2014. január 12., vasárnap

Tom Marshall - Hogyan békél meg Isten? 3.

Csak a kegyelem működik

A második fontos szempont, amit megértettem, az volt, hogy Isten a ke­­gyelem talaján állva békül ki velünk. Évekkel ezelőtt gyülekezetem két tagja keserű ellenségeskedésben állt egymással. Végül el­ha­tá­roz­ták, hogy Jézus tanácsa szerint fognak eljárni, ami a Máté 18: 15-17-ben van megírva, mivel tudatában voltak annak, hogy rendezniük kell kap­cso­­latukat. Betű sze­rint követték az Ige utasítását: menj el egyedül a test­véredhez, ha nem hallgat rád, végy ma­gad mellé két tanút, és ha még akkor sem engedelmeskedik, akkor mondd el a gyü­le­ke­zet­nek.
Min­d­ez teljes zűrzavarba torkollott. Nekem úgy tűnt, hogy sokkal jobb lett volna, ha hozzá se fognak a dologhoz.

Né­­hány héttel később, miközben éppen egy összejövetelre tartottam, az autómban ülve a történteken töprengtem. Ezt mondtam: “Uram, ez a két ember hűségesen követte az utasításaidat, mégsem oldódott meg a problémájuk. Mit rontottak el?”
Ez volt az egyik olyan alkalom, amiről biztosan tudom, hogy az Úr szólt hozzám. Nagyon világosan ezt mondta: “Te ezt nem érted. Ez csak a kegyelem talaján működik.”
Hát persze! Ha azt mondom: “Én megtettem a fele utat, a másik fele a ti­­éd”, akkor az nem kegyelem, hanem törvény. Ha így szólok: “Meg­csi­náltam az én részemet, te is megcsinálod a tiédet?”, az nem ke­gye­lem, hanem “cselekedetek”.

A kegyelem szavakba öntve annyit jelent, hogy jót teszek va­la­ki­vel, min­den kikötés nélkül. Ha ezt mondom: “Eljöttem, hogy ki­bé­kül­jünk, és ajánlatomnak nincs semmi előfeltétele”, az kegyelem. Ha így szólsz hoz­zám: “Szeretnék veled kibékülni, és nincs semmi elő­fel­té­te­lem”, az ke­gyelem. Csak ezen az alapon fog tökéletesen működni Is­ten­nek a meg­békélésről alkotott elképzelése.
Ez az oka annak, hogy mélyen megosztott társadalmunkban csak a ke­­resztények lehetnek bármely megbékélés kulcsfigurái. Kizárólag mi ért­­jük a kegyelem működését, mivel mi vagyunk annak haszonélvezői. Ezért csak mi tudjuk azt megmagyarázni és bemutatni a sebzett vi­lág­nak. Ez teszi a keresztények és a gyülekezetek közötti meg­osz­tott­sá­got és viszálykodást olyan elviselhetetlenül botrányossá, mivel ne­künk a meg­békélés szolgáinak kellene lennünk.