Tehát eljutottam addig, ahol Jakab Illést hozta példának arra, hogyan imádkozik az igaz ember. Azt mondja: „Illés ember volt, hozzánk hasonló természetű [ugyanolyan szenvedélyeknek alávetve]; és imádsággal kére, hogy ne legyen eső, és nem volt eső a földön három esztendeig és hat hónapig. És ismét imádkozott, és az ég esőt adott, és a föld megteremte az ő gyümölcsét.” Elolvastam, de nem ragadott meg, mert nem ismertem jól Illést. Azonban később olvastam róla ismét valamit, és elgondolkodtam: „Hm, itt valami nem stimmel. Ha jól emlékszem, Jakab őt az igaz ember imádságára adja példának. Pedig én biztos vagyok abban, hogy Illés nem felel meg az én igaz emberről alkotott elképzeléseimnek. Persze voltak nagy pillanatai, ahogy a legtöbbünknek, de akadtak mélypontjai is. Amikor az Úr keze rajta volt, akkor a király szekerét is ki tudta mozdítani. De amikor megtudta, hogy a fejére pályáznak, futni kezdett, majd kimerülten leroskadt egy borókafenyő alá és könyörgött az Úrnak, hogy hagyja őt meghalni.” Azt gondoltam: „Nos, ő ugyanolyan következetlen volt, mint amilyen én vagyok.”
Dehogy akart ő meghalni! Összehordott hetet-havat az Úr előtt. Ha meg akart volna halni, miért nem maradt ott, ahol volt? Nem kívánta erősebben a halált, mint te, amikor azt mondod, bárcsak meghalnál. Hogy ennyire következetlen legyen - ezt nem gondoltam volna egy igaz emberről. Látjátok, hogy mindannyiunknak megvannak az elképzeléseink, ahelyett, hogy Isten Igéjéhez ragaszkodnánk? Aztán nemcsak, hogy nem gondolkodott helyesen, de nem volt elég „szellemi” sem, mert azt mondta: „Uram, akárhogy is, de én vagyok az egyetlen, aki helyesen él. Senkinek nincs már semmije, csak nekem.” Valójában nem ezekkel a szavakkal élt, de ha jól megfigyeled, ez volt az értelme. Ma is hallunk embereket így beszélni: „Mindenki visszaesett és elveszített mindent, csak én nem. Én és egy szűk csoport: mások nincsenek sehol.” Istennek ki kellett igazítania, amit mondott: „Tévedsz Illés, még 7000 olyan emberem maradt, akik nem hajtottak térdet a Baálnak.” Nem te vagy az egyetlen borsószem a fazékban és az egyetlen kavics a tengerparton. Illés szavai természetesen csüggedt szelleméből fakadtak. De ha valaki így cselekszik, nem lehet számomra az igaz ember példája. Hogy lehet, hogy Jakab mégis őt állította példaképül elénk? Úgy éreztem, hogy ő nem lehet igazabb nálam.
