Jób könyve 34.

1. S megszólalt Élíhú és mondta: 2. Halljátok, bölcsek, szavaimat, és tudók ti, figyeljetek rám; 3.mert a fül vizsgálja, a szavakat s az íny ízlel, hogy egyék. 4. Válasszuk magunknak, a mi jog, tudjuk meg egymás közt, mi a jó. 5. Mert azt mondta Jób: igazam van, de Isten elvette jogomat. 6. Jogom ellenére hazudjak-e? Végzetes a nyíl, mely talált, bűntett nélkül. 7. Ki oly férfi, mint Jób, ki mint vizet issza a gúnyt; 8. s elmegy társulni jogtalanság cselekvőivel és járni gonoszság embereivel! 9. Mert azt mondta: nincs haszna a férfinak, midőn Istennél kedvessé teszi magát. 10. Azért, ész emberei, hallgassatok reám, távol legyen Isten a gonoszságtól s a Mindenható a jogtalanságtól! 11. Mert az ember művét megfizeti neki s a férfi útja szerint, úgy juttat neki. 12. Úgy bizony, Isten nem tesz gonoszságot, és a Mindenható nem ferdít jogot. 13. Ki bízta reá a földet, s ki tette reá az egész világot? 14. Ha csak önnönmagára fordítaná szívét, önnönmagához visszavonná szellemét és leheletét: 15. kimúlna minden halandó együttesen s az ember porhoz térne vissza. 16. Ha tehát van értelem, halljad ezt, figyelj beszédem szavára. 17. Vajjon ki a jogot gyűlöli, kormányozhat-e, avagy az igazságost, hatalmast kárhoztathatod-e? 18. Mondhatni-e királynak: alávaló, nemeseknek: gonosz? 19. A ki nem tekintette fejedelmek személyét a nem tűntette ki az előkelőt a szegénnyel szemben, mert kezeinek műve mindannyian. 20. Pillanat alatt meghalnak, és éjfélkor megrendül a nép s eltűnik s elmozdítják a zsarnokot – nem kézzel. 21. Mert szemei rajta vannak az ember útjain, és mind a lépéseit látja. 22. Nincs sötétség, nincs vakhomály, hogy ott elrejtőzzenek a jogtalanság cselekvői. 23. Mert nem kell többé ügyelnie az emberre, hogy Istenhez törvényre menjen. 24. Megtöri a hatalmasakat kutatás nélkül s másokat állít helyökbe. 25. Ennélfogva ismeri tetteiket, feldúlja őket éjjel és szétűzetnek; 26. Mint gonoszokat lecsapta őket, nézőknek a helyén. 27. Mivelhogy eltávoztak mellőle s mind az útjaira nem vetettek ügyet, 28. juttatván eléje a sanyarúnak jajkiáltását, hallja is a szegények jajkiáltását. 29. S ha Ő nyugalmat szerez, ki kárhoztatná őt, s ha elrejti arczát, ki láthatja őt – mind népen, mind emberen egyaránt; 30. nehogy uralkodjék istentelen ember, nehogy legyenek népnek tőrei. 31. Mert Istennek mondhatni-e: bűnhődöm, bár nem vétettem; 32. a mit nem látok, arra taníts te, ha jogtalanságot cselekedtem, nem teszem többé? 33. Vélekedésed szerint fizessen-e, inert megvetetted, mert te választasz s nem én? A mit tudsz, mondd el! 34. Eszes emberek megmondják nekem, s bölcs férfiú, ki rám hallgat: 35. Jób nem tudással beszél és szavai nem belátással valók. 36. Vajha vizsgáltatnék Jób mindvégig válaszai miatt jogtalan emberek módjára; 37. mert vétkéhez hozzá tesz bűntettet, tapsolgat köztünk és sokasítja mondásait Istenhez.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)