Meg vagyok róla győződve, hogy nem vívhatod meg a hit harcát anélkül, hogy hallottad volna Isten számodra adott megnyugtató hangját.
Dávid felbátorodott, visszatért a harchoz és azonnal hitből cselekedett.
Amikor Dávid visszaszerezte a harci szellemét, elküldetett az ún. efódért. Ez egy olyan öltözék volt, amelyben volt két kő, amit a pap mellvértjén viseltek. Esetenként Isten az efódon keresztül szólt. Dávid pedig elhatározta, hogy Istentől vár útbaigazító szót.
"Ezt mondta Dávid Ebjátár papnak, Ahimelek fiának: Hozd ide az éfódot! És Ebjátár odavitte Dávidnak az éfódot.Dávid pedig megkérdezte az Urat: Üldözzem-e azt a rablócsapatot? Utolérem-e őket?" (1Sámuel 30:7-8, kiemelés tőlem)
Nézzük meg mit tett itt Dávid. Miután sírt, és visszatért a harci kedve, ez a férfi a térdeire ereszkedett. Az Úr szava útbaigazította ahogy szükséges volt: "Ő pedig így felelt neki: Üldözd, mert biztosan utoléred, és még kiszabadíthatod őket." (30:8, kiemelés tőlem). Isten irányadása Dávidnak a következő volt: "Folytasd. Győzni fogsz." Más szavakkal: "Folytasd a harcot!"
A következő versben ezt olvassuk: "Akkor elment Dávid hatszáz emberével együtt." (30:9) Dávid azonnal cselekedett Isten szava szerint. Azonban azon csodálkozom, vajon honnan tudta Dávid, hogy merre induljon? Milyen irányba menjen, hogy mindenkit megtaláljon?
Úgy hiszem, Dávidnak egy hang suttogta: "Ez az az út, erre menj." Szeretteim, ránk is igaz ugyanez. Sok gyülekezetben éneklik a felemelő gospel dalt: "Ő készíti az utamat" és az Urunk valóban ezt teszi. Látjátok, megvan a terve mindannyiunk számára mielőtt az aktuális nehézség bekövetkezik. A terve pedig most is működik még akkor is, amikor ezzel a zűrzavarral nézünk szembe.
Meg vagyok győződve arról, hogy Dávid újra és újra elismételte magában: "Kiszabadíthatod őket." Dávid jól tudta, hogy nem fogja a házát visszakapni Ciklágban. Egyik katonája sem fogja visszakapni otthonát, kertjét, tulajdonát. Ezek a dolgok mindörökre elvesztek. Tehát a "minden", amit vissza fognak szerezni, az a családjuk biztonsága.
Látod a párhuzamot a saját korunkkal? Ezek az emberek nem egy elmúlt életmódot akartak visszaszerezni. Nem arra készültek, hogy visszatérjenek az addigi nyugodt, békés napokhoz, amelyek olyan kellemesek voltak azelőtt. Azok a "régi szép idők" immár a múlté.
Nem ez izgatta Dávidot és 600 bátor emberét. Csak a családjaikkal törődtek - csak az számított - hogy biztonságban legyenek. Ezután majd sátrakban kellett lakniuk a feleségeikkel és gyermekeikkel. De Isten biztosította őket arról, hogy mind biztonságban lesznek.
Isten nem mondta el Dávidnak, hogy hogyan fogja megszabadítani Dávidot és családját.
Szeretteim, Isten nem fogja elmagyarázni nekünk, hogy hogyan fog gondoskodni szeretteinkről. Nem fogja megmutatni, hogy hogyan vigyáz ránk a legrosszabb időkben. Az Ő útjai annyira szokatlanok, elképzelhetetlenek, hogy egy élet is kevés lenne megérteni.
Ami Dávidot illeti, a szabadítás egy szokatlan forrásból jött.: egy haldokló fiatal egyiptomitól. Ez a szolga félholt volt amikor Dávid rátalált a pusztában, megetette és megitatta. Amikor Dávid megkérdezte a fiatalembert: "Ki vagy te?", azt hiszem Isten ezt suttogta: "Dávid, ő a te szabadításod." Milyen szokatlanok, milyen csodálatosak az Ő útjai! Itt ez a félholt egyiptomi fiú, aki megmutatja Dávid serege számára az ellenség táborhelyét. Röviden, Isten egy névtelen fiút használt arra, hogy elvezesse népét visszaszerezni mindent.
Befejezésül hadd idézzem az Ézsaiás 35:4-et: "Mondjátok a remegő szívűeknek: Legyetek erősek, ne féljetek! Íme, jön Istenetek, és bosszút áll, jön Isten, és megfizet, megszabadít benneteket!"
Mialatt a világ ítélet alatt áll - amikor minden úgy tűnik, hogy kiesik az irányítás alól - Isten éppen bennünket ment meg. A kaotikus világ eseményeit használja fel arra, hogy megváltást hozzon. Hűségesen megmenti és megtartja a népét minden csapás alatt.
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
