A következő két évben apja mellett segédkezett a prédikációs utakon. 1936-ban szentelte fel a Pünkösdi Szentség Egyház, s rövidesen a felekezetben munkálkodó kiváló fiatal szolgálók sorába emelkedett. 1941 és 1947 között négy pásztori hivatalt töltött be. Az 1935-től kis pünkösdi szentség gyülekezetekben prédikálással töltött 11 évet a szegénység nehezítette meg és az, hogy a háború előtti években a legtöbb amerikai pünkösdi hívő osztályrésze a kigúnyoltatás volt. Oral viszont más jövőt látott maga előtt, igyekezett fejleszteni magát. 1946-ban, abban az időben, amikor Enidben (Oklhoma) szolgált, beiratkozott a Krisztus Tanítványai Phillips Egyetemre, és alkalmilag egy kis felekezeti iskolában, a Délnyugati Bibliaiskolában tanított.
A csendes, érlelődő szolgálat idején is előfordultak gyógyulások Oral imái nyomán. Amikor Georgiában vezetett egy gyülekezetet, történt, hogy az egyik diakónus súlyos motort ejtett a lábára. A szétzúzott végtag látványára hirtelen együttérzés járta át a fiatal pásztort. Letérdelt, és buzgón, de röviden imádkozott, s a fájdalom azonnal megszűnt, az ember lába meggyógyult. Ezek az esetek nyitottságban tartották Oralt eredeti elhívása iránt. Oklahomába való visszatérésekor történt, hogy Isten hangja, amit 12 évvel azelőtt a kölcsönzött autó hátsó ülésén hallott, kényszerítő erővel újult meg szívében. Felismerte, hogy hiányzik életéből és szolgálatából Isten ereje, és hogy elégedetlen, annak ellenére hogy gyülekezete egészséges módon növekedett. Egyre nehezebb lett számára az, hogy Jézusról úgy beszéljen, mint aki a sántákat járókká, a némákat beszélőkké, a süketeket hallókká, a vakokat látókká tette, a leprásokat megtisztította, és aztán az egészet a múlthoz kösse, mint ami manapság már nem bír jelentőséggel. Egyre szenvedélyesebben vágyta, hogy vagy ugyan úgy szolgáljon Ő is, mint Jézus, vagy abbahagyja a szolgálatot. Mi értelme olyan dolgokról beszélni, amik ma nem történnek meg?
1947-re elégedetlensége kétségbeeséshez vezetett, és elkezdte Istent keresni éjjel és nappal. Közben megismert egy személyt, aki a bűn, a betegség, a félelem ellen jött, aki tele volt együttérzéssel és erővel. Megértette, hogy kereszténynek lenni és Jézust követni pontosan két annyira különböző dolog, mint egyszer megvallani Őt Úrnak illetve a cselekedeteiben járni. Észrevette, hogy a tanítványok ugyanúgy prédikáltak, imádkoztak, gyógyítottak és tették a csodákat, mint a Mester. Mindezek hétköznapos dolgok voltak az első század egyházában, 1947-ben Amerikában viszont nem, s különösen nem a gyülekezetében. Böjtölni és imádkozni kezdett. Visszatérő álmában milliók kiáltottak gyógyulásért és segítségért. Miközben úgy olvasta Bibliáját, mintha még sohasem tette volna, olyan felfedezésekre jutott, amelyek egy r tál világméretű gyógyító szolgálat alapjait vetették meg.
Forrás: Új Exodus, 5. évf. 2. sz./1993.
Forrás: Új Exodus, 5. évf. 2. sz./1993.
