Jób könyve 29.

1. És továbbá előadta Jób a példázatát és mondta: 2. Vajha úgy volnék, mint a múltnak hónapjaiban, mint a napokban, mikor Isten megőrzött engem; 3. mikor ragyogott fejem fölött a mécsese s világosságánál sötétben jártam! 4. Mint a hogy voltam férfikorom napjaiban, midőn Isten meghittsége volt sátorom felett; 5. midőn még velem volt a Mindenható, körülöttem gyermekeim; 6. midőn lépteim tejfölben fürödtek; s a szikla ontott mellettem olajpatakokat. 7.Midőn a kapuhoz mentem a városba, a piaczon választottam ülőhelyemet: 8. megláttak ifjak s elbújtak, aggastyánok fölkeltek, megállottak; 9. vezérek visszatartották beszédjöket és kezüket tették szájukra; 10. előkelőknek hangja elbújt és nyelvök inyökhöz tapadt. 11. Mert fül, mely hallott, boldognak mondott engem és szem, mely látott, tanúskodott mellettem. 12. Mert megmentettem a szegényt, ki esedezett, és az árvát, kinek nem volt segítője. 13. Bujdosónak áldása reám szállt és özvegynek szívét ujjongtattam. 14. Igazságot öltöttem fel s az felöltött engem, mint köpeny és süveg volt jogosságom. 15. Szeme voltam a vaknak és lába én a sántának; 16. apjuk én a szűkölködőknek, és annak, kit nem ismertem, pörét átkutattam. 17. Összetörtem a jogtalannak zápfogait, és fogai közül vetettem ki a ragadmányt. 18. Mondtam: fészkemmel együtt fogok kimúlni s mint a főnix sokasítom napjaimat; 19. gyökerem nyitva van a víznek, és harmat időz gallyamon; 20. dicsőségem szinte új nálam s íjam a kezemben megifjodik. 21. Rám hallgattak és várakoztak és csendben figyeltek tanácsomra. 22. Szavam után nem szóltak többet, rájuk cseppegett beszédem; 23. s mint esőre várakoztak: reám, és szájukat tátották tavaszi esőre. 24. Mosolyogtam rájuk, nem hitték; de arczom világosságát nem sötétítették el. 25. Választottam útjokat s fejtől ültem s ott időztem, mint király a csapatban mint a ki gyászolókat vigasztal.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)