Dr. Michael L. Brown - Szentség – Isten jelenlétének feltétele 3.

Az 1. Kir 6. részben a Templom építéséről van írva. Mit mond Isten Salamonnak? „Ha az én rendeléseimben jársz, és az én ítéleteim szerint cselekszel, és megtartod minden én parancsolataimat, azokban járván: Én is bizonyára megerősítem veled az én beszédemet, amelyet szólottam Dávidnak, a te atyádnak; És az Izráel fiai között lakozom, és nem hagyom el az én népemet, az Izráelt.” 12-13.

Figyeljétek meg:…Én Izrael népe között fogok lakni! A sátor szó ugyanezt jelenti: lakozom. Isten azt mondta: Engedelmeskedj nekem, tartsátok meg a parancsolataimat, és akkor köztetek fogok lakni! Takarítsátok ki a szobát, szabaduljatok meg a piszoktól, készítsétek elő az utat az Úr jöveteléhez! Akkor Ő a nép között fog lakni!

Az Ezékiel 10-ben a próféta kapott egy látást: Isten dicsősége elhagyta a templomot. Miért? Izrael népe vétkezett, majd újra és újra vétkezett. Ellenálltak a próféta szavának, a megtérésre szólító üzenetnek. Tele volt a templom bűnnel. Az egész nemzet tele volt szellemi piszokkal. Tisztátalanok voltak. Isten azt mondta: - Elég volt! – és elment. A szentség miatt Isten úgy érzi, hogy szeretettel fogadjuk. Ő a szentségben lakozik. A bűn elűzi Őt.
Ha őszinték vagyunk, meg kell mondanunk, hogy Isten dicsősége hiányzik a gyülekezeteink többségéből. Hol van az az erő, amelyről olvasunk az Újszövetségben? Hol van az a meglátogatás, az ébredésnek az a Szelleme? Nincs ott? De megmondom, mi van ott! A bűn, a tisztátalanság! Elűztük Isten jelenlétét!

Nézzük meg Ezékiel 33-at: Isten megmondta az Ő népének, hogy erővel vissza fog térni a templomba, az új templomba és Isten gyógyító jelenléte ott lesz. „Most már eltávoztatják paráznaságukat és királyaik holttesteit tőlem, és őközöttük lakozom mindörökké.” Itt újra azt olvassuk: köztetek fogok lakni, köztetek lesz az Én lakhelyem, az Én jelenlétem. De el kell távoztassátok a szennyezettséget! Az egész Biblián végigvonul ez a téma. A megtérést készíti elő az Úr. Áldást, örömet, kenetet akarunk, Isten szellemi erejét akarjuk, az Ő látogatását, de nem akarunk elfordulni a mi bűneinktől. Akarjuk a felfrissülést, megújulást, felüdülést, de nem akarunk megtérni! Az egyik nem megy a másik nélkül! Ha Isten megmozdulását szeretnéd látni, akkor a szívedben mélyen kell valaminek megmozdulnia! Ha azt akarod, hogy a szent Isten meglátogasson téged, akkor azt kell elérned, hogy otthon érezze magát! Mielőtt eljött Jézus, előtte eljött keresztelő János, hogy a megtérésről prédikáljon. Miért? Mert ő az Úr útját készítette elő. Tisztítsátok meg az életeteket! Csináljatok helyet Istennek!
Majd Jézus is a megtérésről kezdett tanítani. Itt van Isten királysága, elközelgett a Mennyek országa, térjetek meg! Csináljatok neki helyet! Ezt mondta a tanítványainak. Ők is a megtérésről prédikáltak. Az egész Apostolok Cselekedetein végigvonul ez a téma. Forduljatok vissza Istenhez és Ő vissza fog fordulni hozzátok! 

Hadd beszéljek hozzátok őszintén! Sokan, akik karizmatikusak vagy pünkösdiek vagyunk, nagyon felületesen bánunk ezekkel a dolgokkal. Amerikában különösen rossz a helyzet. De nem csak Amerikában. Mi csak az ajándékokat akarjuk, előre akarunk jönni, amikor hívnak minket erre, akarjuk, hogy valaki a kezét ránk tegye, meg akarjuk kapni a friss erőt, a friss érintést, de nem akarunk megváltozni. És neheztelünk, amikor az Úr szolgái azt mondják, hogy az életünkből ki kell takarítanunk a bűnt! Isten jön, hogy segítsen nekünk, Ő azért jön, hogy megszabadítson minket, hogy az ördög erejét megtörje az életünk fölött, és azt mondja: Forduljatok el a bűneitektől! Legyetek szentek! Ne érintsetek semmit, ami tisztátalan, és akkor köztetek fogok lakni! Ha ébredést akartok, akkor meg kell térnetek! És azt mondjuk: ó, nem, azt nem! Ez törvénykezés, ez vallásos hagyomány És az ördög azt mondja: Ámen! Az ördög nagyon örül ilyenkor. Ő azt akarja, hogy összekeverjük a törvénykezést a szentséggel. Ő azt akarja, hogy keverjük össze a szentségről szóló prédikációt a halott vallásos hagyományokkal.

Szeretnék most felhívást intézni hozzátok, hogy halljátok meg az Úrnak a szavát! Mi a normális? Mi az, amit Isten igazán megkíván? Az egyik végletben ott vannak az emberek halott hagyományai, vannak törvénykező gyülekezeteink, ahol nincsen élet és erő, tele vannak önigazsággal és képmutatással. Halált hoznak és nem életet. Az emberek ettől menekülnek. Aztán elmennek a másik végletbe: Tegyél bármit, amit akarsz, Isten megérti, hogyha vétkezel! Istent nem érdekli ez a sok kis apróság, hogyha jól esik, csináld! Ne aggódj, ha állandóan vétkezel, Isten majd megbocsát neked! – és ez a hozzáállás a Pokolra ítél minket és elválaszt Istentől. De van egy bibliai álláspont: Istenem, én szent akarok lenni, mert Te szent vagy! Minden tisztátalant ki akarok az életemből takarítani, mert Te gyűlölöd ezeket a dolgokat. Az életemben, szívemben és elmémben szent akarok lenni, erre akarok törekedni. Olyan akarok lenni, mint Jézus!