David Yonggi Cho - Legyél egészséges! 1.

Istennek az a vágya, hogy jó egészségben éljünk. Isten eredeti tervében nem volt benne a halál, amitől ma annyi ember fél. Amikor Isten megalkotta az embert örök életre teremtette meg őt. Az ember eredeti rendeltetése az volt, hogy Istennel éljen örökké Éden kertjében, és élvezze az élet fájának gyümölcsét. Az ember bukása azonban halált hozott rá, és a betegség szolgaságát, amely a halál munkaeszköze. Így vált az ember halandó lénnyé. Ennek megfelelően az ember megmentésére irányuló kozmikus isteni terv szerves része lett a betegségből való szabadulás is. Isten ezt a felelősséget ráruházta Jézusra, az Ő egyszülött fiára. Ennyire törődik egészségünkkel!

Istennek népére vonatkozó vágya az egészség! Először is meg kell vizsgálnunk azt, hogy mi akadályozza meg a jó egészséget. Mi a betegség forrása? Aztán megnézzük a mai egyház és az isteni gyógyítás ajándéka közötti kapcsolatot. Ezután, csak az maradt hátra, hogy gyógyulást nyerünk betegségeinkre. Új szemlélethez fogunk jutni. A betegséget és átkokat hátrahagyva megújult élettel megyünk tovább az utunkon.

A betegség forrása

Ismernünk kell a betegség forrását ahhoz, hogy gyönge testünk megerősödjön és visszanyerje egészségét. Amíg ezt nem tudjuk, lehetetlen megszabadulni a betegségtől. A betegség természetes forrása nem tárul fel önmagától, ahogy a rákos sejtek sem mutatják meg természetüket. Ha Krisztus keresztje rávilágít a betegség forrására, azonnal megerőtlenedik és elpusztul. Három gonosz erő van, amely ránk hozta a betegséget, mégpedig a bűn, az ördög, és az átok. Nem is lehet őket külön kezelni, mert mindig együttműködnek. Az ördög Isten elleni bűnre csábítja az embert, a bűn pedig magával hozza Isten átkát. Most pedig foglalkozzunk egy kicsit e három halálba vivő gonosz erővel.

A bűn

A szellemi halál oka, a bűn, amely azonnal utolérte Ádámot és Évát, amikor vétkeztek.

"És parancsola az Úr Isten az embernek, mondván: A kert minden fájáról bátran egyél. De a Jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert a mely napon eszel arról, bizony meghalsz." (Mózes 2,16-17)

Isten szigorú tilalma ellenére a Sátán elámítottá Ádámot és Évát. Amikor ettek a tiltott gyümölcsből, a halál ítélete alá kerültek. "Orcád verítékével egyed a te kenyeredet, míglen visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert por vagy te s ismét porrá leszel." (I.Mózes 3,19)

Ezzel kezdődött az emberiség tragédiája. Az ember szellemileg meghalt és megszűnt az Istennel való kapcsolata. Ez a halál nem azt jelenti, hogy megszűntek létezni. Ez szellemi halál volt. Az ördög megrontotta az embert és halált hozott rá. Isten kiűzte őt a kertből, és ezt mondta:

"...Most tehát, hogy ki ne nyújtsa kezét, hogy szakasszon az élet fájáról is, hogy egyék, s örökké éljen." (I.Mózes 3,22) Ettől kezdve Ádám és leszármazottai nem menekültek meg a fizikai haláltól. Ettől a pillanattól kezdve a halál ereje elkezdte a maga pusztító munkáját Ádám szellemében és testében.

"Annakokáért; miképpen egy ember által jött be a világra a bűn és a bűn által a halál, és akképpen a halál minden emberre elhatott, mivelhogy mindenek vétkez­tek." (Róma 5,12)

Az ember szellemi halála, az Istennel való párbeszéd megszakadása megelőzte testi halálát. Azt is mondhatjuk, hogy a szelem halála, a halál zsengéje volt. Jób könyvében ezt olvassuk:

"Megemészti testének izmait, megemészti izmait a halál zsengéje." (Jób 18,13)

Ez a vers jelképes fogalmakban utal a halálra. Amikor Ádám bűnt követett el, szelleme azonnal meghalt, és teste is azonnal bomlásnak indult. Isten olyan erősnek teremtette az emberi testet, hogy szellemi halála után majdnem ezer évig tartott, míg a halál ereje elpusztította.

Mivel a világ ma tele van bűnnel kevesebb, mint száz év elegendő ahhoz, hogy a halál ereje elpusztítsa a testet. Ez is élesen bizonyítja azt, hogy a bűn és a halál ereje fogságban tartja az embert. A bűn okozza a szellem halálát, amely a test halálában vált nyilvánvalóvá. Ennek a folyamatnak az első állomása a betegség. Nyugodtan mondhatjuk tehát, hogy a szellem halála lett a "halál zsengéje". A betegség kezelésénél nem elegendő csak a fizikai szükségeink meglátása. Amikor keressük a betegség forrását, és kezeljük azt, sokkal gyorsabban és pontosabban is eljárhatunk. Erre biztat bennünket Jakab is levelében.

"Valljátok meg bűneiteket egymásnak és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok; mert igen hasznos az igaznak buzgóságos könyörgése." (Jakab 5,16)

Ez a szakasz arra tanít bennünket, hogy az ember bűne miatt jött létre a betegség. Gyógyulásunk Jézus megváltó kegyelméből ered, így megkaphatjuk testünk gyógyulását is, amikor bűnbocsánatot kapunk.

Jób könyve 13.

1. Lám, mindet látta szemem, hallotta fülem s meg értette. 2. Tudástokhoz képest tudom én is, nem esem messze tőletek. 3. Azonban én a Mindenhatóval beszélnék s Istennel szemben védekezni kívánok. 4. Azonban ti hazugsággal tapasztók vagytok, semmit se gyógyítók mindnyájatok. 5. Vajha hallgatva hallgatnátok, s az bölcseségül lenne nektek! 6. Halljátok csak védekezésemet s ajkaim pörlésére figyeljetek. 7. Istenért beszéltek-e jogtalanságot és érte beszéltek csalárdságot? 8. Személyét tekintitek-e, avagy Istenért pöröltök? 9. Jó lesz-e, midőn kikutat benneteket, avagy mint embert ámítanátok, ámítjátok őt? 10. Feddve fedd majd titeket, ha titokban személyt válogattok. 11. Nemde a fensége megrémítene benneteket, s rátok esne rettentése? 12. Emlékmondásaitok hamu-példázatok, akár agyag-magaslatok a ti magaslataitok. 13. Hallgassatok el előttem, hadd beszélek én, essék meg rajtam bármi is! ” 14. Bármiképpen – fogaim között viszem húsomat, s lelkemet tenyeremre teszem. 15. Lám, megöl engem: várakozom ő rá; csak útjaimat védeném arcza előtt. 16. Az is segítségemre való, hogy színe elé nem juthat képmutató. 17. Hallva halljátok szavamat és közlésemet füleitekkel. 18. Íme, kérlek, elrendeztem a jogügyet, tudom, hogy nekem lesz igazam. 19. Ki az, ki perbe száll velem, mert most ha hallgatnom kell, kimúlok. 20. Csak kettőt ne tégy velem, akkor színed elől nem rejtőzöm el: 21. Kezedet távolítsd el rólam, és ijesztésed ne rémítsen engem; 22. aztán szólíts és én felelek, vagy beszélek én s te válaszolj nekem. 23. Mennyi bűnöm és vétkem van nekem, bűntettemet és vétkemet tudasd velem! 24. Miért rejted el arczodat és ellenségednek tekintesz engem? 25. Vajjon elhajtott levelet riasztasz-e, és száraz tarlót üldözöl? 26. Hogy keserűségeket irsz föl ellenem s örökölteted velem ifjúkorom bűneit; 27. és karóba tested lábaimat, megvigyázod mind az ösvényeimet, lábaim gyökerei köré húzod jeledet. 28 És ő mint a rothadék szétmállik, mint ruha., melyet moly emésztett.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

Hack Péter - Az atyaság Isten Igéjének tükrében

HACK PÉTER PRÉDIKÁCIÓJÁNAK RÖVID ÖSSZEFOGLALÓJA

Jézusnak egy nagyon fontos kijelentése volt az, hogy az igazi imádók Istenhez, mint Atyához közeledhetnek. Az Ószövetségben ez még nem így volt.

„Az igazi imádók szellemben, és igazságban imádják az Atyát: mert az Atya is ilyeneket keres, az ő imádóiul.”

Mózes számára fontos volt, hogy ki az az Isten, aki őt elküldi; megkérdezte, mi az Ő neve. A név a személyiséget jelöli. Izrael fiai számára fontos volt annak az embernek a neve, akivel kapcsolatba kerültek, sőt az is, hogy ki volt az apja, és melyik törzsből származik az illető. Van a névnek jelentősége. Isten akarata, hogy így legyen.

Isten kezdetektől embereken keresztül akart szólni. Jó példa erre Lázár és a gazdag története. A tét ebben a példázatban az, hogy az örökkévalóságot hol töltik el az emberek, de még ilyen horderejű kérdéssel kapcsolatban sem engedélyezett Isten más kommunikációs csatornát: „Van Mózesük és prófétáik; hallgassák azokat”.

Amikor Mózes azt kérdezte Istentől, hogy mi az Ő neve, azt a választ kapta, hogy Ő a VAGYOK, Akinek a neve a magyarban nehezen visszaadható kifejezés: volt, van és lesz, azaz Örökkévaló.

MÓZES IDEJÉBEN A ZSIDÓK KIÁLTOTTAK ISTENHEZ, VÁLASZUL Ő CSELEKEDETT. UGYANAZ AZ ISTEN CSELEKEDETT A HUSZADIK SZÁZADBAN IS. SOHA A TÖRTÉNELEMBEN NEM FORDULT ELŐ, HOGY EGY SZÉTSZÓRATOTT NÉP ÖSSZEGYŰLT VOLNA, ÉS MŰKÖDŐ TÁRSADALMAT HOZOTT VOLNA LÉTRE.

Jézus azt tanította, hogy akit eddig Adonájként, El Saddájként ismertek, Ő valójában Atya. Jézus hangsúlyozta, hogy Ő az Atya nevében cselekszik. Isten mindenkinek Istene, de nem mindenkinek az Atyja, csak annak, aki cselekszi az Ő akaratát. Jézus csak ez utóbbiakra mondta, hogy az övéi.

Az atyaság nagyon speciális viszony. Minden embernek csak egy atyja lehet. Istennel az atyaság akkor jön létre, ha befogadjuk a Fiát. Jézus azt is elmondta, hogy határvonal van a világ és Isten Országa között. Döntenünk kell, hogy a határnak melyik oldalára állunk. Minél jobban beteljesedsz Istennel, annál inkább megjeleníted az Ő dicsőségét. Ilyenkor a világiak úgy látják, hogy van valami plusz a keresztényekben.

Meg kell őrizni ezt a fajta másságot, és a gyermekeink számára is vonzóvá kell tenni. Meg kell nekik mutatni, hogy Isten már itt a Földön is ad jó dolgokat, sőt csak jót ad. Aki megtapasztalja Isten jóságát, annak már beszélhetnek bármit, ő azt válaszolja, hogy ismeri azt a Személyt, hiszen személyes kapcsolatban van Vele.

Nehéz idők jönnek, erre figyelmeztet a Biblia. Nem lesz elég hetente egyszer eljönni összejövetelre. A világ gyűlöli a keresztényeket, de ha ez Jézus miatt van, akkor ez nem probléma. Bátran álljunk ki Isten igazsága mellett! Senki ne gondolja, hogy az örökkévalóságban lesznek azonos nemű párok!

AMIKOR A TANÍTVÁNYOK AZT KÉRDEZTÉK, HOGYAN IMÁDKOZZANAK, AKKOR JÉZUS VÁLASZUL A MI ATYÁNK KEZDETŰ IMAMINTÁT ADTA NEKIK.

Jézus korában az atyaságnak nagyon nagy tisztelete volt. Az ötödik parancsolat az atyaságról szól, és ez került a második kőtáblán az első helyre. Jól lesz dolga annak, aki tiszteli atyját és anyját, és hosszú életű lesz a földön. Azért tartja ezt Isten nagyon fontosnak, mert az engedelmesség kulcsa az Isten által rendelt tekintélyeknek való engedelmesség. Aki nem képes az Isten által rendelt tekintélyeknek engedelmeskedni, az Istennek sem fog tudni. Lehet kérdéses az, hogy a barátodat Isten rendelte-e melléd, de az nem, hogy gyermekként az apád Istentől rendelt tekintély-e fölötted.

Amikor Jézus az Atyáról beszélt, abban az időben szinte mindenkinek volt atyja. Nem olyan mogorva személyek voltak, aki elől menekülnek a családtagok. Azt is meg kell viszont említeni, hogy a mi kultúránkban nem feltétlenül ugyanazt jelenti az atyaság, mint amit a Biblia szerint jelent. A bibliai atyaság semmiképpen sem basaság.

A CSALÁD IGAZGATÁSA NEM MAGÁNÜGY. AKI ANNAK TARTJA, AZ MÉG KÍVÜL VAN ISTEN ORSZÁGÁN. AZ IGE TANÍTÁSA SZERINT KELL NEVELNI GYERMEKEINKET, NEM INGERELVE ŐKET, HANEM ÚGY, HOGY ÉLVEZETES LEGYEN A TÁRSASÁGUNK.

Ezzel érhetjük el, hogy a gyermek jól érezze magát velünk. Isten sem dresszúráz minket állandóan, hanem ad egy szabadságot, amin belül önállóan dönthetünk. Hamar megtanulja egy keresztény, hogy jó az Isten által megszabott kereteken belül maradni.

