Ruff Tibor - Fundamentalizmus(ok) 5.

A keresztény fundamentalizmust illetően azonban fel lehet még vetni: tartalmilag po­zitív volta mellett nem mindegy, hogy az alapokhoz (a Szentíráshoz) való visszatérést milyen módon igyekszik megvalósítani. Ugyanis józan és kritikus világiak és keresztények egyaránt rajtakapják e mozgalom képviselőit, hogy visszatérési programjukat átgondolatlanul, szektás, merev, törvénykező vagy bezárkózó mentalitással igyekeznek megvalósítani, ami végső soron éppen ellentétes az Újszövetség szellemével és egyes tanításaival.

A keresztény fundamentalizmust az teheti negatív fundamentalizmussá, ha nem veszi figyelembe azt a - szintén fundamentális - keresztény tanítást, mely szerint „a betű öl, a Szellem az, ami megelevenít". E jelenség minden fundamentalista mozgalom fő csapdája, amelyre - az egyébként fundamentalista zsidó! - Jézus gyakorta felhívta a figyelmet. Minden ilyen visszatérési törekvés ugyanis az Írások teljesítését teszi meg fő céljává (s ez helyes is!), de eközben a betű követése által gyakran elszakad a betűket egykoron ihletett Szellem követésétől. Ez következett be a Jézus korabeli zsidó fundamentalista irányzatok egy részénél is. 

A modernista „keresztény” teológusok válasza e problémára az, hogy a betűt szembeállítják a Szellemmel, és az Írások érvényének megtagadása által vélik megtalálni a Szellemet. Ez éppoly rossz megoldás, mint a betű tisztelete a Szellem nélkül. Jézus, Péter, Pál és a többi zsidó keresztények nem tekintették érvénytelennek a Törvényt, hanem egész életükben hűségesen megtartották. Az a teológia, amely szerint az újszövetségi írások megtagadnák a Törvény és az Ószövetség érvényességét, egész egyszerűen hamis, bele- és félremagyarázáson alapul, az Újszövetség szövegéből nem bizonyítható - ellenkezője viszont annál inkább. A szövegek és a Szellem szembekerülése a fundamentalista mozgalmaknál ugyanis nem a szövegek, hanem az emberek hibájából adódik. Mivel az Írásokat az örökkévaló és tökéletes Szellem hozta létre, az Írások is örökkévaló és tökéletes művek, s a kettő minden részletében teljes egységben van. A visszatérés igényét szorgalmazóknak tehát ügyelniük kell arra, hogy visszatérésük az alapokhoz Szellemben történjék. A dolgokat mindig csak részleteiben látni tudó embertől ez nagy alázatot és a Szent Szellemnek való őszinte alávetettséget igényel. Ami a keresztényeket illeti, e tekintetben vigyázniuk kell arra, hogy az Írások ismerete ne rideg és kemény törvénykezést s azáltal merevséget, örömtelenséget, depressziót és végül gyűlöletet, emberek megvetését, bezárkózást vagy kevélységet váltson ki. Ügyelniük kell arra, hogy a világ felé irányuló szolgálatuk során mélyen és Szellemben gondolják át a világban felvetődő problémákat, s ne adjanak azokra sematikus és felszínes válaszokat néhány éppen eszükbe jutó, első kézből kínálkozó igehely
segítségével. Jézus ugyanis sohasem tett így - a vele szemben érvelő farizeusok azonban annál inkább. Az Ige „nehéz ételéhez” fogyasszuk a Szellem új borát: mindig örüljünk, szeretetben járjunk - nemcsak egymás, hanem a világiak irányában is.

Forrás: Új Exodus Magazin, 8. évf. 1. sz. / 1996.