagyobb az, Aki bennünk van, mint aki e világban van. Azt a személyt, aki „e világban” van, Isten a világ istenének vagy Sátánnak nevezi. De dicsőség Istennek, hogy Ő pedig mibennünk van és Ő nagyobb, mint aki e világban van. Sokan a Szent Szellemmel való betöltekezésről úgy gondolkodnak, mintha valami áldásban vagy élményben részesültek volna, és teljesen figyelmen kívül hagyják azt, amit Isten Igéje tanít erről.
A Szent Szellemmel való betöltekezéskor Isten jön hozzánk, hogy bennünk lakozzon. Jézus azt mondta: „És én kérem az Atyát, és más vigasztalót ad nektek, hogy [Ő] veletek maradjon mindörökké.” - Ő! Sokan mondják: „Megkaptam a Szent Szellem-keresztséget.” Nem igei ezt mondani! Függetlenül attól, hogy mit használunk pünkösdi és teljes evangéliumi körökben, egyszer már ki kell javítanunk a rossz kifejezéseinket. Saját közegünkben lehet, hogy tudjuk, mire gondolunk, de néha a szóhasználatunk mégis félrevezető. Szeretem azt a kifejezést, amit az Apostolok cselekedeteiben a Biblia használ: „Pünkösd napja után”, mert ekkor válik ez gyakorlattá, mivel a Szent Szellem nem jött el Pünkösdig. Isten Igéjét te is csak ezután, a Szent Szellemmel való betöltekezés után váltod gyakorlattá, cselekvéssé az életedben.
Az Apostolok cselekedetei 8,14-15-ben ez áll: „Mikor pedig meghallották a jeruzsálemi apostolok, hogy Samaria bevette az Isten Igéjét, elküldelek azokhoz Pétert és Jánost; kik mikor lementek, könyörögtek érettük, hogy vegyenek Szent Szellemet.” A 9. fejezet 17. verse azt mondja: „Elméne azért Ananiás és beméne a házba, és kezeit reá vetvén, mondta: Saul atyámfia, az Úr küldött engem, Jézus, Aki megjelent neked az úton, amelyen jöttél, hogy szemeid megnyíljanak és beteljesedjél Szent Szellemmel.” Az Apostolok cselekedetei 19,1-2-ben ezt olvassuk: „Lőn pedig azonközben, míg Apollós Korinthusban volt, hogy Pál, eljárván a felsőbb tartományokat, Efézusba érkezett: és mikor némely tanítványokra talált, mondta nékik: Vajon vettetek-e Szent Szellemet, minekutána hívőkké lettetek? Azok pedig mondának néki: Sőt inkább azt sem hallottuk, hogy ha van-e Szent Szellem.” Könnyebb, ha mi is így használjuk ezt a kifejezést: „Vettetek-e Szent Szellemet?”. Tulajdonképpen Isten maga, a Szent Szellem személyében lakik bennünk. Ne felejtsd el, hogy ezeket a leveleket újszövetségi gyülekezeteknek írták és olyan hívőknek, akik nemcsak újjászülettek, hanem Szent Szellemmel is be voltak töltve. Akkoriban az számított kivételnek, ha valaki nem fogadta el a Szellemmel való betöltekezést, a nyelvek ajándékának természetfölötti bizonyságával. Hála Istennek, hogy Ő bennünk van!
