Jób könyve 21.

1. Felelt Jób és mondta: 2. Hallva halljátok szavaimat s ez legyen vigasztalástok. 3. Tűrjetek el engem, majd én beszélek, s miután beszéltem, gúnyolódhatsz! 4. Vajjon embernek szól-e az én panaszom, avagy miért nem volnék türelmetlen? 5. Forduljatok hozzám, iszonyodjatok el s tegyétek kezeteket szátokra! 6. Hisz, ha rágondolok, megrémülök, s borzadály fogja el testemet. 7. Miért élnek a gonoszok, megszilárdulnak, meg is erősödnek vagyonban? 8.Magzatjuk bizton áll előttük, velök, és ivadékaik szemeik előtt. 9. Házaik csupa béke, félelem nélkül, és nincsen rajtuk Isten vesszeje. 10. Bikája hág s el nem vetél, tehene ellik és nem szül idétlent. 11. Kieresztik, mint a juhokat, gyerkőczeiket, és gyermekeik ugrándoznak. 12. Énekelnek dobszó és hárfa mellett s örülnek a fuvola hangjánál. 13. Jóban végzik el napjaikat a egy pillanat alatt az alvilágba szállanak alá. 14. Pedig mondták Istennek: Távozz tőlünk s útaidat megismerni nem kívánjuk; 15. mi a Mindenható, hogy szolgáljuk őt, s mi hasznunk lesz, ha imádjuk őt? 16. Lám, nem kezökben van javuk, – a gonoszok tanácsa távol legyen tőlem! 17. Hányszor alszik ki a gonoszok mécsese, és jön reájuk szerencsétlenségök, midőn részeket oszt ki haragjában! 18. Lesznek olyanok, mint szalma szél előtt s mint polyva, melyet elragad a vihar. 19. Isten majd gyermekei számára teszi el jogtalanságát. – Fizessen neki magának, hogy érezze; 20. saját szemei lássák vesztét és a Mindenható haragjából igyék! 21. Mert mi dolga van ő utána házával a hónapjainak száma után, melyek neki rendeltettek? 22. Istent lehet-e tanítani tudásra, őt, ki a magasakat is ítéli? 23. Emez teljes épségében hal el, egészen gondtalan és boldog; 24. sajtárai telve voltak tejjel és csontjainak veleje üde. 25. Amaz pedig keserű lélekkel hal meg és nem élvezett a jóból: 26. Együtt a porban feküsznek és féreg fedi el őket. 27. Lám, ismerem a ti gondolataitokat a a fondorlatokat, melyekkel erőszakot míveltek ellenem. 28. Midőn mondjátok: hol van a hatalmasnak háza és hol a gonoszoknak sátra, lakása? 29. – nem kérdeztétek-e az úton járókat, hisz az ő jeleiket nem ismerhetitek félre: 30. hogy a szerencsétlenség napjára tartatik fenn az, a ki rossz, a harag napjára vitetik el? 31. Ki mondja meg neki szemébe az útját, s a mit cselekedett, ki fizeti meg neki? 32. Hisz ő a sírkertbe vitetik és a sírhalom fölött virraszt; 33. édesek neki a völgy göröngyei, és ő utána húzódik minden ember, s ő előtte számtalanok. 34. Hogy vigasztaltok hát engem hiábavalóval, hisz válaszaitok – a mi marad, hűtelenség!

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)