Néhány írás előzetese az Új Exodus magazinból (nem teljes).
Németh Sándor: JERUZSÁLEM ÉS CION
Jeruzsálem és Cion ügye feldolgozásának és körüljárásának apropóját a jubileumi évforduló szolgáltatja, ugyanis 1967. június 8. óta, azaz ötven éve ez a rendkívüli történelmi és spirituális gazdagsággal rendelkező város Izrael államának fennhatósága alatt áll; sőt, az is különlegesség a mi generációnk számára, hogy már a zsidó állam oszthatatlan fővárosaként üdvözölhetjük, és kívánhatunk falai közé békességet. A történelem egyik legrégebbi helyszíne, amely eddig nagyobb mértékben részesedett neve jelentéstartalmának az ellentétéből, mint a boldogságot és jólétet tartalmazó salomból.
Ruff Tibor: NEM ISMERŐS?
Ézsaiás (Jesája, hosszabb változatában Jesájáhu, vagyis „Jahve a szabadítás”) Izrael asszíriai fogságra vitele előtt és alatt szolgáló jeruzsálemi próféta, Hóseás, Ámós és Mikeás próféták kortársa volt. Isten, mint mindig – így ma is –, kiválasztott népének nagy történelmi sorsfordulatai előtt több tanúval is előre elmondatta üzenetét, időben felkészítve és figyelmeztetve mindenkit a drámai eseményekre.
Fodor Sándor: AKI MEGVÁLTOZTAT
Isten már az Ószövetségben is kijelölte Izraelnek a peszach utáni ötvenedik napra eső sávuót ünnepét, de számunkra, akik a pünkösd utáni egyházban élünk, a Szent Szellemmel való betöltekezésnek rendkívüli jelentősége van, amelyet talán nem is tudunk kellőképpen hangsúlyozni és értékelni.
Finta Szilvia: AZ EGEK KAPUJA
Jeruzsálem-nap – a megemlékezés előestéje. Tömegek özönlenek a jeruzsálemi Merkáz HáRáv jesiva felé, hogy beszédeket hallgassanak Jeruzsálem fontosságáról, spirituális jelentőségéről, és táncolva, nevetve, énekelve megemlékezzenek arról a napról, amikor a város 1967-ben újra zsidó kézre került, s Izrael egységes és oszthatatlan fővárosává vált. Kik ők? Miért fontos ez nekik? És nekünk?
Szöllősi Tibor: A HÁBORÚ UTÁN
A hatnapos háború erőteljes növekedést hozott a vallási jellegű cionista mozgalmak mindhárom ágában: az ortodox kötődésű és a radikalizmus különböző fokán álló csoportok, a Messiásuknak Jézust valló zsidók, illetve a keresztény cionisták körében. Jelen írásban elsősorban az utóbbi kettőnek, főként a messiáshívők mozgalmának a háborúhoz kapcsolható felvirágzásáról és 1967 utáni tevékenységéről esik szó.
Mészáros István: KERESZTÉNYEK ÉS A POLITIKA
Foglalkozzanak-e a keresztények és az egyház a politikával, és milyen mértékben? Ez a kérdés ma a keresztény világban is megosztást okoz. Annak ellenére is, hogy a keresztény értékek felszámolását célozzák az ezeket tagadó, határokon átívelő politikai programok. Tanulmányunk rámutat arra, hogy a keresztény tanítás alaptermészetéből, az Isten- és az emberszeretetből eredően a kereszténység eleve nem tud politikamentes lenni.
Polgár Stefánia: „ILYENEK VOLTATOK PEDIG NÉMELYEK...
Ez a mottója a Pure Passion Media által készített dokumentumfilmnek, melyben olyan emberek mondják el élettörténetüket, akik homoszexualitásból szabadultak meg. Megrendítő őszinteséggel beszélnek mindenről: a gyermekkori traumákról, a szélsőséges életvitelről, Isten elleni lázadásról. Idősek és fiatalok, férfiak és hölgyek, különböző társadalmi helyzetű emberek nyilatkoznak, a történetek valahogy mégis nagyon hasonlóak. Szülők válása; apával, anyával való rossz kapcsolat; pornográfia, szexuális visszaélések, nemi erőszak – mindegyikük életében volt valami, ami mély lelki sérülést okozott, és már egészen kicsi kortól úgy hatott az életükre, hogy a későbbiekben a saját nemük felé kezdtek vonzódni.
Karika-Simon Anna: A VALÓRA VÁLT ÁLOM
A hatnapos háború 50. évfordulója táján igen nehéz veterán katonákkal interjút készíteni, hiszen rendkívül elfoglaltak: találkozókra, ünnepségekre járnak, és nincs idejük még egy rövid beszélgetésre sem. Efraim Lapid dandártábornok azonban készségesen és örömmel szolgált érdekes információkkal az Új Exodus olvasóinak a hatnapos háborúban átélt élményeiről, emlékeiről.
