Hallható-e napjainkban a keresztény fiatalok hangja? S ha nem akkor mi a magyarázat? Hogyan látja a fiatalságot és hogyan tért meg az az ember, aki bár egy szélsőséges csoport tagja volt kereste az Istent? Mi a nehezebb: keresztény szülők gyermekeként, vagy világiként megtérni? Ezekre a kérdésekre a választ Arató Ádám, a kecskeméti Hit Gyülekezete pásztora fogalmazta meg. Szerinte az a züllött létforma, amelyből ő 27 évvel ezelőtt megszabadult, mára elfogadottá vált. A hitifi.ro-nak adott interjúból az is kiderül, mit üzen a ma már hétgyermekes édesapa, illetve hétszeres nagyapa a marosvásárhelyi ifiseknek.
Lehet-e a világban hallani a keresztény fiatalok hangját? Mi a tapasztalata, véleménye Önnek erről?
Ha egy fiatal tényleg tiszta és ezt fölvállalja, az ma még nagyobb bizonyság, mint régen. Mert annyira lezüllött a világ, hogy most egy igazi, szent fiatalnak még nagyobbat üt a bizonysága. Most például volt egy testvér, aki mérnöki diplomázott, s az államvizsgáján kérdezgették, és mondta, hogy ő gyülekezeti tag, és hogy most lesz az esküvője és szűzen veszi el a feleségét. Ez nagyon nagy bizonyság volt, tetszett az embereknek. Ötössel ment át. Államvizsgán alig kérdezték valamiről, mert ezek ilyen régi professzorok voltak, a régi világból és nagyon tetszett nekik, hogy nem ilyen kiélt.
Nem megfigyelhető az, hogy egyes keresztény fiatalok félnek bizonyságot tenni, hogy félnek a hangjukat hallatni?
Ez mindig úgy van, hogy van, aki fél és van, aki nem. S azt mondja a Biblia, hogy az Istent ismerő nép fölbátorodik és cselekszik. (Dániel 11:32 – a szerk.) Tehát a bátrak, remélhetőleg egyre többen – fölbátorodnak. De hát ez mindenhol így van, a felnőtteknél is, csak azok többen vannak. Vannak bátor fiatalok, akik bátran megvallják az Urat és vannak, akik visszafogottabban.
Hogyan lehet stimulálni a félénkebbeket?
Stimulálni úgy lehet, hogy összejövetelen buzdítjuk őket az Ige és a Szentlélek által. Aki felfogja, hogy milyen nagy kegyelemben van, az közvetíteni fogja az üzenetet. Nyilván a félelmet mindig le kell győzni. Úgy ahogy az ember nem akar megbocsájtani, hanem haragudni akar, úgy le kell győzni a félelmet és a szégyent, és meg kell újulni. Irgalmasan, szellemi élettel meg jó összejövetelekkel ez simán megy.
Önt 27 évvel ezelőtt mi ragadta meg az evangéliumból?
Én nagyon kerestem az Urat, mert tudtam, hogy a halál után van létezés, Bibliát is olvastam, szólt az Úr többször is hozzám. Kiírtam a falra igéket. Csak hát nem tudtam dönteni. Aztán böjtöltem egy szép napon, hogy mondja meg Isten, hogy van, vagy nincs. S aznap találkoztam egy bizonyságtevővel. Groteszk módon, egy Krisnás összejövetelen. Krisna fesztivál volt egy lakásban. S a Krisnás megtartotta a Krisna-előadását s én odamentem hozzá, hogy most mért nem Jézus Krisztusról beszélsz, mért Krisnáról beszélsz. Erre ő azt mondta: ha akarod, beszélhetek én keresztény nyelven is. Mondom: beszélj akkor keresztény nyelven. Mondja: Jézus Krisztus feltámadt és él. S akkor ez egy fényt gyújtott a szívemben, hogy Ő feltámadt. Hogy lehet, hogy elolvastam az evangéliumokat, de nem fogtam fel, hogy feltámadt?
