TARTANI A KÖTELET
Egy kút általában fel van szerelve valami eszközzel a víz felhúzására. Annak érdekében viszont, hogy ezt az újszövetségi képünkhöz köthessük, képzeljük el, hogy nem volt ilyen eszköz. Az a három férfi nagyon nehéz feladat előtt állt, amikor megérkezett a kúthoz. A harcosoknak el kellett dönteniük, meg kellett szervezniük, ki menjen le a kútba. Ez azt jelentette, hogy mialatt az egyikük leereszkedett, a többieknek kellett tartaniuk őt.
Feltétlenül ez az egyetlen lehetőség, amikor a világ evangélizálásáról van szó. Alapvetően fontos a csapatmunka. A világ eléréséhez ma szükség van, és mindig is szükség volt azokra, akik hajlandók leereszkedni, és azokra, akik hajlandók tartani a kötelet. A kötél azokat a támogató csatornákat jelenti, amelyek ellátják a leereszkedőket, és akik a kötelet tartják, épp oly fontosak, mint a leereszkedők. A kötelet tartók nem mernek lazítani a szorításon, amíg egészen föl nem ér a vízzel az, aki leereszkedett. A kötél az életet jelenti. Akik tartják, azok egy teaszünetre sem távozhatnak. Ha kicsit is ernyed a szorításuk, elvész a kötéltől függő ember. Ugyanebben a helyzetben vannak azok a drága férfiak és nők, akik Jézus kívánságára elindulnak, hogy elhozzák Neki a vizet, amire vágyik. A kötelet tartók (a támogatók) nélkül tragédia történne.
AZ ELLÁTMÁNY ADÓK
Nagyon komoly dolog, ha valaki ma azt mondja, hogy csökkentenünk kell a világ evangélizálása iránti elkötelezettségünket. Mivel a háztartások gazdasági gondjai is nyomasztóak, a helyi szükséglet kedvéért félre kell tennünk a világméretű szükségletet. Én mélységesen meg vagyok győződve arról, hogy nem engedhetjük meg magunknak, hogy a szorításunk lazuljon azon a kötélen, amivel a feladatért oly sokat kockáztatókat tartjuk. Túl sok függ a kötelet tartók erőfeszítéseitől. Maguk a misszionáriusok is ettől a köldökzsinórtól függnek, és ami még fontosabb, Krisztus egész evangélizációs tervének is (ami az Ő vize) el kell érnie a mi mennyei Dávidunkat.
Ez Isten országának az ellátmánya. Olyan egyszerű, mint az egyszeregy. Én magam dicsérem Istent azokért az emberekért, akik imával és közbenjárással támogatnak minket, így tartják feszesen a kötelet. Nagyon jól emlékszem arra a sok napra, amikor világszerte a kutaknak és gödröknek sötétségében voltam, és a pokol seregeinek a jelenlétét éreztem. Mégis, minden alkalommal tudtam, hogy vannak hű imapartnereink, akik tartják a kötelet, és éjjel-nappal velem vannak. Köszönet Istennek ezekért a kötéltartókért!
Végül a kötél végén lógó harcost kihúzták a kútból. A férfi kezében tartotta a tömlőt a drága vízzel. Mindhárman örültek, és azonnal indultak visszafelé. El tudom képzelni, hogy két harcos jobbról és balról kísérte a drága vizet vivő társát. Milyen óvatosan vitte a férfi az edényt! Semmi esetre sem akart elveszteni egy cseppet sem abból, amiért ezt az utat megtette. A mellette haladóknak kard volt a kezükben, készítették az utat a középen haladónak. Tökéletes csapatmunka volt.
Isten országa is nagyban függ a Szent Szellemmel felkent szolgálatok egységétől. Az evangélizáció és a missziók minden hozzájárulási erőfeszítés teljes összegét igénylik. "Mint hatalmas sereg mozdul Isten egyháza" - énekeljük, de ennek valóságnak kell lennie, ha végre akarjuk hajtani a Nagy Megbízatást.
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
