A vérengző főpap
III. Incéről (1198-1216), aki „a kereszténységen a félelmet és a rettegést tette úrrá”, Peter de Rosa így ír: „Uralkodókat koronázott és fosztott meg trónjuktól, országokat átkozott ki, és gyakorlatilag létrehozta az egyházi államot Közép-Itáliában, a Földközi-tengertől az Adriáig. Egyetlen csatát sem veszített el”. Azt szerette volna, hogy a szász Ottó kerüljön a német trónra, így a következőket írta:
"Elve azzal a tekintéllyel, amit Isten Szent Péter személyén keresztül nekünk adott, téged teszlek királlyá, és elrendeljük, hogy a nép királyként tiszteljen, és engedelmeskedjen neked. Azonban elvárjuk, hogy minden kívánságunknak eleget tégy a birodalmi koronáért cserében."
II. Ince „olyan kevély volt, hogy már a gondolatától is remegett annak, hogy valaki nagyságban vagy tekintélyben egyenrangú vele. Ezért úgy rendelkezett, hogy ‘az uralkodók közötti vitás kérdések’ is elé kerüljenek, és ha bármelyik fél megtagadja ‘a Rómának való engedelmességet, akkor azt ki kell közösíteni az egyházból, meg kell fosztani trónjától’, és hasonló büntetés várt azokra, akik nem voltak hajlandók megtámadni azt a ‘makacs személyt’, akit ő kiszemelt”. Ahogyan erre Ehler és Morrall is figyelmeztet, „nemcsak arról volt szó, hogy a nemzetközi igazságszolgáltatás szempontjából a pápaság vált a legfelsőbb tekintéllyé, amely királyok és uralkodók fölött ítélkezhetett, hanem még világi tekintélyek is a pápa beleegyezését keresték, amikor földterületeket vagy címet akartak maguknak vásárolni”.
Földnélküli János, Anglia királya elkövette azt a hibát, hogy komoly összetűzésbe került III. Incével. „Bár megkísérelte az ellenállást, egy idő után mégis teljesen behódolt Rómának, királyi koronáját átadta III. Incének, és csak mint a Szentszék vazallusa kapta tőle vissza”. Jól ismert az 1213. május 15-i dokumentum, amelyben Földnélküli János Angliát „Istennek és a mi Urunknak, Ince pápának és az ő katolikus utódainak ajándékozta”. R. W. Thompson hozzáteszi:
"Szinte mindennapos volt a vagyonelkobzás, az egyházi kiközösítés, a kiátkozás, illetve az egyház által kirótt egyéb büntetés. Még olyan uralkodók is, mint Fülöp vagy IV. Henrik, meghunyászkodtak előtte, és Aragóniai Péter, illetve az angol János király abba is beleegyezett, hogy országukat szellemi hűbérbirtokká tegyék, és neki teljesen alárendeljék éves fizetség fejében."
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
