Jézus máshol is megerősíti e tanításait, s ezzel ellentétesen sehol sem nyilatkozik. Az egyetlen kérdéses hely a Lukács 22:36-38: "Monda azért nékik: De most, a kinek erszénye van elõvegye, hasonlóképen a táskát; és a kinek nincs, adja el felsõ ruháját, és vegyen szablyát. Mert mondom néktek, hogy még ennek az írásnak be kell teljesülni rajtam, hogy: És a gonoszok közé számláltatott. Mert a mik reám vonatkoznak is, elvégeztetnek. Azok pedig mondának: Uram, ímé van itt két szablya. Õ pedig monda: Elég." E helyen nem derül ki pontosan, mire is szolgálna a szablya, ám nem sokkal később, Jézus letartóztatásakor az említett két kard közül az egyik mozgásba lendül Péter kezében: " Látván pedig azok, a kik õ körülötte [valának,] a mi következik, mondának néki: Uram, vágjuk-é õket fegyverrel? És közülök valaki megvágá a fõpap szolgáját, és levágá annak jobb fülét. Felelvén pedig Jézus, monda: Elég eddig. És illetvén annak fülét, meggyógyítá azt.” (Lk 22,49-51) Máté beszámolójából megtudjuk, hogy Jézus mást is hozzáfűzött az eseményhez: "Akkor monda néki Jézus: Tedd helyére szablyádat; mert a kik fegyvert fognak, fegyverrel kell veszniök." (Mt 26,52) Jézus erre az eseményre is hivatkozva fogalmazta meg néhány órával később Pilátus előtt az egyház és az állam szétválasztásának alapelvét: "Ismét beméne azért Pilátus a törvényházba, és szólítja vala Jézust, és monda néki: Te vagy a Zsidók királya? Felele néki Jézus: Magadtól mondod-é te ezt, vagy mások beszélték néked én felõlem? Felele Pilátus: Avagy zsidó vagyok-e én? A te néped és a papifejedelmek adtak téged az én kezembe: mit cselekedtél? Felele Jézus: Az én országom nem e világból való. Ha e világból való volna az én országom, az én szolgáim vitézkednének, hogy át ne adassam a zsidóknak. Ámde az én országom nem innen való. Monda azért néki Pilátus: Király vagy-é hát te csakugyan? Felele Jézus: Te mondod, hogy én király vagyok. Én azért születtem, és azért jöttem e világra, hogy bizonyságot tegyek az igazságról. Mindaz, a ki az igazságból való, hallgat az én szómra." (Jn 18,33-37)
E szavak önmagukért beszélnek. Jézus Krisztus Egyháza teljes mértékben el van választva minden erőszak-szervezettől és államhatalmi eszköztől, küldetése ugyanis az, hogy az igazságról tanúskodjon. Az Újszövetség további beszámolóiban sohasem fordul elő, hogy a tanítványok fegyverrel vagy más államhatalmi eszközzel terjesztették, vagy akár védték volna hitüket. Jézus fentebbi tanításait az apostoli írások kivétel nélkül mind megerősítették. Ezért amennyiben létezik keresztény fundamentalizmus, s amennyiben ez a kereszténység alapjaihoz való visszatérést szorgalmazza, kizárt, hogy erőszakos cselekményekre buzdítaná követőit. Ezért egyfelől értelmetlenség, másfelől sértő a keresztény ébredési mozgalmakra nézve, amikor a média keresztény fundamentalistának nevez bizonyos terrorista csoportokat, mint például az ugandai LRA-t, „amely programja szerint azért küzd, hogy a keresztény többségű Ugandát a bibliai tízparancsolat szellemében kormányozzák”, miközben „a lakosok fülét és orrát levágja, a nőket elrabolja”, és idős asszonyokat, gyermekeket is meggyilkol.
Látható, hogy az ilyen tudósításokban a „fundamentalizmus” kifejezés már teljesen elszakadt eredeti teológiai értelmétől (feltehetőleg a hír megfogalmazója nem is ismeri ezt), és az iszlám fundamentalizmus analógiájára egyszerűen a terrorizmussal rokon értelmű szóként szerepel.
Forrás: Új Exodus Magazin, 8. évf. 1. sz. / 1996.
