Tehát, mivel átvitettünk a halálból az életbe, Sátán hatalmából Isten uralma alá (Kol.1:13; Apcsel. 26:18), az Úr Jézus kegyelmében és megismerésében növekedünk. (2 Pét.3:18) és szentekké válunk Isten félelmében. (2 Kor.7:1) Igaz, hogy folyamatos harcunk van a bűnnel nap mint nap. De nem vagyunk többé a bűn rabszolgái. Most az igazság szolgái vagyunk és a bűn nem uralkodhat rajtunk többé.
A nagy probléma ma az egyházban, hogy könnyedén vesszük az engedetlenségeinket és mentegetjük a bűneinket. Úgy élünk mintha Isten direkt azt várná el tőlünk, hogy megvessük a parancsolatait és figyelmen kívül hagyjuk a törvényeit, mintha az állandó engedetlenség lenne az előírt norma az újjászületett hívők számára. Jézus azt mondta: "Bizony, bizony mondom néktek, hogy mindaz, a ki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek A szolga pedig nem marad mindörökké a házban: a Fiú marad ott mindörökké. Azért ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek." (Ján.8:34-36) Meg vagyok győződve róla, hogy ez igaz!
A jó hír, hogy az Úr ismeri a valónkat és nem hívott el olyasmit tenni amire nem vagyunk képesek. Nem mondja nekünk, hogy repüljünk mint a a madarak vagy ússzunk mint a halak, mivel nem madarak vagy halak vagyunk. Nem mondja nekünk, hogy úgy éljünk mint az angyalok a mennyben, hiszen halandóként a földön élünk. De ha Jézus azt mondja , hogy szabadok lehetünk a bűntől, ha Pál azt mondja, hogy meghaltunk a bűn számára, ha János az mondja, hogy többé ne kövessünk el bűnt, akkor valahogy, valamilyen módon, Isten kegyelme erejének a felruházásával, képesek vagyunk rá.
Teljességgel lehetséges engedelmességgel jellemzett életet élni, inkább mint engedetlenséggel jellemzettet, a Szellem és nem a test uralma alatt, az Úr és nem az ördög hatalma alatt élni. Mélyen belül tudod, hogy ez így van, nem? Még ha épp egy szörnyű harc közepén is vagy most, valami kitartóan tanúskodik benned az Írások mellett és valami azt mondja neked, hogy szabad lehetsz. Gyerünk vissza az Igéhez!
Pál emlékeztette a Kolossébelieket az ő valós szellemi állapotukra: "Mert meghaltatok, és a ti éltetek el van rejtve együtt a Krisztussal az Istenben." (Kol.3:3) Mit jelent ez a gyakorlatban? A válasz egyszerű és világos: "Öldököljétek meg azért a ti földi tagjaitokat, paráznaságot, tisztátalanságot, bujaságot, gonosz kívánságot és a fösvénységet, a mi bálványimádás; Melyek miatt jő az Isten haragja az engedetlenség fiaira; Melyekben ti is jártatok régenten, mikor éltetek azokban. Most pedig vessétek el magatoktól ti is mindazokat; haragot, fölgerjedést, gonoszságot és szátokból a káromkodást és gyalázatos beszédet. Ne hazudjatok egymás ellen, mivelhogy levetkeztétek amaz ó embert, az ő cselekedeteivel együtt. És felöltöztétek amaz új embert, melynek újulása van Annak ábrázatja szerint való ismeretre, a ki teremtette azt." (Kol.3:5-10)
Mivel meghaltunk a régi életünk számára és új életet élünk Jézusban, halálba kell adnunk - megint ez az erőszakos kifejezés - mindent ami a régi, földi élethez tartozik, felöltözve az új embert. És figyeld meg, hogy ez parancs, nem egy lehetőség. Feltétel minden hívő számára, nem javasolt cél szuper szenteknek. Ez az elhívásunk Istenben, szellemi és morális hivatásunk, elfogadható magatartásunk. Levetkőztük a test és a világ ruháját és a kegyelem öltözetét vettük magunkra. "Öltözzetek föl azért mint az Istennek választottai, szentek és szeretettek, könyörületes szívet, jóságosságot, alázatosságot, szelídséget, hosszútűrést; . Elszenvedvén egymást és megbocsátván kölcsönösen egymásnak, ha valakinek valaki ellen panasza volna; miképen a Krisztus is megbocsátott néktek, akképen ti is; Mindezeknek fölébe pedig öltözzétek föl a szeretetet, mint a mely a tökéletességnek kötele." (Kol.3:12-14)
Az élet, amelyre hívattunk, gyönyörű, tiszta, igaz, világos és szent. Az élet amelyet elhagytunk, csúf, tisztátalan, mocskos, igaztalan és szentségtelen. Erre gondol Isten, mikor hív, hogy ne bűnözzünk többé. Hagyjunk fel a régivel és járjunk az újban, szent, Istennek tetsző áldozatként ajánljuk fel a testünket, ne fogadjuk el többé a világ rendjét, hanem formálódjunk át az elme megújulása által. (Róm.12:1-2) Nincs elfogadható középút.
Fordította: Korányi Tamás
