Legutóbbi levelemben, ami a próbaálló jellemről szólt, a kitartás természetét kezdtük tanulmányozni. Láttuk Pál levelében (amit a rómaiaknak írt) és Jakabnál, hogy a próbában kitartás jellemet épít. Amikor kitartasz a próbában, az egészen biztosan átalakítja a jellemed és személyiséged minden területét. Teljes, szépen formált kereszténnyé tesz. Nagyon kevés olyan területe van jellemünknek – ha egyáltalán van ilyen – amit nem érint.
Arra is rámutattam, hogy a leginkább jellemformáló próba a szoros, elkötelezett kapcsolatokkal áll összefüggésben. Ha nem vagy elég közeli vagy szoros kapcsolatban másokkal, el tudod rejteni a jellemeden lévő hibákat. De amikor egy állandó, közeli, sebezhető, szoros kapcsolatnak vagy kitéve arra kényszerülsz, hogy vagy visszavonulj, vagy szembenézz azzal, amit Isten véghez akar vinni benned. Úgy gondolom, semmi sem próbálja meg annyira keresztény jellemünket, mint a szoros kapcsolatok.
Mostani levelemben egy olyan igével kezdünk, ami a szolgálatban kitartást érinti:
„Apostolságomnak jelei megbizonyosodtak közöttetek sok tűrésben, jelekben, csodákban és erőkben is.” (2Kor 12:12)
Pál azt mondja, az apostoli szolgálat első bizonyítéka nem a csoda, hanem az állhatatosság (tűrés). A valódi apostol az a személy, aki kitart akkor is, amikor mindenki más már feladta. A Pál által támogatott csoport sorvadásnak indult ekkorra, amikor a második levelét írta Timóteusnak. Ez volt Pál utolsó levele, valószínűleg röviddel azelőtt, hogy egy római hóhér kivégezte őt.
„Igyekezzél hozzám jőni hamar. Mert Démás engem elhagyott, e jelen való világhoz ragaszkodván, és elment Thessalonikába: Krescens Galáciába, Titus Dalmátziába. Egyedül Lukács van velem. Márkust magadhoz vévén, hozd magaddal: mert nekem alkalmas a szolgálatra.” (2Tim 4:9-11)
Közvetlenül a vég előtt munkatársai elhagyták a börtönben lévő Pált. Mi hiányzott belőlük? Mit mond az apostol? A kitartás. Ami közvetlenül a csoda előtt jár. Néhányakkal történnek csodák, de nincs kitartásuk.
Nem „ha”, hanem „mikor”
Miféle próbákon kell keresztülmennünk? A Máté 13-ban olvassuk Jézus jól ismert példázatát a magvetőről, aki kiment vetni. Különböző talajokról beszél, amelyek egyenként bemutatják a különféle embereket, akik Isten beszédét hallják. Néhány mag az út szélére hullik, és sosem gyökerezik a talajba – felkapják őket a madarak. Néhány a sziklás talajra esik. Néhány tövisek közé pottyan. Azután Jézus leírja azokat a személytípusokat, akiket a különböző talajokkal mutatott be. Nem nehéz megérteni, nagyon egyszerű a magyarázat:
„Ha valaki hallja az igét a mennyeknek országáról és nem érti, eljő a gonosz és elkapja azt, ami annak szívébe vettetett vala. Ez az, amely az útfélre esett. Amely pedig a köves helyre esett, ez az, aki hallja az igét, és mindjárt örömmel fogadja; De nincs gyökere benne, hanem csak ideig való; mihelyt [KJV-ben: amikor – a ford] pedig nyomorgatás vagy üldözés támad az ige miatt, azonnal megbotránkozik.” (Mt 13:19-21)
Figyeld meg, hogy van itt egy rövid szó: „amikor”. Jézus nem azt mondja, hogy „ha” nyomorgatás vagy üldözés támad, hanem hogy „amikor” ezek megtörténnek. Mert megtörténnek.
„Amely pedig a tövisek közé esett, ez az, aki hallja az igét, de e világnak gondja és a gazdagságnak csalárdsága elfojtja az igét, és gyümölcsöt nem terem.” (Mt 13:22)
Leegyszerűsítve állíthatjuk, hogy kétféle próba létezik: amikor túl nehéz, és amikor túl könnyű helyzetben van az ember. Az első az üldözés, a második a gazdagság. Néhányan nem tudnak megállni üldözésekkor. Néhányan nem tudnak megállni a gazdagodás miatt. Mindkét próbahelyzetben képesnek kell lennünk megállni! Néhányan meg tudnak állni az üldözések között, de amikor Isten megáldja őket – gyönyörű otthonnal, két autóval, talán még egy hajóval is – sokkal inkább körülveszik magukat a világnak ezekkel a dolgaival, mint Isten királyságával.
Megint mások örömmel fogadják az Igét. Nagyszerű emberek! A megváltásuk utáni első estén rögtön készen állnak, bizonyságot tesznek, aztán betöltekeznek Szent Szellemmel, nyelveken szólnak és prófétálnak. Ahogy a mondás tartja: megy, mint a karikacsapás! De aztán három hónap múlva nem találod őket. Mert abban a pillanatban, amikor akadály vagy probléma adódik, elbátortalanodnak. Nincs gyökerük. Szinte megrémülök, amikor egy friss keresztény túl gyorsan kezd. Jobban szeretem látni, ha valaki egy kicsit küszködik kezdetben.
Amikor pásztori szolgálatot láttam el Londonban, már az is győzelem volt, ha valaki betöltekezett Szent Szellemmel. Aztán felfedeztem, hogy minden tíz Szellemmel betöltött személyből egyetlen egy volt képes megállni, a többi elbukott. A különbség nagyon erősen szembetűnő volt azokban a napokban. Azok, akiknek küzdeni és harcolni kellett, képesek voltak megállni. Akiknek meg kellett küzdeni minden egyes lépésért, azok kiállták a próbát és most is állnak. Tehát tartsd észben, hogy próba alá leszel vetve üldözés által, és siker által is. Mindkettőben ki kell tartanod!
Fordította: Marton Katalin
