Jób könyve 10.

1. Megundorodott lelkem életemtől, nekieresztem majd panaszomat, hadd beszélek lelkem keservében. 2. Megmondom Istennek: Ne kárhoztass engem, tudasd velem, mi miatt pörölsz velem! 3. Illik-e hozzád, hogy nyomorgatsz, hogy megveted kezeid szerzeményét, míg a gonoszok tanácsa fölött fényt árasztasz? 4. Testi szemeid vannak-e neked, avagy mint halandó lát, úgy látsz-e? 5. Mint halandó napjai, olyanok-e napjaid, avagy éveid, mint férfi napjai, 6.hogy keresgéled bűnömet és vétkem után kutatsz, 7. noha tudod, hogy nem vagyok bűnös s nincs, ki kezedből menthet? 8. Kezeid alakítottak engem és elkészítettek egyaránt köröskörül – és megsemmisítnél? 9. Gondolj csak rá, hogy mint agyagot készítettél te engem, s porba térítsz engem vissza? 10. Nemde mint a tejet kiöntöttél engem s mint a sajtot összefolyattál; 11. bőrbe és húsba öltöztettél és csontokkal meg inakkal átszőttél; 12. életet és szeretetet míveltél velem s gondviselésed megőrizte szellememet. 13. De ezeket tartogattad szívedben, tudom, hogy ez volt benned: 14. ha vétkezem, megvigyázol engem és bűnöm alól föl nem mentesz. 15. Ha gonosz vagyok, jaj nekem; s ha igaz vagyok, föl nem emelhetem fejemet, jóllakva szégyennel és eltelve nyomorommal. 16. S ha magasra emelkednék, mint fenevadra vadásznál rám, s ismételve csodálatosan bánnál velem; 17. megújítanád tanúidat ellenem, sokszor tanúsítanád haragodat velem szemben: egymást felváltó hadak ellenem! 18. S miért hoztál ki engem az anyaméhből? kimúltam volna s szem nem látna engem; 19. mintha nem lettem volna, olyan volnék, a méhből a sírba vitettem volna. 20. Nemde kevesek a napjaim, hagyj föl tehát; fordulj el tőlem, hogy földerülhessek egy keveset! 21. Mielőtt elmennék, hogy ne térjek vissza, sötétségnek és vakhomálynak országába, 22. országba, mely borús mint a homály, vakhomály, rend nélkül s fénylik – mint homály.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)