2014. január 26., vasárnap

Tom Marshall - Problémák megoldása a kapcsolatokon belül 3.

Megoldatlan múltbeli sérelmek

Felmerülhetnek közöttünk olyan problémák is, amelyeknek valójában nem sok közük van a kapcsolatunkhoz. Ezeket olyan események okoz­zák, amelyek a múltban, vagy az adott kapcsolaton kívül tör­tén­tek ve­lünk, és be nem gyógyult sérelmeket, sebeket hagytak maguk mö­gött. Pél­­dául: évekkel azelőtt apánk, anyánk, vagy egy tanárunk csú­nyán ki­gú­nyolt minket valamiért, és ezzel szinte megbénított min­ket, mert va­la­­mi olyasmit fogalmazott meg, ami miatt már amúgy is ret­tegtünk, hogy az esetleg igaz ránk nézve. Ennek a sérelemnek vagy fé­le­lemnek az emlékét éveken keresztül olyan mélyen eltemettük ma­gunk­ban, amíg végül el is felejtettük. Ám egy barátunk vagy mun­ka­tár­sunk oda­vet egy félig-meddig tréfás megjegyzést, amiben tör­té­ne­te­sen ugyan­azo­­kat az érzelmileg megterhelt szavakat használja, és ezzel egy éles, vé­­de­kező vagy keserű riposztot vált ki belőlünk. Már akkor tud­juk, hogy reagálásunk méltánytalan, amikor kimondjuk, mégsem tud­juk vissza­­tartani.

Ezeket a helyzeteket a másik ember képtelen kezelni, mivel nem lát lo­gi­kus, érthető összefüggést szavai vagy cselekedetei és az erre adott re­agálásunk között. Meglehet, hogy mi magunk sem értjük a dol­got, és ne­hezen tudjuk megmagyarázni reagálásunk eltúlzott dur­va­ságát.

Még kritikusabb lehet az ilyen helyzet abban az esetben, ha va­la­ki­nek összeomlott a házassága, és újból házasságot köt, mielőtt még ki­he­­verte volna a csalódást, vagy időt adott volna magának az előző kap­cso­lat traumájából való kigyógyulásra, vagy viselkedésének meg­vál­toz­tatására azokban a dolgokban, amelyek hozzájárultak a kap­cso­lat össze­omlásához.

Nem elég azonban felismernünk, hogy reakciónknak nem a másik em­­ber viselkedése az oka, bár ezt feltétlenül be kell vallanunk, és tisz­táz­nunk kell vele az ügy közvetlen körülményeit. Van az ilyen ese­tek­nek egy haszna. Mégpedig az, hogy egy eltemetett probléma fel­színre ke­rül, és esélyt kapunk arra, hogy foglalkozzunk azzal a kér­dés­sel. Ér­zel­mi sebeink csak akkor gyógyulhatnak be, amikor érezzük azo­kat. Csak ilyenkor vagyunk kapcsolatban a sérült területtel, ilyen­kor vi­het­jük oda Krisztushoz tisztulásért és gyógyulásért. Az ilyen át­é­lések bel­ső életünk teljesség felé vezető útjának részét alkotják, és ké­sőbb örök­re hálásak leszünk barátunk vagy házastársunk ártatlan meg­jegy­zéséért, mert ezt Isten eszközül használta fel arra, hogy fel­hív­ja fi­gyel­mün­ket egy mélyen eltemetett gennyes gyulladásra.