Reinhard Bonnke - Becsület: A Sátán célpontja 5.

A MÁSODIK KULCS - EGY FÖLDI PÉLDA

A következő Igét azért írom ide, hogy feltétlenül olvasd el. Gondosan és tisztelettel elmélkedj rajta! Égesse be a Szent Szellem a lelkedbe ezt az Igét!

"Itt vagyok, tegyetek bizonyságot ellenem az Úr előtt és az Ő felkentje előtt: kinek vettem el az ökrét, és kinek vettem el a szamarát, és kit csaltam meg, kit sanyargattam, és kitől fogadtam el ajándékot, hogy a miatt szemet hunyjak? és visszaadom nektek" (1. Sám. 12:3).

Ez a bátor kihívás Sámuel Izrael előtt mondott búcsúbeszédének a része volt. Izrael bíráinak az ideje véget ért Sámuellel, aki messze a legnagyszerűbb volt ezek közül a karizmatikus szabadítok közül. Itt idézett szavai a maguk korában megdöbbentőek voltak. Azokban a régi napokban a komoly elnyomásokat egyszerűen a kormányzó mellékjövedelmi forrásainak tekintették, és senkit sem lepett meg a vérbeli zsarnokság. Az, hogy Sámuel ilyen nyilvános kihívást intézhetett a néphez az ő becsületességével kapcsolatban, az akkori világ vezetői között példátlanná tette őt.

Sámuel kötelessége, hogy kormányozzon és foglalkozzon a bűnösökkel, feltétlen volt, ítéletei ellen nem fellebbeztek. Akire büntetést rótt ki, azok haragot tarthattak volna ellene, lehettek volna bosszúszomjasak. Sámuel nyilvános szavai alkalmat adtak volna a megtorlásra. A haragosok megszólalhattak volna, állíthatták volna, hogy Sámuel megkárosította őket.

EGY MINTA DARAB AMIT ÉRDEMES SOROZATBAN GYÁRTANI

Tehát mi történt? Sámuelnek olyan jó híre volt, hogy nem félt. A nemzet összegyűlt képviselői felkiáltottak: "Nem csaltál meg minket, nem sanyargattál minket, és senkitől semmit el nem fogadtál." Ő mindenkit ítélt, és őt most mindenki ártatlannak ítéli, Isten hibátlan emberének. Ez egy valóban követendő prototípus.
Sámuel egy legalább fél évszázados időszak alatt egyetlen alkalommal sem fogadott el csúszópénzt, nem húzott hasznot egy esetből sem. Az ilyen viselkedés nem csak kínos odafigyelésből fakadt. A pillanat hevében nem mindig lehetséges az ilyen önuralom. Sámuel szíve a helyén volt, ez volt a titka. A becsületesség természetes hajlamává vált, mint az Istennel és Isten beszédével tele lévő embernek. Talán meggondolási idő nélkül, önkénytelenül cselekedve sem lépett soha rosszul.

Izrael egyhangú bizonyságtétele azonban nem volt elég Sámuelnek. Ő tudta, hogy az embereket, valójában néha mindenkit bolonddá tehet egy puszta színlelés, hatást gyakorolhat rájuk egy megjátszás is. Sámuelnek csak egy ítélet számított igazán: az Úré. Azt olvassuk:
"Kiálta azért Sámuel az Úrhoz, és az Úr mennydörgést és esőt adott azon a napon. És az egész nép nagyon megrettene az Úrtól és Sámueltől" (I. Sám. 12:18).

Ez azt jelentette, hogy Isten égzengéssel adta jóváhagyását a szolgájának. Az aratás ideje volt akkor, a száraz évszak. Amikor viszont az Úr felkent prófétája felemelte a karját, és mennyei szavazatot kért, csoda történt. Az ég gyorsan beborult, aztán villámlás, égzengés és eső következett. Ez volt Isten "Ámen"-je, ami jóváhagyta Sámuel becsületességét.
A nép meghunyászkodott az ilyen természetfölötti jelenség előtt. Isten mindannyiuknak megmutatta Sámuel szívét. A nép egyhangú, mindennapi kötelességei és ügyei közepette Sámuel mindig becsületesen cselekedett. A pénz kezelésében, minden apró ítéletben és döntésben, amikor senki nem látta, ő akkor sem cselekedett soha hamisan.

Most Isten napvilágra hozta, és lepecsételte ezt. Sőt, kinyilatkoztatást adott arról, mit jelent ez. Ő Sámuellel volt, Ő és ez az ember egy voltak. Sámuel az Úr nagyságából kapott nagyságot, úgy, hogy az egek feleltek bizonyságképpen. Sámuel aktájában nem voltak kétes eljárások, aljas, vagy kicsinyes trükkök. Sámuel becsületessége összekötötte őt Isten tekintélyével.

Ami tisztátalan és szennyes, az a Szellem birodalmán kívül helyez minket. Isten maga adja a jóváhagyását, amikor mindkét lábunkkal Isten országában maradunk. Az erő, dicsőség és áldás megmutatja, hogy a földi kívánság csupán homályos árnyék. Maga a Mindenható veszi kézbe annak az embernek az ügyét, aki fel tud állni, és ki tudja jelenteni becsületességét az egész világ előtt, és nem fél feltenni Sámuel kérdéseit. Itt az ideje, hogy elkezdjük ezeket az istenfélő gyakorlatokat most, a szolgálatunk elején, nem miután keserű tapasztalatokból tanultuk meg ezeket az igazságokat. Még akkor is, ha vétkeztél ezen a területen, elkezdhetsz most, azonnal becsületesen élni.