Ahogy átolvastam az Ószövetséget, a Dávid által állított példa igen megerősítette hitemet. Hatalmas nehézségek támadtak erre az emberre, saját életét a hozzá legközelebb állók fenyegették. Elámultam Dávid elszántságán, hogy az üldözések idején is Isten szavát akarta hallani.
Íme a helyzet: Dávid és 600 főből álló hűséges csapata Saul király elől menekült, aki megpróbálta megölni őt. Egyszer a kis sereg letáborozott egy Ciklág nevű városban, és a családjukat ott hagyták. Innen mentek harcolni, biztonságban hátrahagyva feleségeiket és gyerekeiket.
Az egyik csata után Dávid és hadserege elindultak a táborba, ami három napig tartó útra volt, amikor a város az amálekiták hirtelen megtámadták. Ez az ádáz ellenség elrabolta Dávid és emberei családját és felégették az egész várost. Képzeld el a pillanatot, amikor Dávid serege visszatért: "Amikor Dávid embereivel együtt megérkezett a városba, látták, hogy az föl van perzselve, feleségeiket, fiaikat és leányaikat pedig fogságba vitték." (1Sámuel 30:3)
Ezek a hatalmas emberek elnémultak, amikor felfedezték, hogy mi történt. Annyira váratlan és katasztrofális volt, hogy nem tudták felfogni. Elképzelem őket, ahogy döbbenten és zavartan ténferegnek, fájdalmasan felkiáltva: "Hogyan történhetett meg ez? Miért engedte meg Isten?" "Ekkor hangos sírásra fakadt Dávid és a vele levő nép, míg végre erejük sem volt a sírásra." (30:4, kiemelés tőlem).
Ez a kép Dávid életéből azt mutatja, hogy a nehézségek idején megvan az ideje a sírásnak. Az Ige Dávid katonáit "tekintélyes embereknek" ábrázolja, harcedzett férfiaknak, akik nem sírnak. De ez a szörnyű esemény még az erős férfiakat is nagy sírásra indította.
Mindazonáltal ez nem egy kis katasztrófa volt. Nem csak otthonaik, jószágaik és élelmük elvesztése volt az, ami Dávid tekintélyes embereit sírásra késztette; azon hamarosan túltették volna magukat. Sokkal inkább a fenyegetés, ami feleségeikre és gyermekeikre nehezedett, találta szíven őket. Ami pedig ezután következett, még fenyegetőbb volt Dávid számára: "Dávid nagyon szorult helyzetbe jutott: a nép már arról beszélt, hogy megkövezi, annyira el volt keseredve az egész nép a fiai és leányai miatt." (30:6)
Amit ma tapasztalunk a világban, az az Ige szerint "az ÚR bosszúállásának napja, a megtorlás éve Sion perében." (Ézsaiás 34:8)
Hiszem, hogy a világban zajló háborgó és kaotikus események közepette Isten leszámol a kapzsisággal, mohósággal és büszkeséggel. Meg vagyok róla győződve, hogy nem engedheti tovább elkövetni a szexuális perverziókat, ami egy egész generáció lelkét rombolná le. Azt is hiszem, hogy az azonos neműek házassága Isten bosszújának egyik gyújtópontja.
Az Ézsaiás által ábrázolt történelmi események telve vannak sírással, félelemmel és rettegéssel. Azonban Isten biztosítékul adta szavát népének Ézsaiáson keresztül: "Erősítsétek a lankadt kezeket, tegyétek erőssé a roskadozó térdeket! Mondjátok a remegő szívűeknek: Legyetek erősek, ne féljetek! Íme, jön Istenetek, és bosszút áll, jön Isten, és megfizet, megszabadít benneteket!" (Ézsaiás 35:3-4, kiemelés tőlem)
Isten lényegében ezt mondta: "Erősítsétek meg a megfáradtat. Támogassátok aki gyenge közöttetek. Bátorítsátok mindazokat akik félnek és rettegéssel teltek. Mondjátok nekik: 'Ne féljetek. Mindezt Isten teszi. Ezen keresztül fogja megőrizni népét. Azért teszi ezt, hogy megszabadítson benneteket.'"
Szeretteim, még a legistenfélőbb közöttünk is megtapasztalja a lelke reszketését, a félelem hirtelen elhatalmasodását ha óriási veszély támad. Az ilyen időkben nem bűn a ha hirtelen gyötrő aggodalmat tapasztalunk. Valójában amikor Isten ezt az igét adta Ézsaiásnak, bizonyos akart lenni abban, hogy akiket a félelmetes helyzet teljesen leterhelt, agyon ne nyomja őket. Azt akarta, hogy minden megterhelt, zaklatott szív meghallja: "Ne félj! Légy bátor, mert az Úr népének Megmentője."
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
