Van egy fontos igazság, amely végigvonul az egész Biblián, az egész történelmen, amióta csak Isten az emberekkel foglakozik. Amikor valamilyen igény felmerült, Istennek mindig akadt olyan embere, aki rendelkezett a megfelelő szellemi, értelmi vagy anyagi forrással, hogy azt a szükségletet kielégítse, tekintet nélkül arra, hogy mi is volt az. Izrael számára ez az ember Mózes volt, a világ számára viszont Jézus. Jézus talált egy férfit, akinek volt egy szamara; Efézusnak pedig Pálra volt szüksége. A Biblia azt mondja, hogy Isten ajándékokat adott az embereknek: apostolokat, prófétákat, evangélistákat, pásztorokat és tanítókat (lásd Ef.4,11). Mindig volt valaki, aki által Isten minden igényről gondoskodott. Senki sem lehet olyan szellemi, hogy nincs szüksége mások segítségére. Mindnyájan egymásra szorulunk.
Kezdd el átérezni azokat a gondokat, amelyektől Krisztus Teste szenved. Az igényeid közepette se feledkezz meg az elveszettekről. Tegyük fel, hogy ruhára van szüksége valakinek, és tőled próbál kérni, de éppen neked sincs mit felvenni. Bajban lennétek mindketten, nem? Neked is szükséged volna öltözékre, és őt is fel kellene ruháznod. Jézus azt mondta: "Ne aggodalmaskodjatok, és ne mondjátok: ˝Mit együnk? vagy: Mit igyunk? vagy: Mivel ruházkodjunk? Mert mindezeket a pogányok kérdezik. Mert jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mindezekre szükségetek van." (Mt 6,31-32).
De ezt is mondta: "Adjatok, néktek is adatik; jó mértéket, megnyomottat és megrázottat, színig teltet adnak a ti öletekbe. Mert azzal a mértékkel mérnek néktek, amellyel ti mértek." (Lk,6,38).
Mikor megértettem ezt és mások szükségleteit a magaméi elé helyeztem, azt tapasztaltam, hogy a saját nehézségeim természetfeletti módon megoldódtak! Hátborzongató volt! Addig a pontig gyakorlatilag a teljes felnőtt koromban adósságban éltem. Úgy tűnt, hogy minden vállalkozás, amibe belevágok, egyszerűen szétesik, és csak tetézi a csődöt. Akkor az Úrhoz fordultam, és eltökéltem, hogy az Igének szentelem az életemet. Majd felmarkoltam a Bibliámat, és a hálószobámban föl-alá járkálva teli tüdőből harsogtam: "Az én Istenem betölti minden szükségemet az Ő dicsőségének gazdagsága szerint Krisztus Jézusban!" Nap nap után, órákon át vallottam ezt kitartóan! Akkor még teljesen kilátástalannak tűnt a helyzetem. Nem volt lehetőségem prédikálni, de mondanivalóm se sok! (Azért valamit mégis tudtam
mondani: "Az én Istenem betölti minden szükségemet az Ő dicsőségének gazdagsága szerint Krisztus Jézusban!" Ezt a mondatot kiválóan tudtam!) Tizenegy hónappal később egy fillér adósságom se maradt.
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
