Péter úgy ír korának hamis tanítóiról, mint akiknek "szemei paráznasággal telvék " "bűnnel telhetetlenek" (2 Pét. 2:14a) -szemléletes leírása az istentelen életnek. A zsoltáros azt írja, hogy még miután Isten lesújtott Izraelre az engedetlenség miatt, "mindamellett is újra vétkezének" (Zsolt 78:32) - a lázadás és ellenszegülés mintapéldája. Valójában Mózes azt mondta Izrael megrettent népének, mikor a Sinai hegy lábánál álltak, hogy Isten azért jött le félelmetes, tüzes dicsőségben oda, hogy "az ő félelme legyen előttetek, hogy ne vétkezzetek." (2 Móz.20:20b) A szent istenfélelem célja, hogy megőrizzen minket a bűn elkövetésétől.
Pál világossá tette mindezt a rómaiak számára.Miután arról tanít, hogy ahol megnövekszik a bűn, ott a kegyelem sokkal inkább bővölködik, (Róm.5:20), megkérdezi: "Mit mondunk tehát? Megmaradjunk-e a bűnben, hogy a kegyelem annál nagyobb legyen? Távol legyen: akik meghaltunk a bűnnek, mi módon élnénk még abban?" (Róm.6:1-2) Ez dióhéjban az evangélium üzenete: Jézus azért jött, hogy megmentsen a bűneinktől, nem a bűneinkben. (Máté 1:23) Azért jött, hogy elvegye a világ bűneit. (Ján.1:29) Szabad akaratból, az Ő kegyelméből, irgalmából és jóságából, hogy szolgálhassuk Őt teljes szívből, szabadon a bűn uralmától. (Gal 1:4; 1 Pét 1:14-18) Az Ő vére nem csak megtisztított a bűntől, de fel is szabadított a bűn alól. (Jel.1:5) Megszabadított a bűn uralmától, képessé téve minket, hogy nemet mondjunk a kísértésnek és a test kívánságának, a testünket és elménket az Úrnak szentelve. Ez Jézus vérének az ereje!
Az újjászületés jele a radikális elszakadás a bűn által uralt életformától. Ezért kérdi Pál, hogyan tudnánk mi, akik új teremtések vagyunk Krisztusban, folytatni a bűnös életet? "Mert, ha test szerint éltek, meghaltok; de ha a test cselekedeteit a lélekkel megöldökölitek, éltek." (Róm.8:13) Ez egyértelmű beszéd, kérdések és kétségek nélkül. A bűnnel könyörtelenül kell elbánnunk, megölve, lerombolva, kiirtva azt-erre kaptunk hatalmat. A puritán teológust, John Owent idézve:
"Megölni egy embert vagy bármilyen élőlényt, azt jelenti, hogy elveszem az ő erejének, életének, hatalmának teljességét, többé már nem használhatja azt, nem fejthet ki semmilyen hatást, ha ez megtörtént. A bennünk lakó bűn egy személyhez hasonlít, egy élő személyhez melyet óembernek hívunk, képességekkel, tulajdonságokkal, értelemmel, ravaszsággal, kifinomultsággal és erővel. Erre mondja az apostol, hogy sanyargassuk, öldököljük meg, adjuk halálra, hogy az ő életét, erejét, energiáját, mellyel hatást tud gyakorolni, elvegyük a Szellem által."
Az Ige arra szólít fel minket, hogy hirdessünk háborút a bűn ellen az életünkben. Tűzszünetre nincs lehetőség.