„Ti is atyák ne ingereljétek gyermekeiteket, hanem neveljétek azokat az Úr tanítása és intése szerint.”

A neveléssel kapcsolatos parancs nem úgy kezdődik, hogy „ti pedagógusok”, sem úgy, hogy „ti anyák”, ami azt jelenti, hogy a gyermekek nevelése elsősorban az atyák feladata, amit Isten számon fog kérni minden atyán. Az eredményes neveléshez szükséges, hogy jól ismerje az atya Istennek a törvényeit. A viszonosság általános törvénye természetesen ezen a területen is működik.

AZT TEGYÜK A GYERMEKÜNKKEL, AMIT SZERETNÉNK MI MAGUNK IS KAPNI ISTENTŐL.

A korrekció jó dolog; Isten azokat dorgálja meg, akiket szeret. Amennyiben eltérünk az Igétől, jogos a dorgálás, mert van lehetőségünk megismerni Isten Beszédét.

A siker nem automatikusan jön. Engedelmességben, szorosan kell járni az Úrban, nem kettős életet élve. A keresztény a hét minden napján legyen keresztény, akárhol is van. Amikor teljesül az, hogy az Ige átitatja az életedet, akkor már elvárás, hogy tanítani kell a gyermekeket. Kell dolgozni is, de meg kell találni az egyensúlyt a munkával és a családdal töltendő idő között.

A fiatalok több időt töltenek manapság a médiával, valamint az iskolában, mint amit a családban és a gyülekezetben. Ezen az arányon változtatni kell, hogy a fiatalok számára vonzó legyen a keresztény élet. Gyermekeink üdvössége, jóléte a mi felelősségünk. Ne azt lássák, hogy nincs más szórakozásunk, csak a TV és az internet!

Érdemes átgondolnunk az életritmusunkat. Ma már világi emberek is rádöbbennek, hogyan rontják el az életüket azzal, hogy nem hagynak elég időt a családjukra. Márpedig a gyermekednek helyetted senki más nem lehet az apja. Más feladataidat viszont el tudják mások is látni.

Ha valaki úgy nő fel, hogy neki az apja egy rém, vagy egy üres valaki, annak nehéz arról beszélni, hogy Isten Atya. Meg kell tanulni a gyermeket dicsérni, jutalmazni. A számonkérés során pedig figyelemmel kell lenni arra is, hogy mennyi volt a saját szülői szerep az adott esetben – adtál-e a gyermekednek segítséget abban a dologban? Fontos az is, hogy ne viselkedjen másképpen a szülő otthon, mint a gyülekezetben, máskülönben a gyermek megkérdezheti az apjától, hogy vajon a beszédének, vagy a tetteinek higgyen.

AZ ÚRTÓL ELTÁVOZOTT GYERMEKEKÉRT KELL IMÁDKOZNI AZZAL A HITTEL, HOGY AZ ÚR HELYRE TUDJA HOZNI AZT, AMIT A KÁRTEVŐ TÖNKRETETT.

A gyermekekkel már kicsi korukban is kell beszélgetni, különben később már nem lesz erre nyitott. A beszéden keresztül jut el az Ige hozzá. Jó, ha úgy nő fel a gyermek, hogy az atyjához mindig szólhat, mert ő ott van, és megvigasztalja, ha kell; segít, ha ő nem tud valamit megtenni. Elfogultan, őszintén, önzetlenül szereti, mindig jót akar neki. Ilyen a mennyei Atya is: a személyünket szereti, de a cselekedeteinkkel kritikus.

Mikor kell elkezdeni a gyermekkel a beszélgetést? Már az anyaméhben! Aki ezt teszi, annak a hangja a gyermek számára – annak világra jötte után – már ismerősen fog csengeni.

KISZÁMÍTHATÓ KÖVETELMÉNYEKET ÁLLÍTSUNK A GYERMEKEK ELÉ, MÉGPEDIG TANÍTÁSSAL EGYÜTT, NEM PEDIG ÚGY, MINT A POROSZ NEVELÉSBEN, AHOL A VAK ENGEDELMESSÉG AZ ELVÁRÁS.

A feleségek támogassák, bátorítsák a férjüket; ne fogjanak össze a gyermekkel az apa háta mögött. Védelmezzék az apai tekintélyt, akkor ők is elvárhatják majd az anyai tekintély védelmezését a férjük részéről.

ELHANGZOTT IGÉK:
János evangéliuma 4:23-24, 8: 28-29, 10:26-30, 17:4-30
Mózes II. könyve 3:13-14
Máté evangéliuma 6:9-13
Efézusbeliekhez írt levél 6:1-3
Mózes V. könyve 11:18-28
Kolossebeliekhez írt levél 3:22-24

Hrabovszki György jegyzete

http://pecs.hit.hu/az-atyasag-isten-igejenek-tukreben-dr-hack-peter/

Michael L. Brown - Menj, és többé ne kövess el bűnt - Szentségre hívás 25.

És így Jézus egyedül maradt a rémült asszonnyal, aki percekkel azelőtt még a halál szélén állt. Felegyenesedve Jézus megkérdezte őt: "Mikor pedig Jézus felegyenesedék és senkit sem láta az asszonyon kívül, monda néki: Asszony, hol vannak azok a te vádlóid? Senki sem kárhoztatott-é téged? Az pedig monda: Senki, Uram! Jézus pedig monda néki: Én sem kárhoztatlak: eredj el és többé ne vétkezzél!" (Ján. 8:10-11)

Micsoda különleges szavak!

Itt egy bűnös, aki Isten ellen vétkezett, mégsem kárhoztatja őt. Az asszony súlyosan megszegte a házastársi szövetséget, elkövetve valamit, amit az Úr gyűlöl, mégis, azonnali bűnbocsánatot nyert. Micsoda példája a "dicsekedik az irgalmasság az ítélet ellen" beteljesedésének (Jakab 2:13).

De a történet nem ér véget itt. Jézus egy komoly felszólítással küldte el az asszonyt: "eredj el és többé ne vétkezzél!" Más szavakkal: "Hagyd magad mögött a házasságtörő útjaidat és élj tisztán a hátralevő életedben. Megbocsájtom az engedetlenségedet de mostantól engedelmesnek kell lenned. A bűn idejének vége. "Igen, Isten irgalma egy megbízással jön hozzánk. Az Ő együttérzése egy szigorú paranccsal jár együtt. John Wesley szavaival: "Ez a felmentés megtérésre vezessen téged."

És mi történt volna, ha a következő reggelen ugyanezt az asszonyt újra Jézushoz hozzák a vallásos vezetők, mert újra házasságtörésen kapják? A János evangélium 5. fejezete ad útmutatást ehhez. Ott van az az ismerős történet, amely a 38 éve béna ember meggyógyításáról szól. Minden nap kihozták a Bethesda tavához, várva, hogy  az angyal megmozgassa a vizet. Mindig ha ez a szent és természetfölötti pillanat eljött, az első beteg ember, aki a tóba lépett, meggyógyult. Ennek a béna embernek szerencsétlenségére senki nem volt, aki segített volna neki, mikor a víz felzavarodott, és amíg próbált odajutni, valaki mindig megelőzte (János 5:7).

Ennek a szegény sántának kevés reménye volt, hogy valaha is meggyógyul, amíg Isten Fia meg nem jelent a színen. Meglátogatva ezt a tavat egy szombaton, Jézus ezekkel a szavakkal sokkolta ezt az embert: "Kelj fel, vedd a te nyoszolyádat és járj!" Az eredmény azonnali és teljes volt: "És azonnal meggyógyula az ember, és felvevé nyoszolyáját, és jár vala." (János 5:9) Később Jézus a templomban találva az embert újabb sokkoló szavakat mondott neki: "Ímé meggyógyultál; többé ne vétkezzél, hogy rosszabbul ne legyen dolgod!" (János 5:14) Vagy másik fordítás szerint: "Hagyd abba a bűnözést vagy valami rosszabb fog veled történni."

Többé ne vétkezzél, hagyd abba a bűnözést? Mire gondolt itt Jézus? Hogyan lehetséges egy emberi lénynek abbahagyni a bűnt? Hogyan mondhatja az Úr nekünk, hogy többé ne vétkezzünk? A házasságtörő asszony esetében világos, hogy az Úr azt mondta neki, hagyjon fel a házasságtöréssel egyszer és mindenkorra. A meggyógyított béna ember esetében lehetséges, hogy volt egy bizonyos bűn ami erre az állapotra juttatta és Jézus csak azt mondta neki, hagyjon fel azzal a bizonyos bűnnel, ha egészséges akar maradni. De ezek a szavak: többé ne vétkezz, kicsit erősek. Mire utal ez így?

Nézzük meg a házasságtörő asszonyt. Tetszett volna az Úrnak, ha megtér a házasságtörésből és felcseréli azt egy másik komoly bűnnel? Mi lett volna ha felhagy a szexuális bűnnel de elmegy és megöli az egyik embert azok közül akik iderángatták. Gondolod, hogy ez elfogadható az Úr parancsának betöltéseként: Többé ne vétkezzél? Charles Spurgeon szerint: "Jézus nem fog az Ő népével járni, csak ha elhagynak minden ismert bűnt." De hogyan lehetséges ez? Hogyan tudnak emberi lények, akár újjászületett, Szellemmel betöltekezett emberi lények, elhagyni minden bűnt?

Mielőtt megpróbálunk válaszolni a kérdésre, nézzük meg mit mond az Ige erről. Ha olyan vagy mint én, teljes szívedből tetszeni akarsz az Úrnak és nem keresel kifogásokat a bűn számára. Szereted Jézust, gyűlölöd az ördögöt és azt akarod, hogy az életed világosság legyen. Két dolgot akarsz igazán tudni: Milyen magasak Isten elvárásai (más szavakkal, mi az amit megkövetel tőlem) és hogyan tudom betölteni ezeket az elvárásokat?

Fordította: Korányi Tamás

Jób könyve 12.

1. Felélt Jób és mondta: 2. Valóban, ti vagytok ám a nép, s veletek kihal a bölcsesség! 3.Nekem is van szívem mint nektek, nem esem messze tőletek, hisz kinél nem volnának effélék? 4. Nevetségéül vagyok barátnak, ki Istent szólította s ő meghallgatta; nevetségül az igaz, a gáncstalan! 5. A balvégzetnek megvetés, a gondtalannak vélekedése szerint, készen áll, a tántorgó lábúaknak. 6. Boldogságban vannak a rablók sátrai és biztosság azoké, kik Istent haragítják, azé, ki istenét kezében hordja. 7. Azonban kérdezd csak meg a barmot, majd tanít téged, s az ég madarát, majd megjelenti neked; 8. vagy szólj a földnek, majd tanít téged, és elbeszélik neked a tenger halai. 9. Ki ne tudná mindezekből, hogy az Örökkévaló keze cselekedte ezt; 10. kinek kezében van minden élőnek a lelke, s minden ember testének a szelleme. 11. Nemde a fül vizsgálja a szavakat s az íny az ételt ízleli meg? 12. Aggastyánokban van bölcsesség, s hosszú élet: értelmesség. 13. Ő nála van bölcsesség és erő, övé tanács és értelmesség! 14. Lám, lerombol s nem építtetik föl, rázár valakire s nem nyittatik ki neki. 15. Im elrekeszt vizeket s kiszáradnak – megereszti őket s feldúlják a földet. 16. Ő nála van hatalom és üdvösség, övé a tévelygő és a megtévesztő. 17. Járatja a tanácsosokat megfosztottan s a bírákat megtébolyítja; 18. a királyok kötelékét föloldotta és reákötött övet az ő derekukra; 19. járatja a papokat megfosztottan s a szilárdakat elferdíti; 20. megvonja a biztosszavúak beszédjét s a véneknek eszét elveszi; 21. csúfot önt a nemesekre s a hatalmasoknak kötését meglazítja. 22. Feltár mély dolgokat a sötétségből s kihozza világosságra a vakhomályt. 23. Nagyra növeszti a nemzeteket s elveszíti, kiterjeszti a nemzeteket és elviszi. 24. Szívét veszi az ország népe fejeinek s eltévelyíti úttalan pusztaságban; 25. tapogatóznak sötétségben világosság nélkül, s eltévelyíti őket mint a részeget.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

Igegyűjtemény pénzügyekkel, munkával kapcsolatosan 6.

15. Kiszabadítja a nyomorgót nyomorúsága által s a szorongatás által megnyitja fülüket. 16. Kicsábít téged is a szükség szájából, tág térre, melynek helyén nincs szorongás, s a mi rászáll asztalodra, tele van zsiradékkal.

Jób 36:15-16.

1. Boldog a férfi, a ki nem járt gonoszok tanácsán, sem vétkesek útján nem állt, sem csúfolók ülésében nem ült; 2. hanem az Örökkévaló tanában telik kedve és az ő tanáról elmélkedik nappal és éjjel. 3. ”Olyan lesz, mint vízerek mellé ültetett fa, mely gyümölcsét megadja a maga idejében, és levele nem hervad el; És mindenben, a mit tesz, szerencsés lesz.

Zsoltárok 1:1-3.

1. Zsoltár Dávidtól. Az Örökkévaló a pásztorom, nincs hiányom. 2. Pázsitos réteken heverésztet engem, nyugodalmas vizekhez terelget engem. 3. Lelkemet felüdíti, vezet engem az igazság ösvényén, az ő neve kedvéért. 4. Ha járok is homálynak völgyében, nem félek bajtól, mert te vagy mellettem; botod és istápod – azok vigasztalnak engem. 5. Terítesz számomra asztalt, szorongatóimnak előtte, bekened olajjal fejemet, serlegem telistele. 6. Csupa jóság és szeretet követnek engem éltem minden napjaiban, és ülök az Örökkévaló házában hosszú életen át.

