"Végezetre, atyámfiai, legyetek erősek [a Vele való szövetségben nyerjetek erőt] az Úrban, és az ő hatalmas erejében [az Ő határtalan ereje erősít meg]." Efezus 6:10.
Ebben a versben Pál megerősít abban, hogy a Szent Szellem az Úrral való kapcsolaton keresztül árasztja az emberre erejét.
Aztán az Efézus 3:16-ban Pál így imádkozik értünk az Úrhoz hogy „adja meg néktek az Ő dicsősége gazdagságáért, hogy hatalmasan megerősödjetek az Ő Lelke által a belső emberben” [Ő vegyen lakozást benned, a személyiségedben].
Az Ézsaiás 40:31-ben a próféta a következőképpen biztat minket: „De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el!”
Teljesen egyértelművé válik ezekből a versekből, hogy az Úr mindig megerősít minket, ha Hozzá fordulunk, hogy adja meg nekünk, mindazt, amiben hiányt szenvedünk.
Amikor megkezdtem a szolgálatomat, bennem volt a lehetőség, de nagyon sokáig kellett azon dolgoznom, amivel rendelkeztem. Isten segítségével szép lassan eljutottam arra a szintre, ahol most vagyok. Ez természetesen nem volt egyszerű. Nem egyszer éreztem azt, hogy nem tudom tovább csinálni. Néha úgy tűnt, sokkal nagyobb teher nehezedik rám, mint amit el bírok hordozni. Hiszen a szolgálatom mellett feleség és négy csodálatos gyerek édesanyja is voltam. De nagyon motivált az a vágy, hogy azzá váljak, akivé válhatok.
Az életem során sok emberrel találkoztam, akik azt mondták, úgysem fogok semmit elérni, de úgy döntöttem, nem hallgatok a negatív próféciákra. Isten azt mondta, bennem van a lehetőség és a jövő, és ha Benne bízok, keményen dolgozom és nem adom fel, Ő fog átvinni a célvonalon.
Azok a dolgok, amiket érdemes csinálni, sosem könnyűek – nem azért töltekeztünk be Szent Szellemmel, hogy a könnyű dolgokat válasszuk. Az Úr betöltött minket Szent Szellemmel, számunkra nincs lehetetlen.
Ha ki akarod bontakoztatni a benned rejlő lehetőségeket, és azzá szeretnél válni, amivé válhatsz, csak a jutalomra nézz és húzz bele! Nem lesz könnyű, de megéri.
El sem tudom mondani, mennyire örülök, hogy nem adtam fel út közben. Könnyű lett volna felemelni a kezem és abbahagyni az egészet, de akkor most valahol magamba roskadva ülnék boldogtalanul, és azon keseregnék, miért bánt velem a sors ilyen igazságtalanul.
Akik mindig másokat okolnak a sikertelenségükért, azok számára is ott volt a lehetőség, vagy nem tudták, hogyan bontakoztassák ki vagy nem voltak hajlandók teljesíteni az elvárásokat.
Ha nem úgy megy az életünk, ahogy szeretnénk, ne Istent okoljuk. Nagyszerű tervet készített valamennyiünk számára. Nem a körülményeket kell okolni mindenért, hiszen hittel és elszántsággal minden bajon túl lehet lépni. Nem a másik emberben van a probléma, hiszen a Róma 8:31-ben azt olvashatjuk: Ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk? Bár az emberek ellenünk fordulnak, igazából a sátán az, aki rajtuk keresztül akadályoz és kínoz minket, ők ezt nem befolyásolják. Ha Isten mellettünk áll, nem számít, ki jön ellenünk; nála nincs senki hatalmasabb.
Az az igazság, hogy amikor úgy érzed, hogy nem jól mennek a dolgaid, úgy érzed, a pálya szélén ülsz, miközben az élet megy el melletted, közben a környezetedben mindenki sikeres, akkor jusson eszedbe, hogy ez azért van, mert nem engedelmeskedtél Istennek, nem tettél meg minden tőled telhetőt, nem voltál hajlandó hitben kilépni. Persze hogy nem szeretnéd, ha mindenki hülyének nézne, megítélne, kritizálna, kinevetne, elutasítana vagy radikálisnak tartana, aki majd lehiggad, és „hagyja magát sodortatni az árral”.
A világ azt akarja, hogy alkalmazkodjunk hozzá, Isten eddig át akar minket formálni, ha úgy tesszük a dolgunkat, ahogyan Ő szeretné. Átváltoztat minket, és olyan helyre visz el, amiről nem is álmodtunk – ha nem adjuk fel és végigfutjuk a pályánkat, amit kijelölt számunkra.
Fordította: Berényi Irén
