„Annakokáért, aki a Lelket szolgáltatja néktek, és hatalmas dolgokat művel bennetek, a törvény cselekedeteiből, vagy a hit hallásából cselekszi-é? (Gal 3,5).
Meg kell állnunk abban a szabadságban, amelyre elhívott az Úr. Ezt a szabadságot elsősorban a názáreti Jézus Krisztussal és a Szent Lélekkel hit által megvalósuló személyes közösség garantálja. Aki bennünk hatalmas dolgokat cselekszik, az a Szent Lélek. Az Ő tevékenységét pedig az Isten Igéjébe vetett hit irányítja. A Szent Lélek működése addig folytonos, amíg Isten Igéjét hallgatjuk és megtartjuk. Ahhoz, hogy csodák történjenek az életünkben, szükséges, hogy pozitív várakozással legyünk a jövővel kapcsolatban. A reménykedő hit pedig arra irányul, amit Jézus a Szent Lélek által cselekedni fog az életünkben.
A hit a reménylett dolgok valósága, s mind a hitet, mind a reménységet Isten Igéje közvetíti számunkra. A reménylett dolgokról való meggyőződés behozza az életünkbe azt, amire nézünk. Az eljövendő javak valósága először a szívünkben fogantatik meg, majd a Szentlélek idővel meg is valósítja, láthatóvá is teszi azokat. így történt ez az újjászületéskor, a Szent Lélekkel való betöltekezéskor, és így történik ez hívő életünk további részében is mindaddig, amíg Isten munkája bennünk teljességre nem jut. A Szent Lélek mindig azt figyeli, hogy milyen a magatartásunk Isten Igéjével kapcsolatban.
Az elnyomás, igézés elleni küzdelem akkor sikeres, ha megőrizzük szellemi identitásunkat. Pál apostol ebben a levelében többször hangoztatja a fiúság elnyerésének kegyelmét: „Minthogy pedig fiak vagytok, kibocsátotta az Isten az ő Fiának Lelkét a ti szíveitekbe, ki ezt kiáltja: Abba, Atya! Azért nem vagy többé szolga, hanem fiú: Ha pedig fiú, Istennek örököse is Krisztus által." (Gal 4,6-7)
Szellemi identitásunk központi eleme a fiúság, amely arra a tényre épül, hogy Krisztus Szellemét fogadtuk be, amely az Istenfiúság Szelleme. Krisztus azért jött, hogy a romlott természetünket megfeszítse és új teremtéssé tegyen. Isten az óembert nem tekinti fiának - csak teremtményének -, az új emberben nyerhetjük el a fiúságot, mert az újjászületésben válunk új teremtésekké.
A kereszténység nem egy címke, hanem feladat, ami azt jelenti, hogy az újjászületésünk után ténylegesen is krisztusivá kell válnunk. A szellemi identitásunk megőrzése mellett pedig meg kell tanulnunk a szellemben való járást is. Más a szellem cselekedete és más a test cselekedete. A szellemben való járás és a szellemi identitásunk két egymással szorosan összefüggő dolog. Ha test szerint járunk, az újjászületésben nyert szellemi identitásunk elveszti valóságos tartalmát.
„Ennekutána senki nékem bántásomra ne legyen; mert én az Úr Jézusnak bélyegeit hordozom az én testemben." (Gal 6,17)
A következő fontos dolog, amire ügyelnünk kell, hogy ne bántsuk Isten szolgáit. Meg kell emlékeznünk arról, hogy Isten áldását kik közvetítették és közvetítik a számunkra. Isten az Ő szolgáit elválasztotta, megjelölte és különleges gondoskodásával veszi körül őket. Nagyon visszás dolog, ha megkérünk egy szellemi embert arra, hogy imádkozzon értünk és utána gonoszul beszélünk róla. Az ördög mindig meg fogja kísérelni, hogy éket verjen a hívők és a keresztény szellemi vezetők közé, ahogyan ezt Pál apostollal és a galátziabeli keresztényekkel is megpróbálta.
Végül tisztában kell lennünk azzal, hogy a keresztényeknek is vannak szellemi fegyvereik, amelyek erősek az erősségek lerontására. Lerontván az okoskodásokat és magaslatokat, amelyek Isten ismerete ellen emeltettek, foglyul ejtve a gondolatokat, hogy engedelmeskedjenek a Krisztusnak.
Az Efézusi levél 6. részében a konkrét szellemi fegyverek felsorolása előtt pedig a Szent Lélek így buzdít bennünket: „...legyetek erősek az Úrban, és az ő hatalmas erejében. Öltözzétek föl az Isten minden fegyverét, hogy megállhassatok az ördögnek minden ravaszságával szemben... hogy ellentállhassatok ama gonosz napon, és mindeneket elvégezvén megállhassatok." (Ef 6,10-13).
Forrás: Hit Infó, 1993.december 22.