Zsoltárok 23.

4. Mondjátok nagynak az Örökkévalót velem együtt, s hadd magasztaljuk nevét egyetemben! 5. Kerestem az Örökkévalót és meghallgatott engem, s minden félelmemből megmentett. 6. Hozzá tekintettek föl és ragyogtak, s arczuk el nem pirulhat. 7. Ez az a szegény, ki felkiáltott, s az Örökkévaló hallotta, és mind a szorongásaiból megsegítette. 8. Táborozik az Örökkévaló angyala az ő tisztelői körül, és kiszabadítja őket. 9. Érezzétek meg és lássátok, hogy jó az Örökkévaló; boldog a férfi, ki menedéket talál benne! 10. Féljétek az Örökkévalót, szentjei ti, mert nincs hiánya tisztelőinek.

Zsoltárok 34:4-10.

1. Dávidtól. Ne gerjedj föl a gonosztevők ellen, ne irígykedj azokra, kik jogtalant mívelnek. 2. Mert mint a fű gyorsan levágatnak, s mint zöld pázsit elhervadnak. 3. Bízzál az Örökkévalóban és tégy jót, lakjál az országban és járj hűség után. 4. S gyönyörködjél az Örökkévalóban, s megadja neked szíved kérelmeit. 5. Hárítsd az Örökkévalóra útadat, bízzál benne, ő majd megcselekszi; 6. majd kihozza mint a világosságot igazadat, és jogodat, mint a déli fényt.

Zsoltárok 37:1-6.

IMIT fordítás

David Yonggi Cho - Dániel könyve 48.

"11 És felháborodik a déli király, és kimegy és megütközik vele, az északi királylyal, és az nagy sokaságot állít fel, de ez a sokaság annak a kezébe adatik. 12 És a mint a sokaság elfogatott: felfuvalkodik annak szíve, és sok ezeret letipor; még sem lesz hatalmas." (11, 11-12)

Ptolemaios Philopater (i.e. 221-203) egyiptomi király, aki a IlI. Antiochussal vívott harcok során területeket vesztett, i.e. 217-ben újra hadat üzent, és egy hetvenezres sereggel vonult fel. Palesztina határán, Laphia mellett megvívott csatában Ptolemaios széjjelzúzta Antiochus erőit.

Antiochus nemcsak hatalmas seregét vesztette el, neki magának is a pusztaságban kellett elrejtőzködnie, és kis híján fogságba került. Éppen csak megúszta a halált - ahogy a 11. vers előre megmondta.

A másik oldalon, ha Egyiptom királya a Laphia mel­letti győzelem után bevonult volna Szíriába, az egész birodalmat lesöpörhette és meghódíthatta volna, ö azonban ehelyett lemészároltatta az ellenséges katonák tízezreit, majd büszkeségtől és gőgtől telve lemondott az ellenség további üldözéséről. Ennek megfelelően egy idő után Egyiptom újra csak hanyatlani kezdett. A 12. vers próféciája épp erről szól.

"Mert az északi király visszatér, és az előbbinél na­gyobb sokaságot állít, néhány esztendő múlva nagy sereggel és nagy készlettel jő bizony."

III. Antiochus viszontagságos pusztai vándorlása után végül is hazatért. Dühödten, bosszúért lihegve készült az Egyiptom elleni újabb hadjáratra. Végre eljött a rég áhított lehetőség! Ptolemaios Philopater és felesége titokzatos módon, minden érthető ok nélkül meghalt i.e. 203-ban, és egyetlen fiúk, V. Ptolemaios Epiphanes került trónra, ő azonban ekkor még csak kisgyermek volt.

Megragadva az alkalmat Szíria többször is, mint a dagály hullámai, betört Egyiptomba. A 13. versszakban olvashatjuk az erre vonatkozó próféciát.

„És azokban az időkben sokan támadnak a déli király ellen, a te néped erőszakos fiai is felkelnek, hogy beteljesítsék a látomást, de elhullanak." (11, 14)

Abban az időben Izrael Egyiptom fennhatósága alatt volt, és a Ptolemaios családból való Scopas tábornok helyőrsége védte Jeruzsálemet. Scopas szimpatizált a zsidókkal, támogatta őket a templom felújítási munkálataiban, és sok más módon is segítségükre volt.

Ennek ellenére, mikor Szíria megtámadta Egyipto­mot, sok zsidó a szíriaiak oldalán Egyiptom ellen fordult. Az volt a tervük, hogy a háborús konfliktust kihasználva lerázzák magukról az egyiptomi igát. A terv azonban kudarcba fulladt. Izraelt magatartásáért a rabló, hálátlan nemzet jelzővel bélyegezték meg. Ezt az eseményt prófétálja meg a 14. versszak.

"Mert eljő észak királya, és töltést emel és beveszi az erősített várost; és délnek seregei meg nem állanak, sem az ő válogatott népe, és semmi erő nem bír ellene állni." (11, 15)

A Scopas vezette egyiptomi sereg a Jordán felső folyásánál, Famia városa közelében szállt szembe a szíriai csapatokkal. Súlyos vereséget szenvedtek, ezért Sidon városába kellett behúzódniuk, mely az akkori kor legerősebb várának számított. A szíriaiak azonban töltéseket emeltek az egész város köré és megostromolták Sidont, mely végül elesett i.e. 199 és 198 között. Scopas megadta magát, így szíriai fennhatóság alá került Palesztina egész területe, sőt még Gáza is, épp ahogy Dániel próféciája mondja. A legjobb egyiptomi tábornokok, Eropas, Manacles és Demonius teljes erővel próbálták felszabadítani Scopast az ostromgyűrűből, de mindnyájan sikertelenül.

Róma színre lép

16 És az, a ki reátört, a maga tetszése szerint cselekszik, és senki sem lesz, a ki ellene álljon, és megállapodik a dicsõ földön, és megsemmisül az az õ kezétõl. 17 Azután maga elé tûzi, hogy bemegy az õ egész országának erejével, és békés szándékot mutat, és leányasszonyt ad néki [feleségül,] hogy megrontsa, de az nem áll meg és nem tart vele. (11,16-17)

Szíria, miután szétmorzsolta Egyiptomot, felelős­ségre vonta a zsidókat, akik korábban föllázadtak ellene, és Jeruzsálem újra III. Antiochus uralma alá került. Mikor azonban Antiochus meglátta, hogy Róma terjeszkedése Itáliából kelet felé számára is veszélyt jelent, elhatározta, békét köt Egyiptommal, nehogy a további konfliktusok veszélyeztessék országa biztonságát.

Terveit azáltal próbálta megvalósítani, hogy gyönyö­rű lányát, Kleopátrát a hétéves V. Ptolemaios Epiphaneshez adta feleségül i.e. 192-ben. Azt remélte, hogy ezen a házasságon keresztül az egyiptomi trón irányítását is kezébe veheti.  Kleopátra azonban férjével, Ptolemaiossal tartott a vitás ügyekben, így Antiochus béketerve kudarcba fulladt. Ezt a helyzetet a legapróbb részletig leírja a 17. vers próféciája.

"És fordítja orczáját a szigetekre, és sokat elfoglal; de az õ gyalázatosságának véget vet egy vezér, a mellett, hogy megfizet néki az õ gyalázatosságáért. 19 És fordítja orczáját a maga országának erõsségeire, és meghanyatlik, elesik és nem találtatik meg." (11,18-19)

Antiochus végül feladta egyiptomi terveit, és figyelmét arra a római követre fordította, aki keleti utazása során Lysimachusnál találkozót adott neki. A követ ajánlatot hozott: Antiochus hódoljon be és fizessen sarcot Rómának. Antiochus azonban dölyfös választ adott: „Ázsiának semmi dolga Rómával, és nem fog engedelmeskedni parancsainak.”

E sértő magatartás láttán Róma kereste az alkalmat, hogy bosszút álljon Antiochuson. Időközben Antiochus az egyiptomi sikereken felbuzdulva Nagy Sándor nyomdokait követve nyugat felé, Európába is hadjáratot indított. Szerette volna Görögországot uralma alá hajtani. Az európai hadjárat azonban vereséggel végződött.

A sziriai sereg támadását először Athéntől északra, Turmophynál állították meg i.e. 191-ben. Két évvel később a római konzul, Scipio által vezetett sereg újra súlyos csapást mért a szíriaiakra Magnesia városa mellett, Efézustól délkeletre a Meander folyó partján.

III. Antiochus alaposan megtépázott önbizalommal tért haza a sikertelen hadjáratból. Nem sokkal később, miközben épp egy templomot akart kifosztani Elymais tartományában egy orgyilkos végzett vele. Ezek a történelmi tények pontosan összevágnak Dá­niel próféciájának 18. és 19. verseivel.

„Ennek helyébe jön az, a ki adószedőt jártat végig az ország dicső földén, de rövid időn megrontatik, noha nem haraggal, sem viadalban." (11,20)

III. Antiochus halála után IV. Seleucos Philopater ke­rült trónra, ő behódolt Rómának, és évente többezer talentum sarcot fizetett. Hamar kimerültek azonban kincsestárai, ezért saját népére kemény adókat vetett ki, és adószedőket küldött ki a neki sarcot fizető területekre.

Seleucos egy Heliodorus nevű adófizetőt a zsidókhoz küldött, ő a jeruzsálemi templom kincseiből akarta összeszedni a szükséges összeget, de hirtelen, minden látható ok nélkül meghalt. A 20. versszak pontosan erről beszél.

Jób könyve 11.

1. Felelt a Náamabeli Czófár és mondta: 2. Szavak bőségére ne legyen felelet, avagy az ajkak emberének legyen igaza? 3. Fecsegésed férfiakat hallgattasson el? Gúnyolódtál s ne legyen, ki rád pirít? 4. Azt mondod: Tiszta a tanom, szeplőtlen vagyok szemeid előtt! 5. Azonban vajha beszélne az Isten s nyitná fel ajkait veled szemben, 6. hogy jelentse meg neked a bölcsesség rejtelmeit mert kétszereset ér valódi tudásra nézve – s tudd meg, hogy elenged neked Isten a bűnödből. 7. Istent kikutatni eléred-e, avagy a Mindenhatónak végéig elérsz-e? 8. Egek magasságai – mit tehetsz? Mélyebb az alvilágnál mit tudhatsz meg? 9. Hosszabb a földnél mérete és szélesebb a tengernél. 10. Ha elvonul és bezár és gyűlést tart – ki utasíthatja vissza? 11. Mert ő ismeri a hamisság embereit, látta a jogtalanságot, pedig nem is ügyel. 12. Hisz üres férfi is eszessé válik, s vadszamár vemhe emberré szülemedik. 13. Ha te irányítod szívedet s feléje terjeszted kezeidet – 14. ha igaztalanság van kezedben távolítsd el, s ne lakoztass sátraidban jogtalanságot – 15. bizony akkor felemelheted arczodat mocsoktalanul és szilárd leszel s nem kell félned; 16. bizony te elfelejted a szenvedést, mint elfolyt vizekre emlékszel reá. 17. S délnél fényesebben kél a földi lét, ha borulat van, olyan az mint a reggel. 18. És bízhatsz, mert van remény; körülfigyelsz – bizton fekszel le; 19. heversz; és nincs a ki fölijesztene és sokan fognak neked hízelegni. 20. De a gonoszok szemei elepednek, menekvés elveszett számukra, reményük pedig: léleknek kilehelése.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

Joyce Meyer - Találd meg a valódi önmagad és töltsd be elhívásodat 25.

Ne készíts kis terveket

"Bölcsesség által építtetik a ház, és értelemmel erősíttetik meg. És tudomány által telnek meg a kamarák minden drága és gyönyörűséges marhával." Példabeszédek 24:3-4.

Remélem, van egy álom, egy terv a szívedben, ami sokkal nagyobb, mint az a valóság, amiben most élsz. Az Efézus 3:20. azt mondja, hogy Isten véghetetlen bőséggel mindeneket megcselekedhetik, feljebb hogynem mint kérjük vagy elgondoljuk. Ha azt mondjuk, hogy nem gondolunk semmire, nem reménykedünk semmi nagy dologban vagy nincs szükségünk semmire, csak becsapjuk magunkat. Nagyban kell gondolkodnunk, nagy dolgokra kell vágynunk és nagy dolgokat kell kérnünk.

Azt mondom, hogy inkább sokat kérek Istentől és annak a felét megkapom, mint kicsit kérjek, és csak annyit kapjak. De ne feledd, hogy nem vall bölcs gondolkodásra, ha csak nagyokat gondolsz, álmodsz vagy kérsz, de nem tudatosítod magadban, hogy a sikeres vállalkozást mindig bölcs tervezésnek kell megelőznie.

A jövőről szőtt álmok csak lehetőségek, nem eredmények; a lehetőség megvan bennük, de csak akkor vezetnek eredményre, ha megtesszük a magunkét.

Ha látsz egy huszonéves, aranyérmes olimpiai bajnok atlétát, tisztában vagy azzal, hogy hosszú éveken át dolgozott keményen az eredményért, míg a kortársai élték az életüket. Lehet, hogy nem volt annyi szórakozásban része, de kibontakoztatta a benne rejlő lehetőséget. Ezzel elért valamit, ami élete hátralevő részére örömöt és megelégedettséget jelent majd számára.

Sok ember akar gyors megoldást találni minden problémára. Csak olyan dolgokat akarnak csinálni, ami az adott pillanatban örömöt okoz nekik. Nem hajlandók beruházni a jövőbe.

