Derek Prince - A hatékony imádság 17.

Most nézzük ismét a 37. verset. „Mert az Istennél semmi sem lehetetlen.” Az eredetiben ez a kifejezés, hogy semmi, magában foglalja azt a szót, hogy „réma”. Az Isten kimondott szavát jelenti ez, amit személyesen valakihez intéz. Tehát pontosabban így lehetne ezt a verset fordítani: Istennek egyetlen kimondott szava sem üres, egyetlenegy sem hiábavaló.
Az Ő kimondott szava, amit személyesen valakinek mond, mindig magában foglalja azt az erőt, ami a beteljesüléshez szükséges. Tehát Jézus fogantatása így történt: amikor Mária hittel befogadta Istennek a személyesen hozzá intézett szavát, ez a réma tartalmazza azt az erőt, ami kellett ahhoz, az Úr szava beteljesedjen. És ugyanez érvényes ránk is.
Ha mi hittel fogadjuk be Isten személyesen hozzánk intézett szavát, akkor ez az Ige magában hordozza azt az erőt, ami az ígéret beteljesüléséhez szükséges. Így egészen bizonyosan meg fog valósulni az, amit Ő ígért.

Nézzétek, milyen egyszerűen válaszol Dávid is. „cselekedjél, amint szóltál.” Mária válasza pedig: „legyen nekem a te beszéded szerint”. És ez elég volt ahhoz, hogy kinyissa az ajtót Isten előtt, hogy Ő cselekedhessen. Elég volt, hogy a legcsodálatosabb dolgok történhessenek. Hitbeli válaszuk nélkül ez nem lett volna lehetséges. Ennél magasabb szinten te sem tudsz imádkozni. Ez a legtöbb, amit Istennek mondhatsz: „Legyen nekem a te szavad szerint. Cselekedjél, amint szóltál.”
Ez messze magasabb annál, amit te valaha is tudnál kérni, kitalálni, vagy elképzelni.

Ez a Mindenható a gondolataiba való bekapcsolódást jelenti. Mert azt mondja az Úr az Ézs 55,8-ban: „nem az Én gondolataim a ti gondolataitok, és nem a ti utaitok az Én utaim, így szól az Úr! Mert amint magasabbak az egek a földnél, aképpen magasabbak az Én utaim utaitoknál, és gondolataim gondolataitoknál. Mert amint leszáll az eső és a hó az égből, és oda vissza nem tér, hanem megöntözi a földet, és termővé, gyümölcsözővé teszi azt, és magot ád a magvetőnek, és kenyeret az éhezőnek így lesz az Én beszédem, amely számból kimegy, nem tér hozzám üresen, hanem megcselekszi, amit akarok, és szerencsés lesz ott, ahová küldöttem.”

És nézzük az ellenpéldát a Zsid 4,2-ből: „Mert nékünk is hirdettetett az evangélium, miképpen azoknak – azokról van szó, akik a pusztában vándoroltak hiába harmincnyolc évig – de nem használt nékik a hallott beszéd – miért? – mert nem párosították hittel azok, akik hallották.” És elhullottak a pusztában, hiábavalóságban töltette velük az ő napjaikat.