Mondtam, hogy mindenképp találkozni akarok Vele. Elmondta, hogy újabban jár Budaörsre egy gyülekezetbe, ahol Jézusról beszélnek. Másnap el is mentem, s ott már az első emberről áradt a Szentlélek s ez megragadott. Fiatal volt, körülbelül annyi idős, mint én, csak láttam, hogy ő szent, én meg egy démonizált, bűnös ember vagyok. Meghallgattam Németh Sándornak a prédikációját feltámadásról, befogadtam az Urat a szívembe. A Krisnásról kiderült, hogy egy pár hete megtért, ott a Hit Gyülekezetében, s az előző nap volt a Szentszellem keresztsége s azért imádkozott egész nap nyelveken, hogy valakit hozzon be az Úr. S én meg a város, Budapest másik feléből odataláltam. S pont aznap böjtöltem. Ő nekem bizonyságot tett.
Nagyon érdekes, hogy aztán a barátaim, Pajor Tamásék is megtértek. Egy társaságba tartoztunk, ő egy nagyon híres underground zenész volt, hülyítette egész Budapestet, a fiatalokat a zenéjével meg a színészkedésével. De ott ültem a gyülekezetben egy hónapos keresztényként s egyszer csak azt láttam, hogy ott van derékig érő hajjal, megtérve és befogadva Jézust a szívébe. S az egész társaság ugyanúgy.
Az, ami jellemezte azt a társaságot, az megtalálható ma is?
Az azóta kultúrává lett. Általános lett a drogozás meg ezek a dolgok. Akkor még volt benne valami, hogy azt hittük, hogy ez egy jobb dolog, mint a kommunizmus és ide menekültünk. Próbáltunk azért filozofálni az életről. Ma már nem filozofálnak, ma már csak drogoznak és paráználkodnak. Szóval az úgy elmúlt. Ma nem keresik a fiatalok az élet értelmét, hanem mára boltból kapják a drogot, meg a zenét – a drogos zenéket, ma ezzel van tele a világ. Mára kultúrává vált, ma ez a menő. Akkor mi egy szélsőséges csoport voltunk, a társadalomnak csak egy kis szegmense, rétege volt olyan, mint mi.
Veszélyt jelent-e a világ egy keresztény gyerekei számára? Mik az ön meglátásai arról, hogyan lehet óvni őket?
Nekem is van egy fiam, aki most jön vissza az Úrhoz, mert elment a világba. De hárman már teljesen az Úrban vannak, s a többieken is látszik, hogy nem fognak elmenni. Egyiküket sikerült elhalásznia az ördögnek, tehát erre százszázalékos biztosíték nincs. Hinni kell az ígéretekben, nagyon jó példát kell mutatni, mert a példamutatás nagyon sokat számít. Egyébként erről több üzenet is van a Bibliában, például a Dániel könyvében Belsazárt Isten megintette, mert ugye látta Nabukodonozor bizonyságát, amikor hét évig füvet evett és aztán megtért, de mégsem hitt Benne. S ezért nagy átok jött. S ezek a fiatalok látják a szüleik bizonyságát s ezért elvárja Isten, hogy erre valamikor térjenek meg.
De mindenkinek eljön a kamaszkor, amikor felnő és hat rá a környezete. Ez egy kritikus kor, s itt is a személynek nagy felelőssége van. Nem csak a szüleiknek, hanem az ő személyes döntésüknek is. Mert eldönthetik, hogy tékozló fiúk lesznek, és úgy lesznek keresztények, vagy egyenesen bemennek az Úrba mindenféle vargabetű nélkül meg bűn nélkül. Nyilván még sok titka van, amire oda lehet figyelni, de ez váza.
Tehát mindenkinek van egy pont az életében, ami választás elé állítja?