Ne csak azért szállj be a versenybe, hogy ott legyél – úgy fuss, hogy elvedd a jutalmad. (I Korinthus 9:24-25)

Mindenkinek az életében ott az aranybánya, csak ki kell bányásznunk az aranyat. Légy hajlandó mélyre ásni, közben ne azzal foglalkozz, hogy mi a jó vagy kényelmes neked. Ha leásol a szellemed legmélyére, olyan erőre bukkansz, amiről nem is álmodtál.

Amikor Isten elhívott a szolgálatra, mindennél jobban szerettem volna betölteni ezt az elhívást. Azt se tudtam, hol fogjak neki a munkának, vagy hogyan fogom befejezni a feladatot. Ahogy Isten ötleteket adott nekem és ajtókat nyitott meg előttem a szolgálatomban, úgy léptem ki hitben. Minden alkalommal erőt, bölcsességet és képességet adott nekem ahhoz, hogy sikeres legyek. Olyan tartalékokra tettem szert, amelyek létezéséről korábban fogalmam sem volt, de Isten már tudta, mit helyezett belém valamikor réges-régen.

Ha ránézel egy feladatra, azt gondolod, nem vagy képes arra, hogy megoldd. Ez természetes reakció akkor, ha magunkra nézünk, nem Istenre.

Amikor az Úr elhívta Józsuét, hogy álljon Mózes helyére és vezesse Izrael népét az Ígéret Földjére, így szólt. „…amiképpen Mózessel vele voltam, teveled is veled leszek; el nem hagylak téged, sem el nem maradok tőled” (Józsué 1:5).

Ha Isten azt ígéri, velünk lesz, - akkor úgy lesz - és semmi másra nem lesz szükségünk. Az Ő ereje a mi erőtlenségünkben lesz teljessé. (2 Korinthus 12:9). Bármi hiányzik a testi emberből, a szellemi ember megkapja azt. A szellemből elvehetjük mindazt, ami kell nekünk.

Fordította: Berényi Irén

Jób könyve 10.

1. Megundorodott lelkem életemtől, nekieresztem majd panaszomat, hadd beszélek lelkem keservében. 2. Megmondom Istennek: Ne kárhoztass engem, tudasd velem, mi miatt pörölsz velem! 3. Illik-e hozzád, hogy nyomorgatsz, hogy megveted kezeid szerzeményét, míg a gonoszok tanácsa fölött fényt árasztasz? 4. Testi szemeid vannak-e neked, avagy mint halandó lát, úgy látsz-e? 5. Mint halandó napjai, olyanok-e napjaid, avagy éveid, mint férfi napjai, 6.hogy keresgéled bűnömet és vétkem után kutatsz, 7. noha tudod, hogy nem vagyok bűnös s nincs, ki kezedből menthet? 8. Kezeid alakítottak engem és elkészítettek egyaránt köröskörül – és megsemmisítnél? 9. Gondolj csak rá, hogy mint agyagot készítettél te engem, s porba térítsz engem vissza? 10. Nemde mint a tejet kiöntöttél engem s mint a sajtot összefolyattál; 11. bőrbe és húsba öltöztettél és csontokkal meg inakkal átszőttél; 12. életet és szeretetet míveltél velem s gondviselésed megőrizte szellememet. 13. De ezeket tartogattad szívedben, tudom, hogy ez volt benned: 14. ha vétkezem, megvigyázol engem és bűnöm alól föl nem mentesz. 15. Ha gonosz vagyok, jaj nekem; s ha igaz vagyok, föl nem emelhetem fejemet, jóllakva szégyennel és eltelve nyomorommal. 16. S ha magasra emelkednék, mint fenevadra vadásznál rám, s ismételve csodálatosan bánnál velem; 17. megújítanád tanúidat ellenem, sokszor tanúsítanád haragodat velem szemben: egymást felváltó hadak ellenem! 18. S miért hoztál ki engem az anyaméhből? kimúltam volna s szem nem látna engem; 19. mintha nem lettem volna, olyan volnék, a méhből a sírba vitettem volna. 20. Nemde kevesek a napjaim, hagyj föl tehát; fordulj el tőlem, hogy földerülhessek egy keveset! 21. Mielőtt elmennék, hogy ne térjek vissza, sötétségnek és vakhomálynak országába, 22. országba, mely borús mint a homály, vakhomály, rend nélkül s fénylik – mint homály.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

Táncos flashmobbal hívták fel a figyelmet a család fontosságára

David Wilkerson - Már tanítóknak kellene lennünk 3.

Kik ezek a szolgálattevők?

Ők azok a tanítók, akikről Mózes beszél, és akiket a zsidó levél írója is megemlít. Pál is beszél róluk, "élő levélnek" nevezi őket. Ahogy Ézsaiás kijelentette, ezek a tanítók nem lesznek többé elrejtve, hanem előállnak, hogy mindenki lássa őket.

Ilyen tanítók talán még soha nem álltak a szószéken. Talán soha nem tanítottak órán vagy egy otthoni Bibliatanulmányozáson. Lehet, hogy egyáltalán nincsenek is szónoki képességeik. Amivel rendelkeznek, az a harcokban megszerzett hitük, amely kitartott minden próbatétel és szenvedés során.

Most sok ezek közül a tanítók közül saját szenvedéseivel van elfoglalva. Sokan egész nap csapások alatt állnak, végeláthatatlan fájdalmat és próbatételt élnek át. De ezek a szolgák győztesek. Az elkeseredés és csüggedés szürke mocsarából erőteljes hittel emelkednek ki. Hogyan lehetséges ez? Ezek a szolgák naponta legyőzik az ellenséget a hitükkel, amelyet Isten ígéreteivel együtt alkalmaznak.

Ezek az emberek akár könyvet is írhatnának arról, amit elszenvedtek. És mindeközben nem estek pánikba. Sőt, továbbléptek egy belső reménységgel, az Úrba vetett bizalmukkal még erősebbé váltak. Nézzük át az alábbi erőteljes példákat:

- Az egyik tanító egy Istennek elkötelezett nő, aki kínzó nehézségeket él át. Minden nap az a szomorú feladat várja, hogy ellássa értelmi fogyatékos fiát és tébolyodott idős anyósát. Ez a nő állandóan résen kell, hogy legyen, mert bármelyikük elszökhet vagy felgyújthatja a házat. Elmondta, hogy mennyire elfárad néha, azt fontolgatva, hogy vajon kihúzza-e másnapig. Ami naponta megtartja őt, az az, hogy imádkozik. Ez a nő elsőkézből tudja, hogy hogyan menjen Isten kegyelmének trónja elé, hogy irgalmat találjon a szüksége idején. Arról ír, hogy a Szent Szellemtől kap hatalmas mértékű erőt és vigasztalást. És így, a példáján keresztül másokat tanít, hogy hogyan győzzenek a nehézségek közepette.

- Ismerek egy istenfélő pásztort, aki szívátültetésre vár. Az állapota miatt fizikailag nem képes prédikálni. Nincs munkája vagy bármilyen biztos bevétele és a szívgyógyszere nagyon drága. Az egészsége szempontjából egy sétáló időzített bomba. Azonban ez a pásztor Isten rejtett tanítóinak egyike, akiket az Úr előhozott, hogy mindenki láthassa. Valamikor visszavonultságban élt, de most példa azok számára, akik körülveszik. Az aggódó családtagok hite időről időre megerősödik, ahogy látját bizalmát az Úrban nap mint nap. Én egy szolgálattevő házaspártól hallottam róla, akik ismerik őt és látták megingathatatlan hitét. Időnként ez a nagyszerű ember úgy érzi, hogy nincs szolgálata. De valójában ismeretlen emberek tömegeit tanítja, akiknek szüksége van arra, hogy Isten hűségéről halljanak a szenvedéseik közepette.

Te is egy vagy Isten élő apostoli levelei közül, akit a körülötted levők ismernek és olvasnak.

Kedves szent, a kérdésem hozzád a következő: Mit mond az életed a körülötted levőknek? Milyen olvasmány életed könyve?

Megindít az a sok bizonyság, ami az irodánkba érkezik. Olyan szolgálattevőkről olvasunk, akik reménnyel vannak eltelve miközben elveszítették munkájukat, békességük van a fizikai betegségek alatt, bátrak a végtelen szenvedés ellenére. És egy közös mindannyiukban: Imádkoznak.

Ők tanítók, élő apostoli levelek, Isten szerelmes levelei a reménytelen világnak. Azért váltak ilyenné, mert folyamatos közösségük van az Úrral minden próbatétel és küzdelem alatt. Teljesen megbíznak Jézusban, hogy megújítja erejüket a folytatáshoz. Teljesen a Szent Szellem irányítása alatt állnak. Folyamatosan Isten trónja elé járulnak kegyelemért a szükségük idején.

Kérdezlek: A nehéz időkben tanító vagy-e, szolgálsz-e személyes példáddal másoknak? Lehetetlen megtartani a hitet anélkül, hogy bátran a trón elé ne járulnál imádságban mindazért, amire szükséged van. Sürgetlek, hogy naponta menj az Úr elé azért a kegyelemért, amire szükséged van. Elő fog téged is hívni, mint tanítóinak egyikét!

Jób könyve 9.

1. Felelt Jób és mondta: 2. Valóban tudom, hogy így van; miképpen is igazulhat Istennel szemben a halandó? 3. Ha kíván pörölni vele, nem felel neki egyre sem ezer közül. 4. Szívre bölcs, erőre hatalmas! Ki keményítette meg magát ellene és sértetlen maradt? 5. A ki hegyeket mozdít el, s nem is tudják, a melyeket felforgatott haragjában; 6. a ki megreszketteti a földet a helyéről, hogy oszlopai megrendülnek; 7. a ki szól a napnak s nem ragyog fel, s a csillagokra pecsétet tesz; 8. kiterjeszti az eget egymagában s lépdel a tenger magaslatain; 9. teremti a gönczölszekerét, az óriont s a fiastyúkot meg a Délnek kamaráit; 10. a ki nagyokat tesz kikutathatatlanúl, csodásokat, úgy hogy számuk sincsen: 11. lám, elvonul mellettem s nem látom, elhalad s nem veszem észre; 12. ha kit elragad, ki utasítaná vissza, ki szólna hozzá mit mívelsz? 13. Isten nem fordítja el haragját, alatta legörnyedtek Ráháb segítői; 14. hát még hogy felelnék én neki, választanám szavaimat vele szemben! 15. A ki, ha igazam volna, nem felelnék, az én bírámhoz könyörögnék. 16. Ha szólítanám s felelne nekem, nem hinném, hogy figyel szavamra. 17. A ki viharban rám rohan, hogy sebeimet sokasítsa ok nélkül. 18. Nem enged lélegzetet vennem, hanem jóllakat keserűségekkel. 19. Ha erőn fordul meg: íme a hatalmas, és ha ítéleten: ki idéz meg engem? 20. Ha igazam volna, szájam ítélne el engem; gáncstalan vagyok, fonákká tesz engem. 21. Gáncstalan vagyok, nem ismerem lelkemet, megvetem életemet! 22. Egyre megy; azért azt mondom: Gáncstalant és gonoszt semmisít ő meg. 23. Ha hirtelen öl az ostor, az ártatlanok elcsüggedésén gúnyolódik. 24. Az ország gonoszok kezébe adatott; bíráinak arczát eltakarja, ha ő nem, ugyan kicsoda? 25. Napjaim pedig gyorsabbak voltak a futárnál, eliramodtak, nem láttak jót. 26. Tovavonultak akár gyékényhajók, mint sas lecsap az étkére. 27. Ha azt mondtam, hadd felejtem el panaszomat, hagyom abba bánatos arczomat s hadd derülök fel: 28. megfélemedtem mind a fájdalmaimtól, tudtam, hogy nem fogsz engem ártatlannak mondani. 29. Nekem bűnösnek kell lennem – minek fáradozzam hát hiába? 30. Ha megmosakodnám hóvízben s lúggal tisztítanám kezeimet: 31. akkor a verembe mártanál engem, hogy megutálnának ruháim. 32. Mert nem ember ő mint én, bogy felelhetnék neki, hogy együtt mehetnénk be ítéletre. 33. Nem létezik, ki közöttünk dönt, ki rá tenné kezét mindkettőnkre. 34. Távolítsa el rólam vesszejét, s rettentése ne ijesszen engem: 35. majd beszélnék s nem félnék tőle, mert nem olyan vagyok én magamban.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

Volt homoszexuálisok, akik megszabadultak - 2. rész (magyar felirattal)

A jobb alsó sarokban látható "fogaskerékre" kattintva lehet a feliratot beállítani.

Németh Sándor - Hogyan védekezzünk az igézés ellen? 4.

Az igézés harmadik elemeként még az okkultizmust is el akarták fogadtatni a galátziabeliekkel. Arra bátorították őket, hogy vegyítsék vele a keresztény igazságokat. „Most azonban, hogy megismertétek az Istent, sőt hogy megismert titeket az Isten, miként tértek vissza ismét az erőtlen és gyarló elemekhez, amelyeknek megint újból szolgálni akartok? Megtartjátok a napokat és hónapokat és időket, meg az esztendőket. Féltelek titeket, hogy hiába fáradoztam körülte­tek" (Gal 4,9)

Az ördög a hittől való elszakításra nem minden esetben a nyílt ateizmust és materializmust alkalmazza. Először az evangéliumot hamisítja meg tévtanítók által, majd becsempészi a vallásos ritualizmust és az okkultizmust az egyházba. A galátziabelieket asztrológiával fertőzték meg. A Biblia az okkultizmusnak minden változatát bűnnek ítéli. Akik okkultizmussal foglalkoznak, beszennyezik és megkötözik a szellemüket, és megszomorítják a Szent Lelket.

