Láttuk, hogy nem a problémák megoldása, hanem a kegyelem alapján békültünk meg Istennel. De Őt nagyon erősen foglalkoztatják az életünkben jelentkező problémák, és amint kapcsolatunk előrehalad, kitartóan és mélyrehatóan számol le ezekkel a bajokkal. Ezt a folyamatot megszentelődésnek nevezzük. Ha azonban megvizsgáljuk, hogyan végzi ezt a munkát Isten, azt látjuk, hogy amint az üdvösség a megbékélés modellje vagy etalonja, a megszentelődés hasonló módon a problémamegoldás mintájának bizonyul. Ezen nem azt értem, hogy a megszentelődés önmagában megold minden problémát a kapcsolatainkban, hanem azt, hogy Istennek a megszentelődésben alkalmazott módszere és a kapcsolati problémák megoldásának módja egy és ugyanaz.
A következőkben foglalhatjuk össze az Isten által követett alapelveket.
Az első lépés az, hogy Isten a Kereszt miatt elfogad bennünket, és biztonságban vagyunk az Ő karjaiban. Az a tény, hogy Ő elfogad minket és biztonságban vagyunk, nem a problémamegoldás terén elért sikereink következménye. Azért tudjuk elviselni, hogy Isten lényeges kérdésekben helyreigazítja jellemünket és életstílusunkat, mert tudjuk, hogy sikereinktől vagy kudarcunktól függetlenül megmaradunk az Atya szeretetében. Ez az alapelv lesz az első számú kulcsa a problémák sikeres megoldásának is a kapcsolatokon belül. Most már látom, hogy első házasságom első éveiben azért voltam képes elviselni olyan dolgokat, amelyek alapvető kérdésekben követeltek tőlem változást, mert valahogyan tudtam, hogy Jenny feltétel nélkül elkötelezte magát mellettem és házasságunk mellett, és nem fogja megvonni tőlem szeretetét problémáim és gyengeségeim miatt. Ha egy kapcsolatunkból hiányzik ez az állványzat, akkor abban a veszélyben vagyunk, hogy kényszerítve érezzük magunkat a változásra, még akkor is, ha ezt a változást kívánatosnak látjuk, vagy ami néha még ennél is rosszabb úgy érezzük, hogy jutalompontokban részesültünk, amiért sikerült megváltoznunk.
Másodszor: amikor már biztonságban vagyunk, mivel tudjuk, hogy Isten elfogad bennünket, a Szent Szellem lépésről lépésre elvezet minket arra, hogy konkrétan megtérjünk bűnös cselekedeteinkből és magatartásformáinkból, és kialakít bennünk egy új viselkedésmódot. Ekkor látjuk meg, hogy amint nem tudjuk csökkenteni, semmissé tenni vagy megváltoztatni Isten irántunk érzett szeretetét, ugyanúgy arra sem tudjuk rávenni, hogy adja fel a “játszmát”, és nem tudjuk kijátszani Őt, hogy ne vegye észre bennünk azokat a dolgokat, amelyekben változásra van szükségünk. Bele fogunk ütközni makacsul szerető hűségébe.
Egy élő és növekvő kapcsolatban ugyanígy állandóan foglalkozni kell az akadályokkal, a helytelen cselekedetekkel és attitűdökkel. Az egyik dolog, amit meg fogunk érteni, az lesz, hogy maga a kapcsolat követeli meg tőlünk a változást, nem is annyira a másik fél. “Nem Lyn az, aki elvárja ezt tőlem mondta George. A házasságunk követeli meg, hogy magasabb teljesítményt nyújtsak ezen a területen.”
És végül: amint folyamatosan változtatunk jellemünkön és életstílusunkon, hogy az egyre jobban harmonizáljon Isten jellemével, egyre több örömet jelent majd nekünk a Vele való kapcsolat. Ezenkívül egyre mélyebb beteljesülést élünk majd át, amint megtanuljuk, hogy ne a magunk, hanem az Ő dicsőségére éljünk. Ugyanez az alapelv érvényes minden emberi kapcsolatra is. Miközben megtanulunk egymáshoz alkalmazkodni, és összhangba hozzuk tetteinket és hozzáállásunkat egymáséival, egyre növekvő örömet és élvezetet jelent majd nekünk az, hogy a társunk beteljesülését keressük, és nem a magunkét. Ha visszatartjuk egymástól saját magunkat, akkor kielégületlenek maradunk, de ha odaadjuk magunkat, akkor beteljesülést fogunk átélni.
Az őszinte megbékélés egyik közvetlen következménye gyakran az, hogy sok probléma magától megoldódik. Nem annyira azok, amelyek a zavarokat okozták, hanem inkább azok, amelyek ennek a diszharmóniának a következtében jöttek létre. Az is gyakran megtörténik, hogy a megbékélés folyamata során magatartásunk annyira megváltozik, hogy a nehézségek és viszályok legfontosabb okai megszűnnek. Amikor semmivé lesznek a felsőbb- vagy kisebbrendűségi érzések, amikor nincs többé szükség agresszivitásra vagy védekező magatartásra, az ezek által okozott konfliktusok is szertefoszlanak. Egy idő múlva már csak nevetünk magunkon, és tudunk együtt nevetni.
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