Mikor a világiasság belopódzott a korintusiak közé a halottak feltámadásának tagadása miatt, Pál komolyan megdorgálta őket: "Ne tévelyegjetek. Jó erkölcsöt megrontanak gonosz társaságok. Serkenjetek fel igazán és ne vétkezzetek; mert némelyek nem ismerik Istent; megszégyenítésetekre mondom." (1 Kor. 15:33-34) A zsidóknak írt figyelmeztetés még erősebb: "Mert ha szándékosan vétkezünk, az igazság megismerésére való eljutás után, akkor többé nincs bűnökért való áldozat, Hanem az ítéletnek valami rettenetes várása és a tűznek lángja, a mely megemészti az ellenszegülőket." (Zsid. 10:26-27)
Egy dolog harcolni. (mindannyian tesszük) és teljesen más szándékosan, akarattal bűnözni. Egy dolog megbotlani és elesni (kivel nem történt még?) és teljesen más rendszeresen és tudatosan igent mondani a testnek és nemet a Szellemnek. Azok akik így élnek, eltökélt, megfontolt, szándékos, folyamatos bűn elkövetésben, Isten ellenségeiként viselkednek, nem mint az Ő barátai és szolgái. Hogyan hívhatnák igazán Úrnak Őt? (Luk. 6:46; Máté 7:21-23)
Még János apostol is , aki Isten szeretetének a hangsúlyozásáról híres, kemény szavakat szól azokhoz, akik bűnben járnak: "Aki őbenne marad, egy sem esik bűnbe; a ki bűnbe esik, egy sem látta őt, sem meg nem ismerte őt.... Azért jelent meg az Istennek Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa. Senki sem cselekszik bűnt, aki az Istentől született, mert benne marad annak magva; és nem cselekedhetik bűnt, mivelhogy Istentől született. Erről ismerhetők meg az Isten gyermekei és az ördög gyermekei: aki igazságot nem cselekszik, az egy sem az Istentől való, és az sem, aki nem szereti az ő atyjafiát." (1 Ján. 6,8b-10)
Egyértelmű, hogy János nem azt mondja, ha valaki hívőnek vallja magát és akár csak egy alkalommal vétkezett, annak nincs üdvössége. Persze, hogy nem. Hiszen János volt az, aki ezeket az ismert szavakat is leírta: "Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűn mi bennünk, magunkat csaljuk meg és igazság nincsen mi bennünk. Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól. Ha azt mondjuk, hogy nem vétkeztünk, hazuggá tesszük őt, és az ő igéje nincsen mi bennünk. Én fiacskáim, ezeket azért írom néktek, hogy ne vétkezzetek. És ha valaki vétkezik, van Szószólónk az Atyánál, az igaz Jézus Krisztus. És ő engesztelő áldozat a mi vétkeinkért; de nemcsak a mienkért, hanem az egész világért is." (1 Ján. 1:8-2:2)
Istennek hála, van fedezet a bűneinkre a megtérés előtt és után is és ha bűntelennek valljuk magunkat, becsapjuk önmagunkat és tagadjuk Isten igazságát. Meg kell hát valljuk a bűneinket Neki és Ő hűségesen tisztára mos minket. És bár Isten akarata számunkra, hogy ne kövessünk el bűnt, ha bűnözünk (és fogunk), Jézus képvisel minket az Atya előtt. Ő a mi közbenjárónk.
Fordította: Korányi Tamás
Pál világossá tette mindezt a rómaiak számára.Miután arról tanít, hogy ahol megnövekszik a bűn, ott a kegyelem sokkal inkább bővölködik, (Róm.5:20), megkérdezi: "Mit mondunk tehát? Megmaradjunk-e a bűnben, hogy a kegyelem annál nagyobb legyen? Távol legyen: akik meghaltunk a bűnnek, mi módon élnénk még abban?" (Róm.6:1-2) Ez dióhéjban az evangélium üzenete: Jézus azért jött, hogy megmentsen a bűneinktől, nem a bűneinkben. (Máté 1:23) Azért jött, hogy elvegye a világ bűneit. (Ján.1:29) Szabad akaratból, az Ő kegyelméből, irgalmából és jóságából, hogy szolgálhassuk Őt teljes szívből, szabadon a bűn uralmától. (Gal 1:4; 1 Pét 1:14-18) Az Ő vére nem csak megtisztított a bűntől, de fel is szabadított a bűn alól. (Jel.1:5) Megszabadított a bűn uralmától, képessé téve minket, hogy nemet mondjunk a kísértésnek és a test kívánságának, a testünket és elménket az Úrnak szentelve. Ez Jézus vérének az ereje!
