„Annak okáért mi is, kiket a bizonyságoknak ily nagy fellege vesz körül, félretéve minden akadályt és a megkörnyékező bűnt, kitartással fussuk meg az előttünk levő küzdő tért.” (Zsid 12:1)
Pál itt az Olimpiai Játékokhoz hasonlítja az életet, mint futással teljesítendő távot. A célvonalnál nézők tömege nézi várakozással, ki fog nyerni. A nézők tömege azok az ószövetségi szentek, akik már befejezték pályafutásukat, és arra várnak, hogy a Menny lelátójáról örömmel köszönthessenek minket.
Ahol azt mondja: „félretéve minden akadályt”, a verseny körülményeire gondol. A futó kiüríti zsebeit és a lehető legkönnyebb, legkényelmesebb ruhát viseli. Egyetlen gramm felesleges terhet sem visz magával. Észben kell tartanunk, hogy néhány dolog ugyan nem bűn, de mégis leterhelhet és visszafoghat. Kimerítheti erődet vagy arra csábít, hogy túl sok időt fordíts rájuk. Emlékeztetlek: nem rövidtávfutásban veszünk részt, hanem hosszútávfutásban. Ez kitartást igényel. Sokan úgy kezdik a keresztény életüket, mintha rohamra indulnának. Kicsivel később a pálya mellett lihegnek, és már be is fejezték a futást, pedig még alig kezdődött el a verseny.
„...nem a gyorsaké a futás, és nem az erőseké a viadal...” (Préd 9:13)
Nem a sebesség vagy az erő számít, hanem a kitartás.
„Teljes örömnek tartsátok, atyámfiai, mikor különféle kísértésekbe estek, tudván, hogy a ti hiteteknek megpróbáltatása kitartást szerez. A kitartásban pedig tökéletes cselekedet legyen, hogy tökéletesek és épek legyetek minden fogyatkozás nélkül.” (Jk 1:2-4)
Teljes örömnek veszed, amikor különféle próbákba kerülsz? Nos, annak kéne venned! Nekem is! Dicsérnem kell Istent azért, mert elég méltónak talált a próbához, és eléggé bízik bennem, hogy kipróbáljon.
Tartsd észben, hogy a próba a mi érdekünkben van. Jakab mondja, ha kitartasz – ha keresztülmész a próbán – az egészen biztosan átalakítja a jellemedet és személyiségedet. Ne add fel idő előtt! A próba teljes és jól formált kereszténnyé alakít. Nem lesz a jellemednek olyan területe, amit ne érintene.
Az egyik legnagyobb próba, ami igazán kipróbálja jellemünket, a közeli, elkötelezett kapcsolatok tesztje, mint például az embereknek azon kis csoportja, akikkel minden héten találkozol, és akikkel az életedet megosztod. Egy kis idő elteltével kénytelen vagy belátni, hogy van az életednek néhány területe, ami még sosem volt igazán kipróbálva. Észre fogod venni, hogy ha nem vagy emberekkel szoros vagy közeli kapcsolatban, el tudod viselni őket. De amikor hétről hétre állandóan találkoztok, rendszeres, közeli, szoros kapcsolatban álltok, jobban teszed, ha visszavonulsz vagy korrigálod az életed.
A barátom, Bob Mumford mondta egyszer: „Azt hiszem, van tíz területe jellemünknek, aminek változnia kell. Talán hattal el is bánsz magad. De a maradék négynél arra van szükséged, hogy más emberek mutassanak rá.” Úgy vélem, ez elég jó arány. Amennyiben nem ismertetem meg magamat másokkal, becsapom saját magamat, jellememet illetően. De az elkötelezett kapcsolat nem ad teret ugyanerre az öncsalásra. Valaki egyszer azt mondta, a barátság „tetőbontás, faldöntés”. Nem bánjuk a tetőbontást, hiszen Isten úgyis minden tetőn átlát. De mi van a faldöntéssel? Hagyjuk, hogy az emberek lássanak minket? Nincs nagyobb próbája keresztény jellemünknek, mint a szoros kapcsolatok.
Következő levelemben tovább tanulmányozzuk majd ezt a témát. Addig is, gondolkodjunk ezeken az igéken és kérjük az Urat, hogy segítsen nekünk kitartó jellemet építeni.
Fordította: Marton Katalin