A karizmatikus keresztény egyházban az ún. familiáris szellemek „tevékenységével" elég gyakran találkozni. Ez a szellem utánozza ugyanis a legmegtévesztőbben a Szent Lélek működését, elsősorban a tudomány és bölcsesség beszédét, és a szellemek megítélésének ajándékát. Familiáris szellem teszi képessé az embereket látnokságra, jövendőmondásra, miközben természetfölötti érzékenységet munkál ki az emberekben, akik ezáltal képesek kontrollálni, és erős elnyomás alatt tartani másokat. Az ilyen szellemek nagyon gyakran a megtérésük előtt keleti misztikával foglalkozó emberekben vannak jelen. A különböző keleti meditációk célja, hogy az embert bizonyos önfegyelmező és összpontosító gyakorlatokon keresztül a természetfölötti jelenlétébe vezesse. Ha azonban az ember csak pusztán a természetfölöttit akarja megragadni, akkor kiteszi magát annak a veszélynek, hogy egyáltalán nem a Szent Lélekkel, hanem a szellemvilág legalacsonyabb szintjével, a démonokkal, vagy az ezek fölött lévő gonoszság szellemeivel, vagy éppen a sötétség legmagasabb régiójához tartozó gonosz angyalokkal kerülhet kapcsolatba. Elfogadom, amikor emberek azt mondják, hogy az agykontroll, a jóga vagy a transzcendentális meditáció segítségével szellemi élményben volt részük, mivel a Biblia azt mondja, hogy a természetfölötti egy része jelen van a föld atmoszférájában. Ha valaki ilyen praktikák segítségével a tudati szintről szellemi szintre lép át, találkozhat a természetfölöttivel, de nem a Szent Lélekkel és Isten országával.

A keresztény elmélkedés tárgya és célja soha nem egy misztikus állapot keresése, hanem minden esetben az Ige. A Szent Lélek jelenlétét ugyanis mindig Isten Igéje közvetíti. Amikor Gábriel angyal kijelentést adott Máriának Isten Igéjéből, Mária forgatta azokat a szívében. Egyesek az okkult meditációkat azzal védik, hogy azok művelői igen erkölcsös emberek. Ebben van némi igazság. Az emberek bűnös életmódjuk során ugyanis a szellemvilág legalacsonyabb szintjén levő démonaival kerülnek kapcsolatba. (Szexuális eltévelyedések, alkohol, kábítószer, agresszivitás, stb.) Az okkult elmélkedések által viszont magasabb szinten álló szellemi lényekkel „randevúznak". Ezek az ember erkölcsi területét nem pusztítják ugyan el, de sokkal súlyosabb megkötözöttségbe vezetik. Minél magasabb szinten találkozik valaki a gonosz szellemvilággal, annál inkább elveszíti a képességét arra, hogy higgyen az evangéliumban, Jézus Krisztus halálában és feltámadásában.

Az okkult praktikák és a keleti vallások gyors és „mély" megoldást kínálnak, aminek népszerűségét sajnálatosan elősegíti az Európában tapasztalható kiábrándulás a kereszténységből. Ezért akik az okkultizmusban megtapasztalt kudarcaik után keresik Istent, sokkal hátrányosabb helyzetben vannak azokhoz képest, akik pusztán erkölcsi bűnökkel megterhelve teszik azt. Nem véletlen, hogy Isten az okkultizmus bűnével kapcsolatban fejezte ki a leghatározottabb véleményét: utálatossá válik minden ember, aki ezeket gyakorolja. Az okkultizmus tulajdonképpen a három első parancsolat megszegését jelenti. Az okkultizmus mostani reneszánszának az a fő célja, hogy sok antikrisztusi embert produkáljon. Feltételezhető, hogy a kereszténység és az okkultizmus összevegyítése után az Isten Igéjétől elszakadt emberek olyan erővel fognak rendelkezni, amellyel a keresztény hívők jelentős része ugyanolyan tanácstalanul szembesül majd, mint a század első felében. A keresztény egyháznak nem csak a farizeusok megtévesztésével, hanem okkult emberek és szervezetek praktikáival is szembe kell nézniük. Pál apostol Timótheusnak írt levelében utal arra, hogy az utolsó időkben is lesznek Jannesek és Jambresek, akik megtagadják a kereszténység erejét és csak a látszatát tartják meg. Ők azok, akik szellemi erővel, „titkos mesterségükkel" ellene fognak állni a Szent Lélek működésének:. Péter és Júdás apostolok, valamint Jézus a Jelenések könyvében felhívják a figyelmet a Bálámok tevékenységére, akik ördögi tudományukat akarják felhasználni, hogy Isten népét átok alá vigyék.

A magvető példázatából tudjuk, hogy az ördög egyik fontos célja az, hogy Isten Igéjét „kikapja" az emberek szívéből. Magyarországon is működnek olyan okkult szervezetek, amelyeknek egyedüli célja az, hogy igézéssel, hipnotizálással, távszuggerálássál, a parapszichológia tárgykörébe tartozó praktikákkal elszakítsák a hívőket a Szent Lélektől és kitöröljék az Igét a szívükből és elméjükből.

Forrás: Hit Infó, 1993.december 22.

Jób könyve 8.

1. Felelt a Súachbeli Bildád és mondta: 2. Meddig beszélsz efféléket? hatalmas szél szádnak mondásai! 3. Vajjon Isten jogot ferdít-e, avagy igazságot ferdít-e a Mindenható? 4. Ha fiaid vétkeztek ellene, odabocsátotta őket bűnük kezébe. 5. Ha te keresve fordulnál Istenhez s a Mindenhatóhoz könyörögnél; 6. ha tiszta és egyenes vagy: bizony most virrasztana feletted s békét adna igazságos hajlékodnak; 7. s ha csekély volt múltad, a te jövőd felette nagy lesz. 8.Mert kérdezd csak az előbbi nemzedéket s figyelj őseik kutatására; 9. mert mi tegnapiak vagyunk és nincs tudomásunk, mert árnyék napjaink a földön! 10. Nemde ők oktatnak majd téged, megmondják neked és szivökből fakasztanak szavakat: 11. Magasra nő-e a sás mocsár nélkül, nagyra-e a káka víz híján? 12. Még rügyében van, le nem szakítható, és minden fűnél előbb szárad el. 13. Ilyenek az útjai mind az Istenről feledkezőknek s az istentelennek reménye elvész. 14. A kinek megszakad a bizodalma és pókháló a menedéke; 15. rátámaszkodik házára, de meg nem áll, hozzá kapaszkodik, de nem marad meg. 16. Nedvében álló ő a nap előtt, s kertjén túl tejed a hajtása; 17. kőhalmon fonódnak össze gyökerei, kőházat szemel ki magának. 18. Ha kipusztítják helyéből, megtagadja őt: nem láttalak! 19. Lám, az az útjának a vígsága s a porból mások sarjadnak ki. 20. Lám, Isten nem veti még a gáncstalant s nem fogja kézen a gonosztevőket. 21. A míg nevetéssel tölti szájadat s ajkaidat rivalgással, 22. gyűlölőid szégyent öltenek, s nincs meg a gonoszoknak sátra.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

Michael L. Brown - Menj, és többé ne kövess el bűnt - Szentségre hívás 24.

Menj és többet ne vétkezz: Mit mond a Biblia?

"Uram, kicsoda tartózkodhatik sátorodban, kicsoda lakozhatik szent hegyeden? A ki tökéletességben jár, igazságot cselekszik, és igazat szól az ő szívében. Nem rágalmaz nyelvével; nem tesz rosszat felebarátjának, és nem szerez gyalázatot rokonainak. A megbélyegzett útálatos az ő szemeiben, de az Urat félőket tiszteli: a ki kárára esküszik, és meg nem változtatja. Pénzét nem adja uzsorára, és nem vesz el ajándékot az ártatlan ellen. A ki ezeket cselekszi, nem rendül meg soha örökké. (Zsolt 15:1-5)

"Hithű keresztényeknek fel kell ismerniük, hogy Isten legfőbb vágya és elvárása felénk, a folyamatos törekvés a szent életre, az Ő szentségének visszatükrözése, "Legyetek szentek, mert én szent vagyok." Herbert Lockyer Sr.

"Ne mondd, hogy királyi vér folyik az ereidben és Istentől születtél, csak ha bizonyítani tudod a származásodat azzal, hogy szentségre törekszel." William Gurnall


Mindnyájan jól ismerjük a házasságtörő asszony történetét a János 8-ban. A drámai eseményt szemléletesen tárja elénk az írás. Korán reggel van és Jézus a templomban tanít, hallgatókkal körülvéve, akik csüggenek minden szaván. Hirtelen feltűnik egy csapat vallásos vezető, egy asszonyt rángatva magukkal akit házasságtörésen kaptak. Ezek az emberek erre a lehetőségre vártak, tökéletes alkalom, hogy Jézust csapdába csalják. "Mester", - kérdezték, - "ez az asszony tetten kapatott, mint házasságtörő. A törvényben pedig megparancsolta nékünk Mózes, hogy az ilyenek köveztessenek meg: te azért mit mondasz?" (Ján. 8:5,6)

Merne e Jézus ellentmondani Mózes törvényének azzal, hogy megszánja ezt az asszonyt? Vagy ellentmond a saját gyakorlatának, hogy irgalmat gyakorol a bűnösök felé, és inkább az Írást támogatja? Bármit is tesz, mi nyerünk, Ő veszít.

"Jézus pedig lehajolván, az ujjával ír vala a földre. De mikor szorgalmazva kérdezék őt, felegyenesedve monda nékik: A ki közületek nem bűnös, az vesse rá először a követ. És újra lehajolván, írt vala a földre.(Ján. 6b-8)

Milyen csodálatos válasz! Az Úr egy pillanat alatt megfordította a helyzetet. Többé már nem Ő volt kínos helyzetben. Az ellenfél volt abban. Pedig azt hitték, most megfogták Őt.

Tudták, hogy csak két lehetséges válasz közül választhat Jézus, és bármelyiket választja, az katasztrófa lesz a szolgálata számára. És nem utasíthatja el a kérdésüket. Ez egy nyilvános találkozás volt és Jézusnak cselekednie kellett. Mit tett tehát Ő? Talált egy harmadik választ a kérdésre, és ez Jézus ellenfeleinek volt katasztrófa: "A ki közületek nem bűnös, az vesse rá először a követ." Hirtelen hogy megváltozott minden.

És mi volt, amit Jézus a földre írt? Bár tudnánk! Csodálatos lenne elolvasni. (Nyilvánvalóan nem tudhatjuk és egyértelmű, hogy Isten nem akart bepillantást adni ebbe a titokba. De legtöbbünk nem tud ellenállni, hogy megossza a feltételezéseit. Néhány a legérdekesebb elképzelésekből: a tíz parancsolatot írta le; nők neveit írta le, akikkel a vallásos vezetők vétkeztek; egy kérdést írt le: "hol a férfi?") Bármit is írt, a hatás drámai volt. "Azok pedig ezt hallván és a lelkiismeret által vádoltatván, egymásután kimenének a vénektől kezdve mind az utolsóig; és egyedül Jézus maradt vala és az asszony a középen állva." Lesújtotta őket a saját lelkiismeretük, kárhoztatni akarták ezt a hölgyet a bűne miatt, holott ők is mind bűnösök voltak.

Fordította: Korányi Tamás

Ruff Tibor - Fundamentalizmus(ok) 5.

A keresztény fundamentalizmust illetően azonban fel lehet még vetni: tartalmilag po­zitív volta mellett nem mindegy, hogy az alapokhoz (a Szentíráshoz) való visszatérést milyen módon igyekszik megvalósítani. Ugyanis józan és kritikus világiak és keresztények egyaránt rajtakapják e mozgalom képviselőit, hogy visszatérési programjukat átgondolatlanul, szektás, merev, törvénykező vagy bezárkózó mentalitással igyekeznek megvalósítani, ami végső soron éppen ellentétes az Újszövetség szellemével és egyes tanításaival.

A keresztény fundamentalizmust az teheti negatív fundamentalizmussá, ha nem veszi figyelembe azt a - szintén fundamentális - keresztény tanítást, mely szerint „a betű öl, a Szellem az, ami megelevenít". E jelenség minden fundamentalista mozgalom fő csapdája, amelyre - az egyébként fundamentalista zsidó! - Jézus gyakorta felhívta a figyelmet. Minden ilyen visszatérési törekvés ugyanis az Írások teljesítését teszi meg fő céljává (s ez helyes is!), de eközben a betű követése által gyakran elszakad a betűket egykoron ihletett Szellem követésétől. Ez következett be a Jézus korabeli zsidó fundamentalista irányzatok egy részénél is. 

