2012. március 22., csütörtök

Kenneth Copeland: A bővölködés törvényei 14.

Ha hiszel Istenben, és magadra vállalod Krisztus Teste szükségeit, nyitott edénnyé válsz, amelyen Isten dolgai átfolynak másokhoz. Mindaz, amit Istentől kaptál, Jézuson keresztül áradt rád. Vajon elveszített Jézus valamit is azzal, hogy adakozott? Nem, a mai napig minden az övé. Az 1János 4,17 megdöbbentő kijelentést tesz: "...amint Ő van, úgy vagyunk mi is e világban."
Nem azt állítja, hogy amint Ő volt, vagy amint mi egy napon leszünk; hanem hogy amint Ő van, úgy vagyunk mi is. Az Isten jobbján elfoglalt jelenlegi pozíciójában Jézus többet birtokol a javakból, mint amennyit továbbadhat. Mi viszont a társörökösei vagyunk, tehát Ő gondot visel arra, hogy bőven legyen nekünk is, amiből adakozhatunk (lásd Fil.4,10-19). Az adás csatornájára a Jelenések könyvében láthatunk példát. Isten kijelentést adott Jézusnak, aki angyala által felfedte azt szolgája, János előtt. Az angyal tehát átadta a kijelentést Jánosnak, neki viszont tovább kellett adnia a gyülekezeteknek. A gyülekezetek továbbították azt Krisztus Testének, végül az Egyház megismertette a kijelentést a világgal.

Ha a csatorna állandóan nyitva áll, az áradás folyamatos: a szeretet és erő, a pénz, a táplálék és mindazon dolgok, amelyekre szükség van, szünet nélkül áramlanak! Azt az alapelvet, amely biztosítja Isten tervében a Krisztus Testéről való gondviselést és azon keresztül a világ ellátását, egyetlen vers foglalja össze a Prédikátor könyvéből: "Vesd a te kenyeredet a víz színére, mert sok nap múlva megtalálod azt" (Préd.11,1). Adj, és egy idő után az majd visszatér hozzád. Valamikor el kell döntened, hogy "kiveted a kenyeredet". Ne halogasd tovább! Nem várhatod, hogy visszatérjen a kenyered, ha még nem vetetted ki. Sokan várják, hogy befusson a hajójuk, pedig még sohasem bocsátották vízre. Nem, ez a dolog nem így működik. Nem mondhatod a kályhának: "Melegíts fel egy kicsit, aztán majd megraklak fával." Te adsz, és azután neked is adatik. A kulcs a folyamatos adásban van. Amint az Igében jársz, és Isten bősége megterem az életedben, eljutsz egy pontra, ahol minden hullámmal a kivetett kenyered jön vissza. A te dolgod annyi, hogy a vízre dobd. Azt pedig, hogy viszontlásd, bízd Istenre! Törődj a magad dolgával, és hagyd, hogy Isten is megtegye, ami Rá tartozik. Akkor folyamatosan kapsz majd. Minél többet adsz, annál többet kapsz, és minél többet kapsz, annál többet kell adakoznod. Isten tervezte el, hogy a dolgok így működjenek.
Amikor eljutsz idáig, több lesz a bevételed, mint amennyit továbbadhatsz.