De helyesen lássátok ezt! János a hangsúlyt a növekedésre tette, nem a hibázásra. És aki őszintén értelmezi János első levelét, fel sem merülhet benne, hogy János arról beszél, rendben van ha szabadon bűnözöl ha aztán rögtön meg is vallod azt. Dehogyis! Ehelyett az Ján.1:9 megerősíti a Péld.28:13-at: "A ki elfedezi az ő vétkeit, nem lesz jó dolga; a ki pedig megvallja és elhagyja, irgalmasságot nyer". A levél további részében ez teljesen világos lesz: Hangsúlyozza és ismétli, hogy a hívők teljesen máshogy élnek, mint a hitetlenek. Az előbbiek világosságban, az utóbbiak sötétségben. Az előbbiek igazságban járnak, az utóbbiak hazugságban.Az igazak azt teszik ami helyes, ők Isten gyermekei, tele vannak szeretettel, meggyőzik a gonoszt. Az igazság nélkül valók azt teszik, ami rossz, ők az ördög gyermekei, telve gyűlölettel, a gonosz hatalma alatt állnak. (1.Ján.5:19)
Valójában, rögtön az 1 Ján 2:2 után, ahol megtudhatjuk, hogy Jézus közbenjár az Atyánál ha bűnt követünk el, a következő négy vers áll: "És arról tudjuk meg, hogy megismertük őt, ha az ő parancsolatait megtartjuk. A ki ezt mondja: Ismerem őt, és az ő parancsolatait nem tartja meg, hazug az, és nincs meg abban az igazság. A ki pedig megtartja az ő beszédét, abban valósággal teljessé lett az Isten szeretete. Erről tudjuk meg, hogy ő benne vagyunk; A ki azt mondja, hogy ő benne marad, annak úgy kell járnia, a mint ő járt. (1 Ján.2:3-6)
Tehát, igaz, hogy János nem mondja el, hogyan tudunk így élni, de elmondja, hogy így kell élnünk. Tulajdonképpen csak megerősíti azokat a törvényeket, amit Isten már az Ő Szövetségeben lefektetett évszázadokkal azelőtt, szellemi törvényeket, melyeket Jézus és követői még mélyebben betöltenek. Gondolj a Hegyi Beszédre, mint legjobb példára.
Ézsaiás prófétán keresztül mondta az Úr: "Mosódjatok, tisztuljatok meg, távoztassátok el szemeim elől cselekedeteitek gonoszságát, szűnjetek meg gonoszt cselekedni; Tanuljatok jót tenni; törekedjetek igazságra". (Ésa 1:16-17/a) A zsoltáros azt kérdezi: "Kicsoda megy fel az Úr hegyére? És kicsoda áll meg az ő szent helyén?" A válasz világos és egyértelmű: "Az ártatlan kezű és tiszta szívű, a ki nem adja lelkét hiábavalóságra, és nem esküszik meg csalárdságra." (Zsolt 24:3-4) Csak az ilyen ember élhet Isten jelenlétében. Valójában az összes próféta, egybehangzóan ugyanazt az üzenetet hozta az Úrtól, választott népe számára: "Térjetek meg a ti gonosz útaitokról, és őrizzétek meg az én parancsolataimat és rendeléseimet, az egész törvény szerint, a melyet parancsoltam a ti atyáitoknak; és a melyet ti hozzátok küldöttem az én szolgáim, a próféták által". (2 Kir.17:13) Most a Szellem által, képesek vagyunk betölteni a törvény elvárásait. (Róm.8:1-4 ; 6:12-14) Most a szentség a szíveinkbe íratott. (Zsid 8:10 ; 10:16 ; Ezék.36:26-27)
De a szentség nem egy választható lehetőség. Mi mind szent életre hívattunk el és ez azt jelenti, hogy ez egy isteni elvárás. Minden egyéb engedetlenség. Ezért tesz az Ige ilyen erős kijelentéseket ebben a témában: "Kövessétek mindenki irányában a békességet és a szentséget, amely nélkül senki sem látja meg az Urat: Vigyázván arra, hogy az Isten kegyelmétől senki el ne szakadjon; nehogy a keserűségnek bármely gyökere, fölnevekedvén, megzavarjon, és ez által sokan megfertőztettessenek." ( Zsid 12:14-15) Az egész életünk ettől függ.
Fordította: Korányi Tamás
