Jób könyve 31.

1. Szövetséget kötöttem szemeimmel, hogyan vetnék hát ügyet hajadonra? 2. Hisz mely osztályrész jut Istentől felülről s mely örökség a Mindenhatótól a magasból? 3. Nemde balsors a jogtalannak s viszontagság a gonosztevőknek. 4. Nemde ő látja útaimat s mind a lépéseimet megszámlálja! 5. Ha hamissággal jártam és csalárdságra sietett a lábam – 6. mérjen meg engem igaz serpenyőn s tudja meg Isten gáncstalanságomat – 7. ha léptem elhajolt az útról és szemeim után járt a szívem, kezeimhez hiba tapadt: 8. hadd vessek és más egyék, és sarjaim tépessenek ki gyökerestül! 9. Ha szívem elcsábíttatta magát asszony miatt, felebarátom ajtaján leskelődtem: 10. másnak őröljön a feleségem és mások hajoljanak reá; 11. mert gazság az, s bírák elé való bűn az, 12. mert tűz az, mely az enyészetig emészt, s minden termésemet gyökerestül tépi ki! 13. Ha megvetettem szolgám és szolgálóm jogát, mikor pöröltek velem – 14. hiszen mit teszek majd, midőn Isten fölkel s midőn számon kér, mit felelek neki, 15. hiszen az anyaméhben ki engem alkotott, alkotta őt és Egy formált minket a méhben – 16. ha megvontam a kívántat a szegényektől s az özvegy szemeit epesztettem, 17. s én egyedül ettem falatomat s árva nem evett belőle 18. – hisz ifjúkorom óta nálam nőtt fel, mint atyánál, s mint anyám méhéből valót úgy vezettem -. 19. ha láttam bujdosót öltözet nélkül s takarója nincs a szűkölködőnek, 20. ha nem áldottak engem ágyékai s bárányaim nyíretéből fel nem melegedett; 21. ha fölemeltem kezemet az árvára, midőn a kapuban láttam segítségemet: 22. vállam essék ki a lapoczkájából és törjék el karom a szárából; 23. mert rettenet nekem az Istentől való balsors, s fensége miatt nem tehetném! 24. Ha aranyat tettem bizalmammá és a színaranyat mondtam bizodalmamnak; 25. ha örültem, hogy nagy a vagyonom s hogy sokat ért el kezem; 26. ha láttam a napvilágot, hogy ragyog, s a holdat, a mint dicsőn halad, 27. és szívem elcsábult titokban és kezem csókra nyúlt a szájamhoz: 28. az is bíró elé való bűn, mert megtagadtam volna Istent felülről! 29. Ha örültem gyűlölőm elesésén s felbuzdultam, midőn baj érte – 30. hisz nem engedtem ínyemet, hogy vétkezzen, hogy átokkal kérjem lelkét -; 31. ha nem mondták sátram emberei: bár volna, ki húsából nem lakott jól 32. az utczán nem hált meg jövevény, az út felé tártam ki ajtaimat -; 33. ha emberek módjára takargattam bűntetteimet, keblemre rejtve bűnömet, 34. mert rettegtem a nagy tömegtől s megijesztett a családok gúnyja, úgy hogy csendben voltam, nem mentem ki a kapun! 35. Vajha volna, ki rám hallgatna – íme jegyem, feleljen nekem a Mindenható – és a vádlevél, melyet írt a pörös felem: 36. bizony, vállamon hordanám azt, felfűzném koszorúnak magamra, 37. lépéseim számát bevallanám neki, akár egy fejedelem közeledném hozzá ! 38. Ha ellenem kiáltott földem s egyaránt sírtak barázdái; 39. ha erejét emésztettem pénz nélkül és gazdájával kileheltettem lelkét: 40. búza helyett sarjadjon bogáncs, és árpa helyett gazfű! Vége Jób beszédeinek.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)