2017. május 17., szerda

David Wilkerson - Már tanítóknak kellene lennünk 1.

A Zsidókhoz írt levél írója ezt mondja olvasóinak: "Ha az időt tekintjük, már tanítóknak kellene lennetek" (Zsidók 5:12) Ezek kemény, bátor szavak. Pontosan kinek címezi ezt az író? Röviden, kit utasít rendre? A Zsidókhoz írt levélből kiderül, hogy olyan hívőkhöz beszél, akik tisztában vannak a bibliai igazságokkal. Más szóval, azok akik olvasták ezt a levelet, és felkent szolgálók erőteljes tanításán nevelkedtek. Vizsgáljuk meg mi mindent tanítottak meg ezeknek a keresztényeknek:

- Tudtak Jézus főpapi tisztéről és közbenjáró mivoltáról Isten trónja előtt. Tudták, hogy bátran mehetnek a trón elé kegyelmet és irgalmat találni a szükség idején. Megtanulták, hogy egy természetfeletti békesség is az övék, ha a hitüket és a számukra prédikált szent Igét együtt alkalmazzák.

- Azt is megtanulták, hogy az Úr megindul a gyengeségeik láttán. Azt is tudták, hogy Krisztus is kísértést szenvedett mindabban amiben ők, bár Ő bűntelen maradt. Továbbá, ahogy Isten angyalokat küldött Jézus szolgálatára a szükség idején, az Úr számukra is fog angyalokat küldeni. "Nemde ők mind szolgáló lelkek? Azok szolgálatára vannak küldve, akik majd öröklik az üdvösséget." (1:14)
- Azt ajánlották figyelmükbe, hogy: "Mi vagyunk az ő háza, ha mindvégig rendületlenül kitartunk a bizalomban és a diadalmas reményben." (3:6) Jól érthető figyelmeztetést kaptak arról, hogy a hitetlenség hogyan szomorítja meg a Szent Szellemet: "Vigyázzatok, testvérek, hogy ne legyen hitetlenségre hajló, gonosz a szívetek. Senki ne szakadjon el közületek az élő Istentől" (3:12)

Ez az alapos tanítás a Zsidókhoz írt levél első négy fejezetében található. Az ötödik fejezetben az író az összegyűltekhez szól:

“Miután hallottátok ezt a tanítást, még mindig lassúak vagytok a hallásra. Ennyi Bibliaismerettel mostanra már tanítóknak kellene lennetek. De tisztán látszik, hogy szükségetek van valakire, aki újra megtanítja nektek az alapokat. Még mindig tejre van szükségetek, holott már szilárd eledelt kellene fogyasztanotok." (lásd 5:11-12)

Gondoljuk át, hogy mit mond itt az író. Összefoglalva, ezt mondja olvasóinak: "Mostanra már kitartó példaként kellene gyermekeitek előtt állni. A hitetek megingathatatlan kéne legyen. Nem kellene morgolódnotok és panaszkodnotok a nehézségek idején, hanem részt kellene vállalnotok Krisztus szenvedéseiből. Nem szabadna egyik pillanatban tűzben égni, hogy aztán hirtelen kihűljetek, amikor az ellenség árvízként támad."

Azt kérdezem, a fentiek rád is igazak? Gondold végig, hogy ez a mai generáció mi mindent megtanult már. Hány igehirdetést hallottunk, amely arra buzdított, hogy mindenben bízzunk az Úrban? Hányszor hallottuk Isten hatalmas ígéreteit? Hány hitépítő prédikációt hallottunk? Hányszor kaptunk áldást egy Isten hűségéről hallott üzeneten keresztül? Mégis, milyen gyakran fordultunk el, amikor a próbatétel jött?

A gyülekezetben sokak jól képzettek, telve bibliai igazságokkal, gyakorlott igehirdetés hallgatók. Azonban a zsidó levél írója nekünk is címezi levelét. Ezt mondja: "Mostanra már saját példátokkal kellene tanítónak lennetek. Ehelyett azonban a hitetek harc idején még mindig meginog."