Következik a véletlenségből okozott sérelmek területe. Ez egyrészről a legkönnyebb, ugyanakkor a legnehezebb probléma. A szándékosság minden erkölcsi vétség központi kérdése. Állok a buszon, a sofőr beletapos a fékbe, és mindenki elveszíti az egyensúlyát. Ha valaki rálép a lábamra, azzal fájdalmat okoz ugyan nekem, mégsincs jogom arra, hogy felbőszüljek, mivel véletlenségből történt, az illető nem akart nekem rosszat. A másik oldalon viszont, ha heves szóváltásba keveredem valakivel, és ő be akar nekem egyet húzni, akkor is jogosan haragszom rá, ha elvéti, mert bár nem okozott nekem tényleges sérelmet, ez szándékában állt.
Persze hazudhatunk is szándékainkat illetően. “Elnézést, nem akartalak megbántani” mondhatjuk akkor is, amikor végig ez volt a célunk. De vannak alkalmak, amikor szavainkkal vagy cselekedetünkkel megbántunk valakit, pedig szikrányi rosszakarat sem volt bennünk. Ezzel kapcsolatban van egy problémám. Nekem úgy tűnik, hogy ha elvárják a vétkes féltől, hogy kérjen bocsánatot, vagy a sértett szívből meg is bocsátja a nem szándékosan okozott, vagy előre nem látható következményeket, ezzel azt kockáztatják, hogy az egész ügyet összezavarják. A vétkes félben kialakulhat a méltánytalanság nagyon valóságos érzése, mivel a megbocsátás azt feltételezi, hogy ő bűnt követett el, holott neki semmi rossz nem állt szándékában.
Az érem másik oldala viszont az, hogy a következmények mellett nem lehet szó nélkül elmenni csak azért, mert minden akaratlanul történt. Nem intézhetjük el a dolgot azzal, hogy “pech”. Az elővigyázatlanság, a gondatlanság igenis hibáztatható. Amennyire csak rajtunk múlik, gyorsan, nagylelkűen és igazságosan helyre kell hoznunk a dolgot. Akkor is felelős vagyok viselkedésem következményeiért, ha ezeket nem láthattam előre, és nem is álltak szándékomban.
És végül: elkövethetünk nagyon súlyos dolgokat, amelyekkel szembe kell néznünk és amelyeket rendeznünk kell, mielőtt továbbmennénk. Ezeket nem szabad figyelmen kívül hagynunk, vagy elhalasztanunk. Ha nem oldjuk meg az okozott problémákat, ezzel súlyos feszültségeket idézhetünk elő az adott kapcsolatban. Továbbá ha folyamatosan elkövetjük azt a hibát, akkor elvetjük a kapcsolat összeomlásának magvait. De hogyan kell ezeket a bajokat megoldanunk?
A helyreállító harag
Hitem szerint a harag természetének és jogos helyének témakörében sok a félreértés és a tudatlanság. Conrad Baars, keresztény pszichológus írásaiban foglalkozik a társadalmat átható keresztények között olyannyira általános érdektelenséggel az olyan gonoszságokkal szemben, mint az abortusz, a pornográfia, a nyomor vagy a diszkrimináció. Felveti azt a gondolatot, hogy ennek egyik oka esetleg az egyháznak a haragról szóló tanításában rejlik, amely szerint a harag teljes mértékben rossz. A keresztények nem szerethetik a fent említett dolgokat, ugyanakkor azt tanították nekünk, hogy haragudni bűn. Ennek következménye vagy fásult vereségtudat, vagy pedig lagymatag tiltakozás. W. B. Yeates A második eljövetel című költeményében tökéletesen megragadta ezt a hangulatot:
“Széthull minden, már nem tart a közép
A Földet anarchia dúlja szét,
Vérszín áradat dúl, s amerre jár,
Az ártatlanság áldozata megfúl
Hitehagyott a jó s a rosszakat
A meggyőződés szenvedélye fűti.”
(Ferencz Győző fordítása)
Szomorú, de a gonoszság oldalán gyakran több szenvedély és intenzívebb érzelmek nyilvánulnak meg, mint az igaz oldalon.
