Ésaiás könyve 63.

1. Ki ez, aki Edómból jön, piros ruhában Boczrából ez, aki díszes az öltözetében, lépdelve ereje bőségében? Én vagyok, ki igazsággal beszél, ki nagy a segítésben! 2. Miért vörös a te öltözeted és ruháid olyanok mint a prést tipróé? 3. Sajtót tiportam én egyedül, és a népek közül senki sem volt velem, tiportam őket haragomban és tapostam hevemben; ruháimra freccsent a levük és egész öltözékemet bemocskoltam. 4. Mert bosszú napja volt a szívemben, és megváltottjaim éve eljött. 5. Néztem és nincs segítő, bámultam és nincs támogató; akkor segített nekem az én karom és hevem, az támogatott engem. 6. És összetiportam népeket haragomban és megrészegítettem hevemmel, és lefolyattam a földre levüket.

7. Az Örökkévaló kegyeit emlegetem, az Örökkévaló dicséreteit mind azok szerint, amiket művelt velünk az Örökkévaló, a nagy jóságot Izrael háza iránt, amelyet velük művelt irgalma szerint és kegyeinek bősége szerint. 8. Azt mondta: bizony népem ők, fiak, akik nem hazudnak – és lett nekik segítőül. 9. Minden szorultságukban ő szorult meg, arcának angyala segítette meg őket, szeretetében és könyörületében ő váltotta meg őket; felvette és vitte őket az őskor mindennapjaiban. 10. De ők engedetlenkedtek és megbúsították szentséges szellemét és ellenséggé változott irántuk, ő harcolt ellenük. 11. Ekkor megemlékezett az őskor napjairól, Mózesről, a népe: Hol van, ki felvezette őket a tengerből nyája pásztorával, hol van, aki beletette szentséges szellemét? 12. Aki járatta Mózes jobbján dicsőséges karját, meghasította a vizeket előttük, hogy szerezzen magának örök nevet. 13. Járatta őket mélységekben, mint a ló a pusztában nem botlottak meg. 14. Mint állat, mely leszáll a síkságba, nyugodni viszi őt az Örökkévaló szelleme: úgy vezetted népedet, hogy szerezz magadnak dicsőséges nevet. 15. Tekints az égről és láss, szent és dicsőséges hajlékodból! Hol van buzgalmad és hatalmad? Belsőd megindulása és irgalmad türtőztették magukat irántam! 16. Mert te vagy atyánk, mert Ábrahám nem tud rólunk és Izrael nem ismer bennünket; te Örökkévaló vagy az atyánk, öröktől való megváltónk a te neved. 17. Miért tévelyegtetsz el bennünket, Örökkévaló, a te utaidról, elkeményíted szívünket a te félelmedtől? Térj vissza a te szolgáid, örökséged törzsei kedvéért! 18. Csekély ideig bírta szent néped, szorongatóink összetiporták szentélyedet. 19. Olyanok lettünk, mint akiken soha nem uralkodtál, akik fölött nem neveztetett a te neved. Ha szétszakasztanád az egeket, leszállnál, hegyek folynának szét előtted.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)