Jób könyve 9.

1. Felelt Jób és mondta: 2. Valóban tudom, hogy így van; miképpen is igazulhat Istennel szemben a halandó? 3. Ha kíván pörölni vele, nem felel neki egyre sem ezer közül. 4. Szívre bölcs, erőre hatalmas! Ki keményítette meg magát ellene és sértetlen maradt? 5. A ki hegyeket mozdít el, s nem is tudják, a melyeket felforgatott haragjában; 6. a ki megreszketteti a földet a helyéről, hogy oszlopai megrendülnek; 7. a ki szól a napnak s nem ragyog fel, s a csillagokra pecsétet tesz; 8. kiterjeszti az eget egymagában s lépdel a tenger magaslatain; 9. teremti a gönczölszekerét, az óriont s a fiastyúkot meg a Délnek kamaráit; 10. a ki nagyokat tesz kikutathatatlanúl, csodásokat, úgy hogy számuk sincsen: 11. lám, elvonul mellettem s nem látom, elhalad s nem veszem észre; 12. ha kit elragad, ki utasítaná vissza, ki szólna hozzá mit mívelsz? 13. Isten nem fordítja el haragját, alatta legörnyedtek Ráháb segítői; 14. hát még hogy felelnék én neki, választanám szavaimat vele szemben! 15. A ki, ha igazam volna, nem felelnék, az én bírámhoz könyörögnék. 16. Ha szólítanám s felelne nekem, nem hinném, hogy figyel szavamra. 17. A ki viharban rám rohan, hogy sebeimet sokasítsa ok nélkül. 18. Nem enged lélegzetet vennem, hanem jóllakat keserűségekkel. 19. Ha erőn fordul meg: íme a hatalmas, és ha ítéleten: ki idéz meg engem? 20. Ha igazam volna, szájam ítélne el engem; gáncstalan vagyok, fonákká tesz engem. 21. Gáncstalan vagyok, nem ismerem lelkemet, megvetem életemet! 22. Egyre megy; azért azt mondom: Gáncstalant és gonoszt semmisít ő meg. 23. Ha hirtelen öl az ostor, az ártatlanok elcsüggedésén gúnyolódik. 24. Az ország gonoszok kezébe adatott; bíráinak arczát eltakarja, ha ő nem, ugyan kicsoda? 25. Napjaim pedig gyorsabbak voltak a futárnál, eliramodtak, nem láttak jót. 26. Tovavonultak akár gyékényhajók, mint sas lecsap az étkére. 27. Ha azt mondtam, hadd felejtem el panaszomat, hagyom abba bánatos arczomat s hadd derülök fel: 28. megfélemedtem mind a fájdalmaimtól, tudtam, hogy nem fogsz engem ártatlannak mondani. 29. Nekem bűnösnek kell lennem – minek fáradozzam hát hiába? 30. Ha megmosakodnám hóvízben s lúggal tisztítanám kezeimet: 31. akkor a verembe mártanál engem, hogy megutálnának ruháim. 32. Mert nem ember ő mint én, bogy felelhetnék neki, hogy együtt mehetnénk be ítéletre. 33. Nem létezik, ki közöttünk dönt, ki rá tenné kezét mindkettőnkre. 34. Távolítsa el rólam vesszejét, s rettentése ne ijesszen engem: 35. majd beszélnék s nem félnék tőle, mert nem olyan vagyok én magamban.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)