A modernista „keresztény” teológusok válasza e problémára az, hogy a betűt szembeállítják a Szellemmel, és az Írások érvényének megtagadása által vélik megtalálni a Szellemet. Ez éppoly rossz megoldás, mint a betű tisztelete a Szellem nélkül. Jézus, Péter, Pál és a többi zsidó keresztények nem tekintették érvénytelennek a Törvényt, hanem egész életükben hűségesen megtartották. Az a teológia, amely szerint az újszövetségi írások megtagadnák a Törvény és az Ószövetség érvényességét, egész egyszerűen hamis, bele- és félremagyarázáson alapul, az Újszövetség szövegéből nem bizonyítható - ellenkezője viszont annál inkább. A szövegek és a Szellem szembekerülése a fundamentalista mozgalmaknál ugyanis nem a szövegek, hanem az emberek hibájából adódik. Mivel az Írásokat az örökkévaló és tökéletes Szellem hozta létre, az Írások is örökkévaló és tökéletes művek, s a kettő minden részletében teljes egységben van. A visszatérés igényét szorgalmazóknak tehát ügyelniük kell arra, hogy visszatérésük az alapokhoz Szellemben történjék. A dolgokat mindig csak részleteiben látni tudó embertől ez nagy alázatot és a Szent Szellemnek való őszinte alávetettséget igényel. Ami a keresztényeket illeti, e tekintetben vigyázniuk kell arra, hogy az Írások ismerete ne rideg és kemény törvénykezést s azáltal merevséget, örömtelenséget, depressziót és végül gyűlöletet, emberek megvetését, bezárkózást vagy kevélységet váltson ki. Ügyelniük kell arra, hogy a világ felé irányuló szolgálatuk során mélyen és Szellemben gondolják át a világban felvetődő problémákat, s ne adjanak azokra sematikus és felszínes válaszokat néhány éppen eszükbe jutó, első kézből kínálkozó igehely
segítségével. Jézus ugyanis sohasem tett így - a vele szemben érvelő farizeusok azonban annál inkább. Az Ige „nehéz ételéhez” fogyasszuk a Szellem új borát: mindig örüljünk, szeretetben járjunk - nemcsak egymás, hanem a világiak irányában is.

Forrás: Új Exodus Magazin, 8. évf. 1. sz. / 1996.

Jób könyve 7.

1. Nemde szolgálati ideje van a halandónak a földön, és mint a béres napjai olyanok a napjai! 2. Mint rabszolga, ki liheg árnyék után, s mint a zsoldos, ki reményli munkabérét: 3. úgy kaptam én örökbe bajnak hónapjait és szenvedésnek éjszakáit rendelték nekem. 4. Ha lefeküdtem, azt mondom: mikor kelek fel, és nyúlik az este és jóllakom a hánykódással szürkületig. 5. Magára öltött húsom férget és porgöröngyöt, bőröm felfakadt s megevesedett. 6. Napjaim gyorsabbak a vetélőnél, s remény nélkül enyésztek el. 7. Gondolj rá, hogy lehelet az életem, jót nem fog többé látni a szemem; 8. nem pillant meg engem nézőm szeme, szemeid rajtam vannak, de nem vagyok. 9. Felhő elenyészett és eltűnt: úgy ki alvilágba száll, nem jöhet fel, 10. nem tér vissza többé házába és nem ismer rá többé az ő helye. 11. Én sem tartóztatom számat, hadd beszélek lelkem szorultában, hadd panaszkodjam lelkem keservében! 12. Tenger vagyok-e avagy szörnyeteg, hogy őrséget vetsz reám? 13. Ha azt mondom: majd megvigasztal ágyam, panaszomat viselnem segít fekvőhelyem: 14. akkor rémítgetsz engem álmokkal és látomások által ijesztesz engem. 15. Választotta lelkem a megfulladást, a, halált inkább csontjaimnál. 16. Megvetettem: nem örökké élek; hagyj föl velem, mert lehelet a napjaim! 17. Mi a halandó, hogy nagyra tartod, s hogy reá fordítod szívedet, 18. és reá gondolsz reggelenként, perczenként megvizsgálod őt? 19. Meddig nem tekintesz el tőlem, nem eresztesz el, míg nyálam lenyelhetem? 20. Vétettem: mit cselekszem neked, emberőrző? Miért tettél engem támadásul magadnak, hogy önmagamnak terhére lettem? 21. S mit nem bocsátod meg; bűnömet s nem veszed el vétkemet? Mert most porban feküdném, keresnél engem és nem volnék.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

Hack Péter - Az Istennel járó ember harcai győzelemmel végződnek

HACK PÉTER PRÉDIKÁCIÓJÁNAK RÖVID ÖSSZEFOGLALÓJA:

Megtörténhet egy közösség életében is, és egy egyén életében is, hogy küzdelemre kényszerül, mert nem jó szemmel nézik, hogy olyan pozíciót foglal el, ami Istennek tetszik. Isten akarata az, hogy látható váljon a különbség azok között, akik szolgálják az Urat, és azok között, akik nem szolgálják.

Amikor elkészít számodra Isten egy pozíciót, amibe be akar vezetni, akkor engedelmeskedjél. Ez a siker alapja. Ne akard Istent meggyőzni arról, hogy te mit tartasz jónak. Az ördög azt akarja, hogy elszigetelt emberek legyünk, de ha mégis sikerült elérnünk valamit, akkor legyünk elzárva, hogy ne tudjunk bizonyságot tenni.

KÉRJÜK, HOGY ISTEN SEGÍTSEN NEKÜNK FELISMERNI AZ Ő AKARATÁT, ÉS TUDJUK AZT MONDANI, HOGY AZ LEGYEN MEG, NE A SAJÁTUNK.

Minden fontos döntés előtt keresnünk kell az Úr akaratát. Természetes szinten mindig van egy bizonytalanság az emberben egy-egy ilyen helyzetben, de ha valaki az Úr akaratában jár, annak minden a javára válik. Ami az Úrtól van, az mindig jó, mert Ő jó Isten, csak jót ad.

Az ember saját magát sem ismeri elég jól, és azt a területet sem, amivel kapcsolatban döntenie kell. Tudomásul kell venni azt is, hogy aki az Úr akaratában van, és sikeres lesz, annak irigyei is lesznek. A sikeres embernek fel kell készülnie a harcra.

Jósafát korában jól ment Izraelnek, ezért megjelentek az ellenségei, mégpedig óriási túlerővel. Olyanok is voltak közöttük, akikkel ők korábban jót tettek, és ez ma is így van. Ennek célja, hogy kiszorítsanak téged arról a helyről, ahová Isten helyezett. Az ördög azt akarja, hogy a keresztények láthatatlanok legyenek, legfeljebb csak kis zárt csoportokban tevékenykedjenek.

Amikor viszont győzelmeket kezdenek aratni a hívők, akkor már az ördög számára ellenségekké válnak. Egy kereszténynek minden szereplése, megmérettetése szellemi küzdelem is. Egy vizsga is ilyen. Kell készülni, de ne gondold azt, hogy csupán természetes módon képes vagy legyőzni azt, aki a sikeredet meg akarja akadályozni.

Jó dolog, ha vannak barátaid a gyülekezetben, akikkel meg tudod osztani a kihívásokban a terheidet. Nem úgy értendő ez, hogy mindenki személyes ügyeiért az egész gyülekezet imádkozzon, de jó, ha vannak olyan személyek, akiktől adott esetben közbenjárást tudsz kérni. Akinek nincsenek ilyen kapcsolatai, az igyekezzen változtatni a gyülekezet tagjaihoz való kapcsolódásán. Megtörténhet, hogy a közös ima után sem kapod meg, amit kérsz; akkor arra gondoljál, hogy az Úr még jobbat készített, mint amit kértél.

Fontos, hogy semmilyen helyzetben ne féljen egy keresztény. Mindegy, hogy kivel kerülsz konfrontációba, mert nem az a lényeg, hogy ki van ellened, hanem az, hogy ki van veled. A hit a reménylett dolgok valósága. A félelem pedig negatív hit. A félelem által leuralt ember látja önmagát elbukva.

NEM MINDEGY, HOGY A KÜZDELEMBE HOGYAN MEGYÜNK BELE. HITTEL KELL BELEMENNI! A HARCUNK AZ ÚR HARCA IS, MERT Ő NEM AKARJA, HOGY A NEKED SZÁNT POZÍCIÓT A SÁTÁN EMBERE FOGLALJA EL.

Jósafáték történetében az volt Isten vezetése, hogy úgy menjenek ki csatázni, hogy természetes szinten semmi esélyük se legyen. Ők elfogadták ezt a vezetést, és teljes mértékben az Úrra bízták magukat – hittel, félelem nélkül. A félelem gyötrelemmel jár, mert a lényege a hitetlenség. Aki fél, az nem bízik abban, hogy Isten képes őt megsegíteni.

„Megálla Jósafát, és monda: Halljátok meg szómat, Júda és Jeruzsálemben lakozók! Bízzatok az Úrban a ti Istentekben, és megerősíttettek; bízzatok az ő prófétáiban, és szerencsések lesztek!”

Nem minden ütközet végződött győzelemmel. Egy másik csatában Izrael fiai a filiszteusok ellen harcoltak. Ebben az ütközetben nem Izrael félt, hanem a filiszteusok. Önmagában viszont a hittel kilépés nem elegendő. Mi a különbség a kettő között? Milyen állapotban voltak akkor a harcolók? Az alapprobléma az volt, hogy e csata előtt züllött állapotok uralkodtak Izraelben: teljes korrupció, törvénytelenség, hamis istenek tisztelete. A Frigyládát fétisként hurcolták maguk előtt. Éli fiai, a papok gonosz dolgokat cselekedtek. Nem azzal voltak elfoglalva, hogy hogyan töltsék be az Isten iránti szolgálatukat, hanem a saját érdekükben igyekeztek előnyöket szerezni – visszaélve pozíciójukkal. Paráználkodtak a gyülekezet sátora előtt szolgáló nőkkel. Ilyen esetben a hit sem elég, a kudarc borítékolható.

A két történet egyike áll ma is előtted. Rendezzed a kapcsolatodat az Úrral, és hűséggel, tökéletes szívvel szolgáld az Urat, akkor az élet más területén is sikeres leszel. Bármilyen kihívás fog érni, az Úr harcolni fog érted, és olyan megoldásokat ad, amivel győztes leszel. A munkahelyi feladatok ellátása is vizsga, ezekkel kapcsolatban is naponta vizsgázunk, csak nem biztos, hogy azonnal megismerjük a kapott érdemjegyet.

Mik tehát a siker feltételei? Megszentelődés, és félelem nélküliség, valamint megfelelő szívbéli állapot.

AMIKOR AZ URAT SZOLGÁLJUK, NEM JÓ MOTIVÁCIÓ A VERSENGÉS; AZ, HOGY KÜLÖNBNEK LÁTTASD MAGADAT MÁSOKNÁL. JÓ VISZONT AZ, HA AZ ÚR DICSŐSÉGÉÉRT TESZEL VALAMIT.

Akkor Ő felemel téged, és vonzó lesz az életviteled más emberek előtt. Be fog teljesülni az a prófécia, hogy tíz ember kapaszkodik egy istenfélő embernek a ruhájába azt kérve, hogy vele mehessenek, mert látják, hogy velük van az Isten.

Ne saját erődben, tehetségedben, emberekben bízzál, hanem az Úrban. Nem mindegy, hogy nehéz helyzet esetén mi az első reakciód. Minden területen az Úrban bízzál, és higgyél abban, hogy az igehirdetéskor hallott törvények működnek máshol is, máskor is. Minden harcod egyben szellemi konfliktus is, ezért jó, ha vannak, akik közbenjárnak érted. Az Úr álmában is ad annak, akit szeret, de ez nem azt jelenti, hogy ne kellene megtenned a magad (sokkal kisebb) részét.

A Biblia szerint nem azé, aki akarja, sem nem azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené. Nem azt jelenti ez, hogy a győzelmet nem kell akarni, hanem azt, hogy nem az akaratod dönt, hanem Isten kegyelme. Ez esetben a sikerért rögtön Istent tudod magasztalni. Önmagadban bízva győzelem esetén önteltségbe kerülhetnél. Az a jó, ha Isten méltónak talál arra, hogy győztessé tegyen téged. Érdemes tehát minden napodat azzal a megvallással kezdeni, hogy Isten kegyelméből akarsz ma is élni.

Az Isten adta kereteken nem tudunk túllépni. A tálentumokat Isten helyezi belénk. Meg kell azokat találni, és használni is, mégpedig annak tudatában, hogy készen kaptuk azokat.

Ma is van harc, ha nincs is inkvizíció. A sátán nem örül annak, ha Isten embere kerül pozícióba. Irritálja, ha te sok emberrel tudsz kommunikálni, bizonyságot tenni. Nekünk mégis ezt kell tennünk, hogy az emberek lássák meg általunk Istent. Nabukodonozor hatalmas uralkodó létére is azt mondta Dánielnek, hogy a te Istened az egy igaz Isten. Járj hűségesen az Úrral, és akkor neked is ezt fogják mondani az emberek, mert látják, hogyan jutsz győzelemről győzelemre anélkül, hogy kevéllyé válnál, lenéznél másokat. Ez a sátánnak nem jó. El akar téged bizonytalanítani.

A HARC KIMENETELE ATTÓL FÜGG, HOGY HOGYAN ÉLSZ. AKKOR ISTEN NEM FOG MEGSZABADÍTANI, HA BŰNÖK VANNAK AZ ÉLETEDBEN. Ő FOGJA VISZONT MEGHARCOLNI A TE HARCAIDAT, HA AZ Ő IGÉJE SZERINT ÉLSZ. JÓBÓL MÉG JOBBA FOG VINNI TÉGED.

A félelemből is meg kell térni. Jóbnak is voltak félelmei, és mivel nem szállt azokkal szembe, ezért amitől rettegett, az jött el rá. Te sose lássad magadat megbukva, legyőzve. Diadal vár rád az által, Aki szeret. A tenyerén fog hordozni téged az Úr, ha Vele jársz.

ELHANGZOTT IGÉK:

Krónikák II. könyve 20:1-30, 19:4-9
Sámuel I. könyve 4:1-18, 2:12-17 és 22
Zsoltárok könyve 20:1-9, 127:1-2
Róma levél 9:16, 8:35-37
Korinthusi II. levél 3:5

2017. MÁJUS 14.

Hrabovszki György jegyzete

http://pecs.hit.hu/az-istennel-jaro-ember-harcai-gyozelemmel-vegzodnek-dr-hack-peter/

David Wilkerson - Már tanítóknak kellene lennünk 2.

