Jób könyve 7.

1. Nemde szolgálati ideje van a halandónak a földön, és mint a béres napjai olyanok a napjai! 2. Mint rabszolga, ki liheg árnyék után, s mint a zsoldos, ki reményli munkabérét: 3. úgy kaptam én örökbe bajnak hónapjait és szenvedésnek éjszakáit rendelték nekem. 4. Ha lefeküdtem, azt mondom: mikor kelek fel, és nyúlik az este és jóllakom a hánykódással szürkületig. 5. Magára öltött húsom férget és porgöröngyöt, bőröm felfakadt s megevesedett. 6. Napjaim gyorsabbak a vetélőnél, s remény nélkül enyésztek el. 7. Gondolj rá, hogy lehelet az életem, jót nem fog többé látni a szemem; 8. nem pillant meg engem nézőm szeme, szemeid rajtam vannak, de nem vagyok. 9. Felhő elenyészett és eltűnt: úgy ki alvilágba száll, nem jöhet fel, 10. nem tér vissza többé házába és nem ismer rá többé az ő helye. 11. Én sem tartóztatom számat, hadd beszélek lelkem szorultában, hadd panaszkodjam lelkem keservében! 12. Tenger vagyok-e avagy szörnyeteg, hogy őrséget vetsz reám? 13. Ha azt mondom: majd megvigasztal ágyam, panaszomat viselnem segít fekvőhelyem: 14. akkor rémítgetsz engem álmokkal és látomások által ijesztesz engem. 15. Választotta lelkem a megfulladást, a, halált inkább csontjaimnál. 16. Megvetettem: nem örökké élek; hagyj föl velem, mert lehelet a napjaim! 17. Mi a halandó, hogy nagyra tartod, s hogy reá fordítod szívedet, 18. és reá gondolsz reggelenként, perczenként megvizsgálod őt? 19. Meddig nem tekintesz el tőlem, nem eresztesz el, míg nyálam lenyelhetem? 20. Vétettem: mit cselekszem neked, emberőrző? Miért tettél engem támadásul magadnak, hogy önmagamnak terhére lettem? 21. S mit nem bocsátod meg; bűnömet s nem veszed el vétkemet? Mert most porban feküdném, keresnél engem és nem volnék.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)