Sajnos ez ma majdnem ismeretlen gyakorlat az Egyházban, ám mégis gyakorlattá kell válnia, hogy egy válsághelyzetben a keresztények azt mondják: „Győztes vagyok! Több vagyok mint győztes! A Teremtő bennem lakozik, a nagyobb bennem van. Dicsőség az Úrnak, Ő sikeressé tesz, nem bukhatok el!” Ez nem önmagaddal, hanem az Úrral való dicsekvés, Aki valóban benned van. Ez fogja ösztönözni Őt, hogy munkálkodjon érted. Még azok is, akik vették a Szent Szellemet, amikor az élet próbáival és nehézségeivel szembekerülnek, gyakran úgy futkosnak körbe, mint egy levágott fejű csirke: ide-oda csapkodva, de vakon. Megpróbálnak keresni valakit, hogy segítsen rajtuk. Sokszor egymás nyakába borulnak, könnyeket ontanak, néhány igét idéznek - ezt imának nevezik - és csodálkoznak, hogy hol marad a győzelem. Közben Jézus egész idő alatt ott van bennük, hogy segítsen nekik. Nem is tudják, hogy mit kaptak, kit fogadtak be, amikor vették a Szent Szellemet. Azt gondolják, ez egy olyan élmény vagy áldás volt, amit ha most is éreznének, akkor minden rendben lenne. Ne tedd ezt soha többé!
Ismerd fel, hogy ő benned van! Sokan megpróbálják ugyanazt az élményt felkelteni újra és újra. Prédikáltam egy táborozásnál Kaliforniában 1954-ben, azután visszamentem egy év múlva, hogy ismét táborozzunk a hegyekben. Akkor mesélte egy hölgy a következőt: „Mikor az elmúlt évben itt voltam, betöltekeztem Szent Szellemmel. Ó, mondhatom, csodálatos volt itt fenn, Isten áldásainak a csúcsán! De hazamentem, és egész télen a „völgyben” voltam. Csak annak örültem, hogy majd visszajöhetek ide, egy újabb áldásért.” Ez a hölgy nem tudta, hogy az Úr mindvégig benne volt, otthon, a völgyben, éppen olyan valóságosan, mint a hegy tetején. Gyakran, amikor a hívők nem azt érzik, amit az első alkalommal, úgy gondolják, a Szent Szellem eltávozott, elhagyta őket. De Jézus azt mondta: „...én kérem az Atyát, és más Vigasztalót ád néktek, hogy veletek maradjon mindörökké.” Nem úgy küldte el, mint egy vendéget, hogy néhány napot velünk töltsön. Dicsőség Istennek, Jézus azt mondta, hogy a Szent Szellem örökké velünk marad. Azt akarta, hogy eljöjjön és bennünk éljen.
Most nézzétek meg a 2 Korinthus 6,14-16-ot: „Ne legyetek hitetlenekkel felemás igában; mert mi szövetsége van igazságnak és hamisságnak? Vagy mi közössége a világosságnak a sötétséggel? És mi egyezsége Krisztusnak Béliállal? Vagy mi köze hívőnek hitetlenhez? Vagy mi egyezése Isten templomának bálványokkal? Mert ti az élő Isten temploma vagytok, amint az Isten mondotta: Lakozom bennük és közöttük járok; és leszek nékik Istenük és ők én népem lesznek.” Mit mondanak ezek a versek? Mi vagyunk a hívők; mi vagyunk az igazság, a világosság és mi vagyunk Krisztus. Jézus azt mondja: „Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők.” Ha egy fára nézel, nem mondhatod, hogy az ágak nem tartoznak hozzá, mert az egész egy: mi vagyunk Krisztus. Mi vagyunk Krisztus gyümölcstermő része. Meg kell teremnünk az igazság gyümölcseit. Mik az igazság gyümölcsei? Néhányan úgy gondolják, annyi, hogy jók vagyunk: jól viselkedünk és cselekszünk, adakozunk és hasonlók. Nem, ezek nem az igazság gyümölcsei. Az igazság gyümölcse az, hogy démonokat űzünk, gyógyítjuk a betegeket és ugyanazokat a dolgokat tesszük, amelyeket Jézus tett, amíg itt a földön volt.