Feltétlenül. Az egyik lányom például négy évesen tért meg, bement egy vetítésre – a Jézus élete volt az. S mondta, hogy ő megtért. Mondom, nem lehet megtérni – mert ugye én akkor tértem meg – mert ahhoz nagyon bűnösnek kell lenni, te meg semmit sem csináltál. De ő megtért és imádkozott. Megtért és megállt, s nem követett el bűnt soha. Tíz évesen megkeresztelkedett, tizenkét évesen Szent Szellemmel.
A másik gyerekemnél ezt nem lehet elmondani, pedig ő is ugyanabban a családban van, ugyanazt látta. Tehát a személyek között is van különbség. Nyilván a szülő hisz, imádkozik, példát mutat meg minden, de valami van abban a személyben is. Hogy egyből belenő, elhívás érzése van, vagy sem. A Bibliában is látható: Istenfélő embereknek egyik gyereke ilyen lett, a másik olyan. Nincs recept erre.
Nyilván a Biblia az, de a Szellem megelevenít és minden emberi sors titok, hogy alakul. Nekünk az a dolgunk, hogy jó ifi pásztorok, pásztorok legyünk, hogy minél több fiatal, bűn és vargabetű nélkül megússza. Nyilván ez a kívánatos. Nálunk Kecskemétben sok ilyen példa van. Nekem az a látásom, hogy sokan megmaradnak az Úrban a keresztény szülők gyermekei közül.
Egy-kettő a felnőttek közül is elmegy a világba. Ez így van a fiataloknál is, nyilván a szülő helyette nem tud hinni. Neki kell elhinni, hogy Jézus Krisztus él. Kérdés, hogy kit mikor hív el az Úr, kinek mikor jön meg az esze, hogy kinél, mikor van az átmenet – Jézusnak 12 éves korában volt. Ezek azért titkok, nincs erre recept.
Ön szerint hogyan a nehezebb megtérni: keresztény szülő gyermekeként, vagy a világból?
Szerintem egyforma, de nem lehet összehasonlítani. Nyilván a lányom is azzal jön, hogy akinek sok bűne bocsáttatik meg, jobban szeret (Lukács 7:47). Viszont hálás, hogy a szülei bizonyságát láthatta, s hogy mindig az Úrban volt, hogy ezer millió bizonyságot hallott, és hogy kihagyhatja a bűnt, ez egy egészen különleges áldás. Aki Istenfélő, ezt a szívében meg tudja becsülni, értékelni tudja. Hosszútávon mindenképpen jobb kihagyni a bűnt, mert a bűn megnyomorítja az embert. Tönkrevágja. Sokkal jobb a generációs áldást továbbítani. Mindenképp ez az optimális. Persze olyan is van, hogy valaki a bűnből jön, megtér és teljesen boldog.
Mi az ön üzenete az erdélyi fiatalok számára?
Azt üzenem, hogy nagyon jó gyülekezetbe járnak, nagyon jó pásztoruk van, Fodor Sándor egy nagyon nagy ajándék. Ő is bűn nélkül nőtt föl, s ezért tudja Isten így használni. Ezért nagyon meg kell becsülni a szülők bizonyságát, mert különben a létezésed tagadod meg. Mint hogyha nem léteznének a szüleid. S ez elől nem lehet menekülni csak, mint ahogy Jónás is menekült. De az az igazság, hogyha keresztény szülőktől születtek, akkor biztosan hívja őket az Úr, s erre figyeljenek s erősek legyenek az Úrban. Hogy ne úgy járjanak, mint Belsazár. Mert azt mondta Dániel Belsazárnak, hogy te tudtad az apád bizonyságát s mégsem dicsérted Istent (Dániel 5:23). A szülők bizonysága nagyon nagy bizonyság. Én is megadtam volna mindent, hogy előbb térjek meg, de soha nem találkoztam kereszténnyel, ez a Krisnásból lett keresztény volt az első, akivel találkoztam. Tehát adjanak hálát, hogy ismerhetnek szent embereket, mert én nem ismertem, becsüljék ezt meg és döntsenek jól. Áldja meg az Úr őket!
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