Hitem szerint a harag természetének és jogos helyének témakörében sok a félreértés és a tudatlanság. Conrad Baars, keresztény pszichológus írásaiban foglalkozik a társadalmat átható keresztények között olyannyira általános érdektelenséggel az olyan gonoszságokkal szemben, mint az abortusz, a pornográfia, a nyomor vagy a diszkrimináció. Felveti azt a gondolatot, hogy ennek egyik oka esetleg az egyháznak a haragról szóló tanításában rejlik, amely szerint a harag teljes mértékben rossz. A keresztények nem szerethetik a fent említett dolgokat, ugyanakkor azt tanították nekünk, hogy haragudni bűn. Ennek következménye vagy fásult vereségtudat, vagy pedig lagymatag tiltakozás. W. B. Yeates A második eljövetel című költeményében tökéletesen megragadta ezt a hangulatot:
“Széthull minden, már nem tart a közép
A Földet anarchia dúlja szét,
Vérszín áradat dúl, s amerre jár,
Az ártatlanság áldozata megfúl
Hitehagyott a jó s a rosszakat
A meggyőződés szenvedélye fűti.”
(Ferencz Győző fordítása)
Szomorú, de a gonoszság oldalán gyakran több szenvedély és intenzívebb érzelmek nyilvánulnak meg, mint az igaz oldalon.
Mi a harag?
Az egyik probléma az, hogy nyelvünk nem tesz különbséget az érzelmi harag és a viselkedésben megnyilvánuló harag között, pedig ez a különbségtétel rendkívül fontos.
A harag Istentől kapott érzelmeink közé tartozik, vészhelyzetben megnyilvánuló érzelmeink egyike, feladata pedig az, hogy felszabadítsa belső energiánkat, és ezáltal képessé tegyen bennünket a válsághelyzettel vagy veszéllyel való szembenézésre. Néhány szó, amelyre a haragról asszociálunk, kifejezi az energiának ezt az aspektusát. Gondoljunk például az olyan szavak jelentésére, mint felháborodás, hév, tombolás vagy düh!
A harag azonban, mint érzelem, erkölcsi szempontból semleges. Bűnös és jogos viselkedésre is vezethet. “Ám haragudjatok, de ne vétkezzetek: a nap le ne menjen a ti haragotokon, se pedig az ördögnek ne adjatok helyet.” 4 Az érzelmek és a viselkedés közötti különbség világosan megmutatkozik Kain és Ábel történetében. Az I. Mózes 4: 5-7-ben ezt olvassuk: “Kain haragra gerjede és fejét lecsüggeszté.” Majd Isten így beszél Kainhoz: “Miért gerjedtél haragra, és miért csüggesztéd le fejedet?” Figyeld meg, hogy Isten csak rákérdez ezekre az érzelmekre, nem kárhoztatja azokat, de utána jön a figyelmeztetés: “Hiszen, ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz; ha pedig nem jól cselekszel, a bűn az ajtó előtt leselkedik, és reád van vágyódása; de te uralkodjál rajta.” Kainnál és nálunk is a viselkedés a fontos, nem az érzelmek.
Az egyik probléma az, hogy nyelvünk nem tesz különbséget az érzelmi harag és a viselkedésben megnyilvánuló harag között, pedig ez a különbségtétel rendkívül fontos.
A harag Istentől kapott érzelmeink közé tartozik, vészhelyzetben megnyilvánuló érzelmeink egyike, feladata pedig az, hogy felszabadítsa belső energiánkat, és ezáltal képessé tegyen bennünket a válsághelyzettel vagy veszéllyel való szembenézésre. Néhány szó, amelyre a haragról asszociálunk, kifejezi az energiának ezt az aspektusát. Gondoljunk például az olyan szavak jelentésére, mint felháborodás, hév, tombolás vagy düh!
A harag azonban, mint érzelem, erkölcsi szempontból semleges. Bűnös és jogos viselkedésre is vezethet. “Ám haragudjatok, de ne vétkezzetek: a nap le ne menjen a ti haragotokon, se pedig az ördögnek ne adjatok helyet.” 4 Az érzelmek és a viselkedés közötti különbség világosan megmutatkozik Kain és Ábel történetében. Az I. Mózes 4: 5-7-ben ezt olvassuk: “Kain haragra gerjede és fejét lecsüggeszté.” Majd Isten így beszél Kainhoz: “Miért gerjedtél haragra, és miért csüggesztéd le fejedet?” Figyeld meg, hogy Isten csak rákérdez ezekre az érzelmekre, nem kárhoztatja azokat, de utána jön a figyelmeztetés: “Hiszen, ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz; ha pedig nem jól cselekszel, a bűn az ajtó előtt leselkedik, és reád van vágyódása; de te uralkodjál rajta.” Kainnál és nálunk is a viselkedés a fontos, nem az érzelmek.
