"Nem tudjátok-é, hogy akik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de [csak] egy veszi el a jutalmat? Úgy fussatok [végig a pályán], hogy elvegyétek [a jutalmat]." 1 Korinthus 9:24.
Amikor magabiztosak vagyunk, nem gyötörnek minket kételyek, képessé válunk arra, hogy kibontakoztassuk képességeinket, és olyanná váljunk, amilyennek Isten eltervezett bennünket. Ha félünk, ezt nem tudjuk megtenni. Annyira félünk attól, hogy elbukunk vagy hibázunk, hogy nem merünk kilépni.
Nemrégiben beszélgettem egy velünk dolgozó fiatalemberrel. Nagyon tehetséges, kétszer is előléptetést ajánlottunk neki, de nem fogadta el. A szellememben úgy éreztem, nem biztos önmagában, és igazából nincs is tudatában annak, mennyi mindennel tudna hozzájárulni Isten Királyságának építéséhez, ha hitben és bizalommal lépne ki. A bizonytalanság csapdájában vergődött. Kiválóan végezte az aktuális munkáját, mindenki dicsérte, de nem merte elfogadni a magasabb pozíciót. Egyszerűbb és kényelmesebb volt számára, ha a jelenlegi beosztásában marad.
Ha bizonytalanok vagyunk, nem szívesen hagyjuk el a számunkra megszokott, biztonságos terepet, nem vállaljuk fel annak a kockázatát, hogy kilépünk és esetleg kudarcot vallunk.
Az volt az érzésem, hogy személyiségének köszönhetően a fiatalember nem szerette a változást. Nem merte elvállalni a nagyobb felelősséggel járó feladatot, ezért elutasította az előrelépés lehetőségét. Azzal magyarázta a döntését, hogy még nincs erre felkészülve. Az igazat megvallva, egyikünk sincs soha felkészülve. De amikor Isten készen áll arra, hogy változást hozzon az életünkbe, hinnünk kell abban, hogy felkészít minket erre a változásra, és ellát minket mindazzal, amire szükségünk van az adott időszakban.
Az a baj, hogy nem igazán érezzük azt, hogy felkészültünk a következő lépésre, vagy büszkén kijelentjük, hogy készen állunk, amikor ez egyáltalán nem így van. A büszkeség mindig problémát okoz, és végül bukáshoz vezet. Alázatos szívvel bízzuk Istenre a vezetést. Hiszek abban, hogy amikor Isten hív bennünket, de úgy érezzük, nem vagyunk készek a következő lépés megtételére, csak bízzuk Rá magunkat.
Sokat beszélgettem a fiatalemberrel, bátorítottam őt. Elismerte, hogy igazam van, itt az ideje, hogy kilépjen. Elmondta, hogy sokszor kérte az Urat, hogy valami mást csinálhasson a jelenlegi munkája helyett, de valahányszor egy új lehetőség kínálkozott számára, mindig visszautasította.
A bizonytalanság, a félelem, a kételkedés megakadályozza, hogy képességeinket kibontakoztathassuk. De ha Krisztusban bízunk, nem a saját erőnkben, képessé válunk arra, hogy a bennünk rejlő lehetőségeket kibontakoztassuk, nem kell bukástól tartanunk.
Keresztényként az első számú szabály a személyes lehetőségek (potenciál) kibontakoztatása. A Webster szótár meghatározása szerint a lehetséges (potenciális) szó azt jelenti, „lehetőségként valamiben benne rejlő, kellő feltételek között valóssá váló”.
Más szóval, ha valamiben benne van a lehetőség, a siker valamennyi apró összetevője együtt van, de még nem lendültek akcióba. Már csak a kezdő lökésre van szükség, valami olyan dologra, ami ezeket az elemeket motiválja, kibontakoztassa. Még embrionális állapotban vannak – ki kell fejlődniük.
A lehetőség a megfelelő forma nélkül nem tud testet ölteni. Kell egy forma, amibe beletölthető, aminek a segítségével a megfelelő alakot veheti fel és hasznossá válhat. Amikor a fiatalembernek egy magasabb pozíciót ajánlottunk, gyakorlatilag az öntőformát ajánlottuk fel számára, amelybe a lehetőségeit töltheti. Soha nem látná meg, mivé alakulhat ez a lehetőség, ha nem tenne semmit érte. Megvolt benne a lehetőség, a képesség, csak ki kellett bontakoztatnia.
Az építészmérnök csodás házakat tervezhet az irodájában ülve, de ezek csak rajzok maradnak egy darab papíron mindaddig, amíg az épületek nem manifesztálódnak, nem öltenek testet. Mi áll a lehetőség és a manifesztáció között? Szerintem három dolog: idő, elszántság és kemény munka!
Igazán sajnálatra méltó, mennyi ki nem használt lehetőséget fecsérlünk el a világon. Isten belénk helyezi az Ő részét. A saját képmására teremtett, Ő pedig mindenre képes – Istennél semmi sem lehetetlen.
Mindannyiunkban ott szunnyad a lehetőség és sokan szeretnénk, ha ez manifesztálódna, de sokszor nem vagyunk hajlandók várni, nem vagyunk elég elszántak és nem dolgozunk elég keményen azért, hogy a lehetőségeinket kibontakoztassuk.
A bennünk rejlő lehetőségek kibontakoztatásához és manifesztációjához erős hitre és nem vágyakozásra van szükség.
Az álmok, a vágyak úgy alakulnak ki, mint ahogy baba fejlődik az édesanyja méhében. Vannak dolgok, amiket a megfelelő módon kell végezni, különben a kismama nem hozhat egészséges csecsemőt a világra. Ki kell várni az időt: a koraszülött gyermek sokszor betegségektől szenved. Sokszor elszántnak kell lennie és keményen megdolgoznia azért, hogy a benne fejlődő baba világra jöhessen. Azok a nők, akik már életet adtak gyermeküknek, tudják, mi az a szülés, igazat adnak nekem.
Fordította: Berényi Irén
