Németh Sándor - Hogyan védekezzünk az igézés ellen? 1.

"Óh balgatag Galátziabeliek, kicsoda ígézett meg titeket, hogy ne engedelmeskedjetek az igazságnak..."

A galatákhoz írt levél egyik fontos célja, hogy hangsúlyozza a názáreti Jézus Krisztus kegyelmében való megmaradást, és leleplezze az igézést, a kegyelemtől való elszakítás egyik módszerét. Galátziában Pál apostol nagy erővel tett bizonyságot az Úr Jézus Krisztus haláláról és feltámadásáról: „...kiknek szemei előtt a Jézus Krisztus úgy Íratott le, mintha tiköztetek feszíttetett volna meg."

Miután az apostolt a Szent Lélek más helyre vezette, a galátziabeli keresztények olyan befolyás alá kerültek, melynek következtében az aposztázia veszélye alakult ki a közösségükben. Ha a hozzájuk írt levelet figyelmesen tanulmányozzuk, választ kaphatunk az ellenük irányuló igézés módjaira, s arra is, hogyan kell mindezekkel szemben hatékonyan védekezni.

Az evangélium igazságától való elszakítás egyik formája az ún. „más evangélium": a názáreti Jézus Krisztus tanításával és megváltásával ellentétben álló vallási tanok és ismeretek.
A galátziabeli gyülekezethez írt levél első részéből világosan kiderül, hogy olyan bibliatanítók és evangélisták jelentek meg a keresztény közösségekben, akik sajátos tanaikkal el akarták fordítani a hívőket a Pál apostol által hirdetett evangéliumtól. Ezekkel a hamis tanításokkal az ördögnek az volt a célja, hogy a keresztények szívéből, elméjéből kitörölje Isten Igéjét, és Isten akaratával szembeni lázadásra ösztönözze őket. Az intellektuális erővel történő igézésnek sokféle formája van. A francia forradalom óta különösen megszaporodtak azok az értelmiségi, politikai körök, amelyek a názáreti Jézus Krisztus evangéliumát holmi primitív koholmánynak próbálták beállítani, amelyet a modern kor embere nem fogadhat el. Az intellektuális tudás fölényével történő igézéshez sok esetben megfélemlítés és megszégyenítés is párosul, melynek célja az, hogy szégyent építsen ki a hívőkben a bibliai igazságokba vetett hitük miatt. Nem újkeletű mechanizmusról van szó, de a korai egyház - főleg az első és második században - rendelkezett azzal az erkölcsi, szellemi hatalommal, amellyel sikeresen szembeszállhatott a különböző görög filozófiai iskolákkal, római bölcselőkkel és más tanokkal, például a gnoszticizmussal.

A hívők a Kősziklára, Isten Igéjére építették az életüket. Elevenen élt bennük Jézusnak az a példabeszéde, amelyben az okos és a bolond emberről szólt. Az okos kősziklára építette a házát, a bolond pedig a tenger homokjára. Mind a két ház megpróbáltatott: viharok, árvizek és szélvihar által. A próbáknak az lett az eredménye, hogy a bolond ember háza összedőlt, míg az okosé megmaradt.
A sátán nemcsak erkölcsi területen kísérti meg Isten népét, hanem például olyan politikai, hatalmi intézményrendszerek létrehozásával, amelyeknek az ún. hivatalos ideológiája, nézetei ellentétben állnak Isten Igéjével. Amikor az egyház nem állt erősen a Szentírás alapján, akkor nem merte vállalni a világi - némely esetben pedig kifejezetten sátáni - rendszerekkel és intézményekkel szembeni konfliktust, holott Isten akarata az volt, hogy a keresztény életmódot és hitet nyíltan képviselje és bemutassa. Az ilyen konfrontáció természetesen nem fizikai vagy lelki erővel történik, hanem a názáreti Jézus Krisztusról tett bátor tanúbizonyság által. 

Egy, a nácizmus és az okkultizmus kapcsolatát kutató könyv szerzője, Joseph Carr azt állította, hogy a liberális „teológia", amely kikezdte a Szentírásnak és az evangéliumi tanításoknak a hitelességét, tulajdonképpen helyet készített az európai fasizmusnak. Fasiszta és rasszista tévtanokkal, rögeszmékkel felemésztette a keresztények erkölcsi és szellemi ellenállását. A hívők többsége tudta, hogy a fasisztáknak (vagy később a kommunistáknak) nincs igazuk, de e hazug eszmékkel szemben nem rendelkeztek olyan erkölcsi és különösen szellemi többlettel, erővel, amellyel vállalni merték volna a konfrontációt.

Az ember cselekedeteit alapvetően meghatározzák a gondolatai, és - az akár tudatos vagy tudattalan - világnézete. A Biblia arra tanít bennünket, hogy újjászületésünk után a Szellem gondolatait kövessük, amelynek gyümölcse az örök élet és a békesség. Az ördög célja azonban az, hogy megszerezze az ellenőrzést a hívők elméje fölött, olyan okoskodások, kifogások, nézetek, vélemények által, amelyekből az Isten Igéjével szembeni lázadó magatartás és életstílus származik.

"Csodálkozom, hogy Attól, a ki titeket Krisztus kegyelme által elhívott, ily hamar más evangéliumra hajlotok. Holott nincs más; de némelyek zavarnak titeket, és el akarják ferdíteni a Krisztus evangéliumát. De ha szinte mi, avagy mennybõl való angyal hirdetne is néktek valamit azon kívül, a mit néktek hirdettünk, legyen átok. A mint elõbb mondottuk, most is ismét mondom: Ha valaki néktek hirdet valamit azon kívül, a mit elfogadtatok, átok legyen. (Gal 1,6-9)

A „belopózkodott hamis atyafiak" által hirdetett evangéliumnak Galátziában volt egy specifikuma: erősen nemzeti jelleget öltött. Akkoriban a judaizmus a keresztény világban elsőbbséget élvezett a többi nemzeti identitással szemben. A galátziabeliekre egy ilyen „zsidózó evangéliumot" igyekeztek rákényszeríteni. Nem véletlen, hogy pontosan ebben a levélben szögezi le Pál apostol, hogy Krisztusban „nincs zsidó, sem görög".

Forrás: Hit Infó, 1993.december 22.