Szeretnék továbbmenni Ábrahám történetére. Az 1 Mózes 13-ban Ábrahám elindult Úrból (Káldeából) – Isten Igéjének való engedelmességből. Ezt látjuk az 1 Mózes 12-ben, ahol Isten azt mondja:
„Eredj ki a te földedből és a te rokonságod közül, és a te atyádnak házából, a földre, amelyet én mutatok neked.”
De Ábrahám nem teljesen engedelmeskedett Istennek, mert két plusz személyt vitt magával: az apját és az unokaöccsét. Nem volt arra felhatalmazva, hogy egyiket is magával vigye. Amíg az apja ott volt vele, csak az út feléig jutott el; Háránig, amely pontosan félúton van Ur-Kaszdim és Kánaán között. Nem jutott addig tovább, amíg az apja meg nem halt...
Sokan vagyunk hasonlóak. Isten azt mondja: „Jöjj ki, hagyj ott mindent magad mögött, megmutatom neked az örökségedet.” De mi akarjuk apukát magunkkal vinni. Ez lehet egy Ígéretes karrier, egy jól fizetett állás, egy felekezeti befogadás vagy egy nyugdíjbiztosítás – de sok más is. De Isten azt mondja – addig, amíg magaddal viszed apukát is, csak félútra juthatsz.
Így volt Ábrahámmal is. Nem juthatott addig Kánaánba, míg vele volt az apja. István is említi ezt a zsidó tanács előtt mondott beszédében: „Miután meghalt az ő atyja, kihozta öt a földre.”
De még ezek után is problémája volt Ábrahámnak Lóttal, az unokaöccsével. Lótnak nem lett volna szabad ott lennie. Nem telt el sok idő és ő is, és Lót is bővölködtek. Mindketten olyan sok jószágot szereztek és olyan nagy javaik voltak, hogy már nem élhettek egymás mellet úgy, mint azelőtt. Állandó volt a veszekedés pásztoraik között.
„Monda azért Ábrám Lótnak: Ne legyen versengés közöttem és közötted, se az én pásztoraim között és a te pásztoraid között: hiszen testvérek vagyunk. Avagy nincsen-e előtted mind az egész föld? Válj el kérlek tőlem: ha te balra tartasz, én jobbra megyek; ha te jobbra mész, én balra térek.”
Ábrahám volt az idősebb. Ábrahám volt az az ember, akit Isten elhívott. Övé volt az örökség. De ő visszalépett és azt mondta: „Lót, te válassz! Amit választasz, az a tiéd.”
„Felemelte azért Lót az ő szemeit, és látta, hogy a Jordán egész melléke bővizű föld: mert mielőtt elpusztította volna az Úr Szodomát és Gomorát, mind Czoárig olyan volt az, mint az Úr kertje, mint Egyiptom földje. És választotta Lót magának a Jordán egész mellékét és elköltözött Lót kelet felé: és elváltak egymástól. Ábrám Kánaán földén lakott, Lót pedig a Jordán-melléki városokban lakott, és Szodomáig sátorozott. Szodoma lakosai pedig nagyon gonoszok és bűnösek voltak az Úr előtt. Az Úr pedig mondta Ábrámnak, miután elvált tőle Lót: Emeld fel szemeidet és tekints arról a helyről, ahol vagy, északra, délre, keletre és nyugatra. Mert az egész földet, amelyet látsz, neked adom, és a te magodnak örökre.” Ez volt az ő öröksége. De amíg ő nem volt hajlandó átadni mindent, Isten nem mutatta meg neki.
Isten így bánik velünk is. Addig, míg valamihez ragaszkodsz és azt mondod: „Ez az enyém, nem hagyom”, addig nem fogod látni, hogy Isten mit tartogat számodra. Az ÁTADÓ SZELLEM az, amely megkapja az örökségét, nem a megragadós szellem. Addig, míg mondogatod: „Ez az enyém, nem a tied, Isten nekem adta ezt” – addig nem lesz a Tied, amit Isten tartogat számodra. Neked kell átadni!
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
