Jób könyve 17.

1. Szellemem meg van törve, napjaim elenyésztek, sírok várnak rám! 2. Bizony csúfolkodással illetnek engem, és zaklatásukon kell időznie szememnek. 3. Állj jót, kérlek: kezeskedjél értem tenmagadnál! Ki az, ki kezet csap velem? 4. Mert az ő szívöket elzártad az eszességtől, azért nem engeded felülkerekedniök. 5. Ki osztályrészért elárul barátot, fiainak szemei el fognak epedni. 6. Oda állított engem, hogy példálózzanak népek, s azzá lettem, hogy arczúl köpnek. 7. Elhomályosúlt bosszúságtól szemem, s tagjaim akár az árnyék mindannyi. 8. Eliszonyodnak e miatt az egyenesek, s az ártatlan fölgerjed az istentelen ellen; 9. és az igaz ragaszkodik útjához s a tiszta kezű gyarapodik szilárdságban. 10. Azonban ti mindannyian csak jöjjetek újra, de nem találok köztetek bölcset. 11. Napjaim elmúltak, gondolataim elszakadtak, szívemnek tulajdonai! 12. Az éjszakát nappallá teszik, a világosságot közelebbé a sötétségnél 13. Ha az alvilágot házamul reméltem, a sötétségben megterítettem ágyamat, 14. a veremnek így szóltam: atyám vagy! anyám és testvérem! a féregnek: 15. hol van tehát reménységem, és reménységem – ki látja meg? 16. Az alvilág reteszeihez szállanak le, ha egyaránt porban lesz nyugalom.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)