2017. június 29., csütörtök

Michael L. Brown - Menj, és többé ne kövess el bűnt - Szentségre hívás 29.

Mikor John Wesley felismerte ezt korai életében, erre az elkerülhetetlen következtetésre jutott: "Azonnal eldöntöttem, hogy egész életemet Istennek ajánlom, minden gondolatomat, szavamat, cselekedetemet, teljesen meggyőződve arról, hogy nincs középút, az életem minden részét (nem csak némelyiket) vagy Istennek áldozom, vagy magamnak és így valójában az ördögnek. Tud-e bármely komolyan gondolkodó ember kételkedni ebben vagy középutat találni Isten és az ördög szolgálata közt?"

A kettő összeegyeztethetetlen, mint a világosság és a sötétség, az ellentét köztük örök és végtelen (Mát. 6:24). Ezért hív minket az Úr, hogy szigorúan határolódjunk el a bűntől.

"Mert ez az Isten akarata, a ti szentté lételetek, hogy magatokat a paráznaságtól megtartóztassátok....Mert nem tisztátalanságra, hanem szentségre hívott el minket az Isten. Aki azért megveti ezeket, nem embert vet meg, hanem az Istent, a ki Szent Lelkét is közlé velünk." (1 Tess. 4:3;7-8)

"Ne szeressétek a világot, se azokat, a mik a világban vannak. Ha valaki a világot szereti, nincs meg abban az Atya szeretete. . Mert mindaz, a mi a világban van, a test kívánsága, és a szemek kívánsága, és az élet kérkedése nem az Atyától van, hanem a világból." (1 Ján.2: 15-16)

"Paráznaság pedig és akármely tisztátalanság vagy fösvénység ne is neveztessék ti közöttetek, a mint szentekhez illik; Sem undokság, vagy bolond beszéd, vagy trágárság, melyek nem illenek: hanem inkább hálaadás. Mert azt jól tudjátok, hogy egy paráznának is, vagy tisztátalannak, vagy fösvénynek, ki bálványimádó, nincs öröksége a Krisztusnak és Istennek országában." ( Eféz. 5:3-5)

Úgy kell élnünk ebben a világban mint Isten Országának méltó polgárai, ha örökölni akarjuk az Országot az eljövendő világban. Megtérni többet jelent,  minthogy kapunk egy jegyet a mennybe, ez egyben egy útlevél is egy teljesen új élethez itt a földön. Valójában az útlevél nélkül a jegy nem sokat ér. Nézzük meg John Owen világos magyarázatát erről:

"Nincs zavarosabb, bolondabb elképzelés, nincs károsabb annál, minthogy az a személy aki nem tisztul, nem szentelődik meg, nem változtatja meg életét, később bekerülhet az áldottságnak abba az állapotába, amely Isten gyönyörűségében jelen van.... Nem élvezheti Isten közelségét, nem lehet Isten a jutalma. ... Valóban, a szentség a mennyben lesz tökéletes de kivétel nélkül ebben a világban kezdődik el. Ő senkit nem vezet a mennybe, csak akit megszentelt itt a földön. Az élő Fej nem fogad el halott tagokat."

A menny a szentek otthona. A Könyv vége világossá teszi ezt. (Valóban, ezek a versek a Jelenésekből túl világosak a testiség elfogadásához. Olvassuk el figyelmesen, megfontoltan és imádkozva!)

"Aki győz, örökségül nyer mindent; és annak Istene leszek, és az fiam lesz nékem. A gyáváknak pedig és hitetleneknek, és útálatosoknak és gyilkosoknak, és paráznáknak és bűbájosoknak, és bálványimádóknak és minden hazugoknak, azoknak része a tűzzel és kénkővel égő tóban lesz, a mi a második halál..... És nem megy abba be semmi tisztátalan, sem a ki útálatosságot és hazugságot cselekszik, hanem csak a kik beírattak az élet könyvébe, a mely a Bárányé". (Jel. 21:7-8;27)

Akiknek a neve be van írva ebbe a könyvbe, teljesen megváltoztak az Ő vére által. Nem találtattak a gonoszok és bűnösök között. Ez a központi témája az Ige utolsó előtti fejezetének és az utolsó fejezetben újra megismétli: "Boldogok, akik megtartják az ő parancsolatait, hogy joguk legyen az életnek fájához, és bemehessenek a kapukon a városba. De kinn maradnak az ebek és a bűbájosok, és a paráznák és a gyilkosok, és a bálványimádók és mind a ki szereti és szólja a hazugságot." (Jel. 22:14-15)

Az elválasztás örök lesz. Ezért adatott az intés: "Aki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután is; és a ki fertelmes, legyen fertelmes ezután is; és a ki igaz, legyen igaz ezután is; és a ki szent, szenteltessék meg ezután is." ( Jel .22:11) Jézus megjutalmaz bennünket aszerint, amit tettünk. (Jel .22:12) Lásd még: 2 Kor.5:10; Róm 14:11-12; 1 Kor 4:5; Máté 25:14-30.

Fordította: Korányi Tamás