Az újjászületés jele a radikális elszakadás a bűn által uralt életformától. Ezért kérdi Pál, hogyan tudnánk mi, akik új teremtések vagyunk Krisztusban, folytatni a bűnös életet? "Mert, ha test szerint éltek, meghaltok; de ha a test cselekedeteit a lélekkel megöldökölitek, éltek." (Róm.8:13) Ez egyértelmű beszéd, kérdések és kétségek nélkül. A bűnnel könyörtelenül kell elbánnunk, megölve, lerombolva, kiirtva azt-erre kaptunk hatalmat. A puritán teológust, John Owent idézve:
"Megölni egy embert vagy bármilyen élőlényt, azt jelenti, hogy elveszem az ő erejének, életének, hatalmának teljességét, többé már nem használhatja azt, nem fejthet ki semmilyen hatást, ha ez megtörtént. A bennünk lakó bűn egy személyhez hasonlít, egy élő személyhez melyet óembernek hívunk, képességekkel, tulajdonságokkal, értelemmel, ravaszsággal, kifinomultsággal és erővel. Erre mondja az apostol, hogy sanyargassuk, öldököljük meg, adjuk halálra, hogy az ő életét, erejét, energiáját, mellyel hatást tud gyakorolni, elvegyük a Szellem által."
Az Ige arra szólít fel minket, hogy hirdessünk háborút a bűn ellen az életünkben. Tűzszünetre nincs lehetőség.
Mikor a világiasság belopódzott a korintusiak közé a halottak feltámadásának tagadása miatt, Pál komolyan megdorgálta őket: "Ne tévelyegjetek. Jó erkölcsöt megrontanak gonosz társaságok. Serkenjetek fel igazán és ne vétkezzetek; mert némelyek nem ismerik Istent; megszégyenítésetekre mondom." (1 Kor. 15:33-34) A zsidóknak írt figyelmeztetés még erősebb: "Mert ha szándékosan vétkezünk, az igazság megismerésére való eljutás után, akkor többé nincs bűnökért való áldozat, Hanem az ítéletnek valami rettenetes várása és a tűznek lángja, a mely megemészti az ellenszegülőket." (Zsid. 10:26-27)
Egy dolog harcolni. (mindannyian tesszük) és teljesen más szándékosan, akarattal bűnözni. Egy dolog megbotlani és elesni (kivel nem történt még?) és teljesen más rendszeresen és tudatosan igent mondani a testnek és nemet a Szellemnek. Azok akik így élnek, eltökélt, megfontolt, szándékos, folyamatos bűn elkövetésben, Isten ellenségeiként viselkednek, nem mint az Ő barátai és szolgái. Hogyan hívhatnák igazán Úrnak Őt? (Luk. 6:46; Máté 7:21-23)
Még János apostol is , aki Isten szeretetének a hangsúlyozásáról híres, kemény szavakat szól azokhoz, akik bűnben járnak: "Aki őbenne marad, egy sem esik bűnbe; a ki bűnbe esik, egy sem látta őt, sem meg nem ismerte őt.... Azért jelent meg az Istennek Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa. Senki sem cselekszik bűnt, aki az Istentől született, mert benne marad annak magva; és nem cselekedhetik bűnt, mivelhogy Istentől született. Erről ismerhetők meg az Isten gyermekei és az ördög gyermekei: aki igazságot nem cselekszik, az egy sem az Istentől való, és az sem, aki nem szereti az ő atyjafiát." (1 Ján. 6,8b-10)
Egyértelmű, hogy János nem azt mondja, ha valaki hívőnek vallja magát és akár csak egy alkalommal vétkezett, annak nincs üdvössége. Persze, hogy nem. Hiszen János volt az, aki ezeket az ismert szavakat is leírta: "Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűn mi bennünk, magunkat csaljuk meg és igazság nincsen mi bennünk. Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól. Ha azt mondjuk, hogy nem vétkeztünk, hazuggá tesszük őt, és az ő igéje nincsen mi bennünk. Én fiacskáim, ezeket azért írom néktek, hogy ne vétkezzetek. És ha valaki vétkezik, van Szószólónk az Atyánál, az igaz Jézus Krisztus. És ő engesztelő áldozat a mi vétkeinkért; de nemcsak a mienkért, hanem az egész világért is." (1 Ján. 1:8-2:2)
Istennek hála, van fedezet a bűneinkre a megtérés előtt és után is és ha bűntelennek valljuk magunkat, becsapjuk önmagunkat és tagadjuk Isten igazságát. Meg kell hát valljuk a bűneinket Neki és Ő hűségesen tisztára mos minket. És bár Isten akarata számunkra, hogy ne kövessünk el bűnt, ha bűnözünk (és fogunk), Jézus képvisel minket az Atya előtt. Ő a mi közbenjárónk.
Fordította: Korányi Tamás