Mózes ötödik könyvének 11 fejezetében Izrael népe a Jordán folyó partjánál áll, hogy az Ígéret földjére átkeljen.

Mielőtt Isten népe belépett volna Kánaán földjére, Mózes összehívta őket, hogy egy különleges üzenetet adjon át az Úrtól. Emlékezzetek, ez nem az a generáció volt, akiket engedetlenségük miatt halálra ítéltek a pusztában. Ez a generáció a hitetlenek leszármazottaiból állt. Amikor atyáik átkeltek a Vörös tengeren, ezek az emberek még fiatalok voltak csecsemőkortól húsz éves korig. Az ő gyerekeik alkották a harmadik generációt.

Mózes a figyelmeztetéseket a "középső generációnak" az alábbi szavakkal kezdte: "Magatok éltétek át, nem fiaitok; ők nem tapasztalták meg és nem élték át - okulásul - az Úrnak, a ti Isteneteknek nagyságát, kezének erejét és kinyújtott karját." (5Mózes 11:2)

Mózes tisztázta: "Az üzenet, amelyet mondok nektek, nem a gyerekeiteknek szól. Nem azokhoz szól, akik nem látták a csodákat, amelyeket ti igen. Nem azokhoz szól, akik nem élték át az Úr fegyelmezését. Nem a kipróbálatlanokhoz, akik nem tapasztalták meg Isten hatalmas erejét nehézségeik közepette."

“Az Úr azoknak szánja ezt az üzenetet, akiket komolyan megpróbált. Első kézből tapasztaltátok Isten fegyelmezését. Sok nehézségen átmentetek, nagy szabadításokat tapasztaltatok, láttátok Isten ígéreteinek beteljesedését." "Ti láttátok a saját szemetekkel az Úr hatalmas tetteit, amiket végbevitt." (11:7)

Miért akarta az Úr bevésni az Izraeliták középső generációjának eszébe ezt az üzenetet? Azért, mert a gyermekeik még soha nem látták, ahogy az Úr hatalmas dolgokat művel az ő életükben. A harmadik generáció egyszerűen nem ismerte úgy Istent, ahogy a szüleik. Az Úr tehát most ezt mondta a szülőknek:

“Nézzétek meg, hol vagytok most, az Ígéret Földjének szélén. Kémeitek azt jelentették, hogy óriási ellenség lakja a földet, hatalmas falakkal védve városait. Értitek már? A gyermekeitek előtt olyan harc áll, amelyet ti soha nem tapasztaltatok. Olyan kísértésekkel kell szembenézniük, amelyeket el sem tudtok képzelni. Hatalmas próbatételek állnak előttük. Ők nincsenek készen a harcra úgy, mint ti."

“A gyermekeiteknek tanítókra lesz szükségük, mert a hitük nem állta még ki a tűzpróbát. Ti lesztek a tanítóik. Röviden, az életetek és a hitetek állnak példaként az ő generációjuk számára. Mindemellett arra hívtalak el titeket, hogy minden elkövetkező generáció számára tanítók legyetek, bárki számára, akinek bizonytalan vagy megalapozatlan a hite."

“Véssétek szívetekbe, lelketekbe szavamat, kössétek őket jelül a kezetekre, legyenek ék a homlokotokon! Tanítsátok meg rájuk gyermekeiteket, beszélj róluk, ha otthon tartózkodsz és ha úton vagy, ha lefekszel és ha fölkelsz." (11:18-19).

Isten részletesen elmondta ennek a középső generációnak: "Íme, így hívlak el benneteket teljes idejű szolgálóimnak. Az a dolgotok, hogy mindig kitartóak legyetek, soha ne inogjon meg a belém vetett bizalmatok. Így a gyermekeitek meg fogják látni, hogy hatalmas kezem hogyan működik az életetekben. Bátorítani fogja őket az a békesség, ami bennetek lesz a nehézségek idején."

Most Isten mai népéhez szeretnék szólni, beleértve minden érett, Biblia-ismerő szolgálóját az Úrnak.

Gondolj mindarra, amit a mi generációnknak tanítottak. Az évek során mi, akik közelről ismerjük az Urat, sok csodát megtapasztaltunk. Áldást kaptunk amikor kimentett a kísértésekből és a nehézségekből.

Évtizedről évtizedre hűségesnek bizonyult Isten a zord körülmények között is. Úgy ismertük őt, mint erőnk forrását. Olyan sokszor megérintett Krisztus gyógyító keze. Minden helyzetben megismertük Isten Szellemének vigasztalását és vezetését. Nagy a tudásunk Isten drága ígéreteiről, mert láttuk, ahogy hűségesen betölti őket az évek során.

Látjátok, hogy miért mondom mindezt? Igen szeretteim, már tanítóknak kellene lennünk!

Igen, a tény az, hogy prédikációink és tapasztalataink nem érintették meg az utánunk következő fiatal generációt. Ezek a fiatalok nem lettek felvértezve Isten Igéjének szépségével, mert nem hallották azt tisztán prédikálni. Ehelyett legtöbbször elrángatták őket gyülekezetbe, hogy egy csomó ember-központú tevékenységben és szórakozásban vegyenek részt. Amikor ott voltak, csak azt az egyszerűsített evangéliumot hallották, ami nem jár elköteleződéssel. És ez a könnyű üzenet teljesen félrevezette őket.

Tudom, hogy van néhány olyan gyülekezet, akik jelentős számban elérik a fiatalokat. De egészében véve a következő generáció nem ismeri, látta vagy tapasztalta meg Isten csodatévő erejét. Mondjátok meg, kihez fordulhatnának? Számomra az ő állapotukat a Wall Street Journal egyik főcíme ábrázolja: "A világ elvesztette minden hitelét."

Ézsaiás próféta beszélt egy eljövendő napról, amikor a világ számára "szűkösen adott kenyeret, és kimérte a vizet az Úr" (Ézsaiás 30:20) Ézsaiás előre jelezte, hogy a szűk esztendők és nehézségek közepette egy kiáltás hallatszik majd. Amikor Isten meghallja ezt a kiáltást: "Bizonyosan megkegyelmez az Úr, ha hozzá kiáltasz. Mihelyt meghallja, válaszol neked." (30:19)

Milyen hatalmas ígéret: Amikor Isten meghallja, hogy népe a szűkölködés alatt hozzá kiált, válaszol neki. Hogyan?

“És bár szűkösen adott kenyeret, és kimérte a vizet az Úr, nem állítják többé félre tanítódat, hanem saját szemeddel láthatod tanítódat. Saját füleddel hallhatod a mögötted hangzó szót: Ezen az úton járjatok, se jobbra, se balra ne térjetek le!" (30:20-21)

Értitek, hogy mit mond Ézsaiás? A nehézségek idején egy kiáltás száll fel a mennybe. Ahogy eléri Isten fülét, az addig láthatatlan, ismeretlen tanítók seregét küldi el, hogy irányt mutassanak nekünk. Ezek a szolgálók a legnehezebb időkben növekednek fel, amikor nagy a káosz és a szenvedés, a félelem és rettegés, amikor minden elviselhetetlennek tűnik. Az az a pillanat, amikor Isten népének a leginkább szüksége van a tanítókra.

Jób könyve 6.

1. Felelt Jób és mondta: 2. Vajha mérve mérnék bosszúságomat a gyötrelmemet mérlegre vetnék egyaránt! 3. Mert most tengerek fövenyénél nehezebb, azért megzavarodtak szavaim. 4. Mert a Mindenható nyilai vannak bennem, a melyeknek mérgét lelkem issza; Isten ijedelmei sorakoznak ellenem. 5. Ordít-e a vadszamár a pázsiton, avagy bőg-e az ökör abraka mellett? 6. Ehető-e a mi ízetlen, só nélkül, avagy van-e íz a tojás fehérjében? 7. Vonakodott hozzá nyúlni a lelkem; azok az én kórságos ételem. 8. Bárcsak beteljesednék kérésem s reményemet megadná Isten; 9. s tetszenék Istennek, hogy összezúzzon engem, megoldaná kezét, hogy véget vessen nekem! 10. Akkor volna még vigasztalásom – fölszökném kíméletlen fájdalomban – hogy nem tagadtam meg a Szentnek szavait. 11. Mi az erőm, hogy várakozzam, s mi a végem, hogy türtessem magam? 12. Avagy kövek ereje-e az én erőm, vagy ércz az én húsom? 13. Hiszen segítségem nincs bennem, és üdvösségem elutasíttatott tőlem. 14. Az elcsüggedőt barátjától szeretet illeti, ha el is hagyja a Mindenható félelmét! 15. Testvéreim hűtelenek lettek mint a patak, mint a hogy medrükben a patakok eltűnnek. 16. A melyek sötétlenek a jégtől, bennök rejtőzik el a hó; 17. mikor hőség éri, megsemmisülnek, midőn meleg van, elenyésznek helyükből. 18. Kanyarodnak útjuk ösvényei, elhúzódnak a pusztaságban és elvesznek. 19. Ide tekintettek Téma karavánjai, Sába vándorcsapatai reménykedtek bennük; 20. megszégyenültek, hogy bíztak, elérkeztek odáig és elpirultak. 21. Mert most az övéi vagytok, láttok rettegést és féltek. 22. Hát mondtam-e: adjatok nékem, és vagyontokból vesztegetést ajáljatok értem, 23. és szabadítsatok ki szorongatónak kezéből s zsarnokok kezétől váltsatok meg engem? 24. Tanítsatok engem s én elhallgatok, és ha mit tévedtem, értessétek meg velem. 25. Mi hathatósak az egyenes beszédek, de miképp fedne feddés, minő a tietek? 26. Szókat tekintetek-e feddésnek és szélnek az elcsüggedettnek beszédeit? 27. Még árvának is nekiestek és áskálódtok barátotok ellen. 28. Most hát egyezzetek bele, forduljatok felém, arczotokba vajjon hazudom-e? 29. Térjetek meg, kérlek, ne essék jogtalanság, igen, térjetek meg, folyton áll ebben az igazam! 30. Van-e nyelvemen jogtalanság, avagy ínyem nem érezné-e a gyötrelmeket?

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

Joyce Meyer - Találd meg a valódi önmagad és töltsd be elhívásodat 24.

Bontakozz ki

"Nem tudjátok-é, hogy akik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de [csak] egy veszi el a jutalmat? Úgy fussatok [végig a pályán], hogy elvegyétek [a jutalmat]." 1 Korinthus 9:24.

Amikor magabiztosak vagyunk, nem gyötörnek minket kételyek, képessé válunk arra, hogy kibontakoztassuk képességeinket, és olyanná váljunk, amilyennek Isten eltervezett bennünket. Ha félünk, ezt nem tudjuk megtenni. Annyira félünk attól, hogy elbukunk vagy hibázunk, hogy nem merünk kilépni.

Nemrégiben beszélgettem egy velünk dolgozó fiatalemberrel. Nagyon tehetséges, kétszer is előléptetést ajánlottunk neki, de nem fogadta el. A szellememben úgy éreztem, nem biztos önmagában, és igazából nincs is tudatában annak, mennyi mindennel tudna hozzájárulni Isten Királyságának építéséhez, ha hitben és bizalommal lépne ki. A bizonytalanság csapdájában vergődött. Kiválóan végezte az aktuális munkáját, mindenki dicsérte, de nem merte elfogadni a magasabb pozíciót. Egyszerűbb és kényelmesebb volt számára, ha a jelenlegi beosztásában marad.

Ha bizonytalanok vagyunk, nem szívesen hagyjuk el a számunkra megszokott, biztonságos terepet, nem vállaljuk fel annak a kockázatát, hogy kilépünk és esetleg kudarcot vallunk.

Az volt az érzésem, hogy személyiségének köszönhetően a fiatalember nem szerette a változást. Nem merte elvállalni a nagyobb felelősséggel járó feladatot, ezért elutasította az előrelépés lehetőségét. Azzal magyarázta a döntését, hogy még nincs erre felkészülve. Az igazat megvallva, egyikünk sincs soha felkészülve. De amikor Isten készen áll arra, hogy változást hozzon az életünkbe, hinnünk kell abban, hogy felkészít minket erre a változásra, és ellát minket mindazzal, amire szükségünk van az adott időszakban.

Az a baj, hogy nem igazán érezzük azt, hogy felkészültünk a következő lépésre, vagy büszkén kijelentjük, hogy készen állunk, amikor ez egyáltalán nem így van. A büszkeség mindig problémát okoz, és végül bukáshoz vezet. Alázatos szívvel bízzuk Istenre a vezetést. Hiszek abban, hogy amikor Isten hív bennünket, de úgy érezzük, nem vagyunk készek a következő lépés megtételére, csak bízzuk Rá magunkat.

Sokat beszélgettem a fiatalemberrel, bátorítottam őt. Elismerte, hogy igazam van, itt az ideje, hogy kilépjen. Elmondta, hogy sokszor kérte az Urat, hogy valami mást csinálhasson a jelenlegi munkája helyett, de valahányszor egy új lehetőség kínálkozott számára, mindig visszautasította.

A bizonytalanság, a félelem, a kételkedés megakadályozza, hogy képességeinket kibontakoztathassuk. De ha Krisztusban bízunk, nem a saját erőnkben, képessé válunk arra, hogy a bennünk rejlő lehetőségeket kibontakoztassuk, nem kell bukástól tartanunk.

Keresztényként az első számú szabály a személyes lehetőségek (potenciál) kibontakoztatása. A Webster szótár meghatározása szerint a lehetséges (potenciális) szó azt jelenti, „lehetőségként valamiben benne rejlő, kellő feltételek között valóssá váló”.

Más szóval, ha valamiben benne van a lehetőség, a siker valamennyi apró összetevője együtt van, de még nem lendültek akcióba. Már csak a kezdő lökésre van szükség, valami olyan dologra, ami ezeket az elemeket motiválja, kibontakoztassa. Még embrionális állapotban vannak – ki kell fejlődniük.

A lehetőség a megfelelő forma nélkül nem tud testet ölteni. Kell egy forma, amibe beletölthető, aminek a segítségével a megfelelő alakot veheti fel és hasznossá válhat. Amikor a fiatalembernek egy magasabb pozíciót ajánlottunk, gyakorlatilag az öntőformát ajánlottuk fel számára, amelybe a lehetőségeit töltheti. Soha nem látná meg, mivé alakulhat ez a lehetőség, ha nem tenne semmit érte. Megvolt benne a lehetőség, a képesség, csak ki kellett bontakoztatnia.

Az építészmérnök csodás házakat tervezhet az irodájában ülve, de ezek csak rajzok maradnak egy darab papíron mindaddig, amíg az épületek nem manifesztálódnak, nem öltenek testet. Mi áll a lehetőség és a manifesztáció között? Szerintem három dolog: idő, elszántság és kemény munka!

Igazán sajnálatra méltó, mennyi ki nem használt lehetőséget fecsérlünk el a világon. Isten belénk helyezi az Ő részét. A saját képmására teremtett, Ő pedig mindenre képes – Istennél semmi sem lehetetlen.

Mindannyiunkban ott szunnyad a lehetőség és sokan szeretnénk, ha ez manifesztálódna, de sokszor nem vagyunk hajlandók várni, nem vagyunk elég elszántak és nem dolgozunk elég keményen azért, hogy a lehetőségeinket kibontakoztassuk.

A bennünk rejlő lehetőségek kibontakoztatásához és manifesztációjához erős hitre és nem vágyakozásra van szükség.

Az álmok, a vágyak úgy alakulnak ki, mint ahogy baba fejlődik az édesanyja méhében. Vannak dolgok, amiket a megfelelő módon kell végezni, különben a kismama nem hozhat egészséges csecsemőt a világra. Ki kell várni az időt: a koraszülött gyermek sokszor betegségektől szenved. Sokszor elszántnak kell lennie és keményen megdolgoznia azért, hogy a benne fejlődő baba világra jöhessen. Azok a nők, akik már életet adtak gyermeküknek, tudják, mi az a szülés, igazat adnak nekem.

Fordította: Berényi Irén

Jób könyve 5.

1. Kiálts csak, van-e, ki felel neked, s kihez fordulnál a szentek közül? 2. Mert az oktalant megöli a bosszúság, s az együgyűre halált hoz a vakbuzgalom. 3. Én láttam az oktalant meggyökeredzeni, és rögtön megátkoztam hajlékát. 4. Távol esnek gyermekei a segítségtől, összezúzatnak a kapuban és nincs mentő. 5. A kinek aratását megeszi az éhező, tövisek közül is elveszi, és áhítja vagyonukat a hurok. 6. Mert nem a porból nő ki a baj, s nem a földből sarjad a szenvedés; 7. hanem az ember szenvedésre született, a mint a villám fiai magasba repülnek. 8. Azonban én Istenhez fordulnék, és az Istenhez intézném ügyemet. 9. A ki nagyokat tesz, kikutathatatlanul, csodásokat, úgy hogy számuk sincsen. 10. A ki esőt ad a földnek színére s vizet küld a térségek szinére, 11. hogy az alacsonyokat magasra tegye, s a búsulók segítségre emelkednek. 12. Megbontja a ravaszok gondolatait, s nem végeznek kezeik olyat, a mi valódiság. 13. Megfogja a bölcseket ravaszságukban, s a ferdék tanácsa elhamarkodott; 14. nappal sötétségre találnak, és mint éjjel tapogatóznak délben. 15. Így megsegíti a kardtól, szájuktól, és az erősnek kezétől a szűkölködőt; 16. s lett remény a szegény számára, és a jogtalanság elzárta száját. 17. Íme boldog a halandó, kit Isten megfenyít, s a Mindenható oktatását meg ne vesd; 18. mert ő fájdít és bekötöz, sebet üt és kezei gyógyítanak. 19. Hat szorongatásban megment és hétben nem ér téged baj: 20. Éhségben megváltott a haláltól s háborúban kard hatalmától; 21. a nyelv ostora elől rejtve vagy s nem félsz pusztítástól, midőn jön; 22. pusztításon s éhínségen nevetsz, s a föld vadjától nem kell félned, 23. mert a mező köveivel van szövetséged s a mező vadja békére állott veled. 24. Megtudod, hogy béke a te sátorod; vizsgálod hajlékodat és nincs vétked; 25. tudod, hogy sok a magzatod és sarjaid akár a földnek füve. 26. Erő teljében jutsz el sírhoz, a mint fölmén az asztag a maga idején. 27. Íme, ez az, a mit kikutattunk, így van, hallgass rá és ismerd meg te!

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

Jób könyve 4.

1. Felelt a Témánbeli Elífáz és mondta: 2.Vajjon ha szólni próbálnánk hozzád, terhedre volna-e; de visszatartani a szavakat ki bírja? 3. Íme, oktattál sokakat, és lankadt kezeket megerősítettél; 4. a megbotlót fönntartották szavaid és görnyedező térdeket megszilárdítottál. 5. Most hogy reád jött, terhedre van, hozzád ér, és megrémültél? 6. Nemde istenfélelmed a te bizodalmad, reményed pedig útjaid gáncstalansága! 7. Gondolj csak rá: ki az, ki ártatlanul veszett el, és hol semmisültek meg egyenesek? 8. A mint én láttam: kik jogtalanságot szántottak és bajt vetettek, azt aratják is; 9. Isten leheletétől elvesztek, s haragja fuvallatától elenyésznek. 10. Oroszlán ordítása, vadállat üvöltése és az oroszlánkölykök fogai kitörettek. 11. Oroszlán elvész ragadmány híján, s a nőstényoroszlán fiai szertezüllenek. 12. De én hozzám egy ige lopódzott, és neszt fogott fel fülem belőle. 13. Képzetek közt az éj látományaitól, mikor mély álom esik az emberekre: 14. rettegés lepett meg és remegés, és összes csontjaimat megrettentette. 15. S egy szellem suhant el arczom mellett, borzadott testemnek hajaszála. 16. Ott áll, de nem ismerem meg ábrázatát, egy alak van szemeim előtt; suttogást meg hangot hallok: 17. Igaznak bizonyul-e halandó az Isten előtt, vagy alkotója előtt tisztának-e a férfi? 18. Lám, szolgáiban nem hisz és angyalaira vet gáncsot; 19. hát még kik agyagházakban laknak, a kiknek a porban van alapjuk, összezúzzák őket hamarább molynál. 20. Reggeltől estig összetöretnek, észrevétlenül elvesznek örökre. 21. Nemde megszakad bennök kötelük, meghalnak, de nem bölcsességben!

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

Rövid részlet a 2017. május 13-ai prédikációból

David Wilkerson - Már tanítóknak kellene lennünk 1.

A Zsidókhoz írt levél írója ezt mondja olvasóinak: "Ha az időt tekintjük, már tanítóknak kellene lennetek" (Zsidók 5:12) Ezek kemény, bátor szavak. Pontosan kinek címezi ezt az író? Röviden, kit utasít rendre? A Zsidókhoz írt levélből kiderül, hogy olyan hívőkhöz beszél, akik tisztában vannak a bibliai igazságokkal. Más szóval, azok akik olvasták ezt a levelet, és felkent szolgálók erőteljes tanításán nevelkedtek. Vizsgáljuk meg mi mindent tanítottak meg ezeknek a keresztényeknek:

- Tudtak Jézus főpapi tisztéről és közbenjáró mivoltáról Isten trónja előtt. Tudták, hogy bátran mehetnek a trón elé kegyelmet és irgalmat találni a szükség idején. Megtanulták, hogy egy természetfeletti békesség is az övék, ha a hitüket és a számukra prédikált szent Igét együtt alkalmazzák.

- Azt is megtanulták, hogy az Úr megindul a gyengeségeik láttán. Azt is tudták, hogy Krisztus is kísértést szenvedett mindabban amiben ők, bár Ő bűntelen maradt. Továbbá, ahogy Isten angyalokat küldött Jézus szolgálatára a szükség idején, az Úr számukra is fog angyalokat küldeni. "Nemde ők mind szolgáló lelkek? Azok szolgálatára vannak küldve, akik majd öröklik az üdvösséget." (1:14)

- Azt ajánlották figyelmükbe, hogy: "Mi vagyunk az ő háza, ha mindvégig rendületlenül kitartunk a bizalomban és a diadalmas reményben." (3:6) Jól érthető figyelmeztetést kaptak arról, hogy a hitetlenség hogyan szomorítja meg a Szent Szellemet: "Vigyázzatok, testvérek, hogy ne legyen hitetlenségre hajló, gonosz a szívetek. Senki ne szakadjon el közületek az élő Istentől" (3:12)

Ez az alapos tanítás a Zsidókhoz írt levél első négy fejezetében található. Az ötödik fejezetben az író az összegyűltekhez szól:

“Miután hallottátok ezt a tanítást, még mindig lassúak vagytok a hallásra. Ennyi Bibliaismerettel mostanra már tanítóknak kellene lennetek. De tisztán látszik, hogy szükségetek van valakire, aki újra megtanítja nektek az alapokat. Még mindig tejre van szükségetek, holott már szilárd eledelt kellene fogyasztanotok." (lásd 5:11-12)

Gondoljuk át, hogy mit mond itt az író. Összefoglalva, ezt mondja olvasóinak: "Mostanra már kitartó példaként kellene gyermekeitek előtt állni. A hitetek megingathatatlan kéne legyen. Nem kellene morgolódnotok és panaszkodnotok a nehézségek idején, hanem részt kellene vállalnotok Krisztus szenvedéseiből. Nem szabadna egyik pillanatban tűzben égni, hogy aztán hirtelen kihűljetek, amikor az ellenség árvízként támad."

Azt kérdezem, a fentiek rád is igazak? Gondold végig, hogy ez a mai generáció mi mindent megtanult már. Hány igehirdetést hallottunk, amely arra buzdított, hogy mindenben bízzunk az Úrban? Hányszor hallottuk Isten hatalmas ígéreteit? Hány hitépítő prédikációt hallottunk? Hányszor kaptunk áldást egy Isten hűségéről hallott üzeneten keresztül? Mégis, milyen gyakran fordultunk el, amikor a próbatétel jött?

A gyülekezetben sokak jól képzettek, telve bibliai igazságokkal, gyakorlott igehirdetés hallgatók. Azonban a zsidó levél írója nekünk is címezi levelét. Ezt mondja: "Mostanra már saját példátokkal kellene tanítónak lennetek. Ehelyett azonban a hitetek harc idején még mindig meginog."

Jób könyve 3.

1. Ezután felnyitotta Jób a száját és megátkozta napját. 2. Megszólalt Jób és mondta: 3.Vesszen el a nap, melyen születtem, s az éj, mely mondta: fiúgyermek fogantatott. 4. Az a nap legyen sötétség, ne tartsa számon Isten fölülről s ne tündököljön reája napfény. 5. Váltsák magukhoz sötétség és vakhomály, lakozzék rajta felhőzet, ijesszék nappalnak elborulásai. 6.Az az éj – vigye el homályosság, ne örvendjen az év napjai között, a hónapok számába ne jusson. 7. Íme, az az éj legyen meddő, ne jusson belé ujjongás. 8. Szidalmazzák a napnak átkozói, kik készek felriasztani a leviatánt. 9. Sötétedjenek el szürkületének csillagai, reménykedjenek világosságra, de ne legyen, s ne lássa a hajnal szempilláit. 10. Mert nem zárta el méhemnek ajtait, hogy elrejtette volna a szenvedést szemeim elől. 11. Miért nem haltam el az anyaméhtől fogva, hogy a méhből kijövet kimúltam volna? 12. Miért jöttek elémbe térdek, s miért emlők, hogy szopjak? 13. Mert most fekünném és pihennék, aludnám, akkor nyugtom volna; 14. “királyokkal s országtanácsosokkal együtt, a kik romokat építettek maguknak, 15. vagy nagyokkal, kiknek aranyuk van, kik ezüsttel töltötték meg házaikat. 16. Vagy úgy, mint az elföldelt idétlen, nem volnék, mint kisdedek, kik világosságot nem láttak! 17. Ott felhagynak a gonoszok a háborgással, s ott nyugosznak a fáradt erejűek. 18. Egyaránt gond nélkül vannak a rabok, nem hallják a robottisztnek hangját. 19. Kicsiny és nagy ott van, s a szolga szabad az urától. 20. Miért ad a szenvedőnek világosságot s életet az elkeseredett lelkűeknek? 21. Kik várják a halált, de nincs, jobban ásnak utána, mint kincsek után; 22. kik örülnek ujjongásig, örvendenek, midőn a irt találják. 23. A férfinak, kinek útja el van rejtve, a kit az Isten körülkerített? 24. Mert kenyerem előtt jön sóhajtásom, és ömlenek, mint a víz, jajdulásaim. 25. Mert mitől rettegve rettegtem, az utolért, és a mitől féltem, az reám jött. 26. Nem volt boldogságom, s nem volt pihenésem és nem volt nyugtom, s jött a háborgás.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)